Olvastár

Megvettem, szétszedtem

Ez az NSU-s poszt arról szól, hogy szétszedtem a Triumphot. Ugye érted?

Azt hittem, majd most jól megírom (és levideózom), hogy feltettem az új karburátort és elhúztam az OSL-lel a naplementébe, enyhe olajpermet-glóriában, akárcsak valami káejropjizált Talpam alatt fütyül a szél-típusú vadnyugati-keleti hős. Aztán helyette szétbombáztam a Triumph-ot, amit kábé tegnapelőtt vettem és még nagyon nem szerettem volna hozzányúlni. Esküszöm, nem tehetek semmiről.

A múltkor félbehagytam a motoros szerelőposztot. Azt, amelyikben vettem egy új karburátort a 82 éves NSU motoromra. Az új karbi – amely amúgy egy 1955-től gyártott, lengyel motorkerékpárra való cucc, ma is meg lehet újonnan vásárolni, bár szerintem kínai gyártású – persze nem ment fel az NSU szívócsonkjára, lévén az 28 mm-es, az új lengyel meg 25. Hurrá, éljen, és ezt most szívből mondom, mert ilyenkor mehetek Fűrész Feri bácsimhoz és a csodálatos svájci juhász kutyájához – utóbbival ritkán megvalósuló, plátói szerelemben vagyunk és ezek a ritka alkalmak érzelmi bimbózásunk percei.

Másnapra meglett Feri bácsi keze alatt a 25-ös szívócsonk, felcuppant a karburátor, vágtam átmenetileg mipolán benzincsövet, amit betekertem temetői virágdróttal, hogy ne törjön a töveknél, a légszűrő átalakítás nélkül felcuppant, úsztatás, rúgás, gyújtás, rúgás, ment a motor. Ilyen egyszerű, ha minden új és precíz, működni szoktak a dolgok.

Az átmeneti mipolán csőre tettem átmeneti merevítést

Soha nem tudtam még ennyire lassú alapjáratot állítani az NSU-n, soha nem reagált ilyen élesen az üresjárati levegőcsavar tekergetésre, elhűlten álltam a jelenség előtt. Egyvalami nem oldódott meg – és ez már az garázsbeli próbálkozások alatt kiderült -, a kicsit köhögő alapjáratom megmaradt. Minden negyedikre kihagy egyet. Néha az ötödikre. Néha a harmadikra. És igen, új benne a kondi, jó a megszakító, nem lóg a gyújtás tengelye, próbáltam már többféle gyertyát… Majd még keresek.
Egy ideje azonban nem volt időm motorozni, még a háztömb körül sem, ezért vagy másfél hetet csúszott az az igazi próba, amikor ki akartam próbálni a különféle súbertű-állásokat is, mert ha már jól reagál a jó karburátor, akkor a tű állása érezhetően megváltoztatja a motor viselkedését.

Egyetlenegyszer azért akadt negyed órám, s akkor beröffentettem az NSU-t – ötven rúgással, már nem volt tüdőm a végén -, elhúztam tankolni – csődület a kútnál – tíz újabb rúgás, hazamentem, s a ház előtt, a nyeregben ülve csupán csak jobbra, ferdén le akartam nyúlni a karbihoz, hogy tekerjek kicsit az üresjárati állítócsavaron. Nyekk, mondta a derekam, és utána öt percig vártam, hogy valaki jöjjön egy KCR-rel és leemeljen a motorról. Nem jött. Megoldottam magam, zengett a környék az üvöltéstől, ahogy a 4300 volt folyamatosan beleállt a gerincembe, a húsvétom pedig onnantól több négyzetméternyi Flector tapaszba, egy teherautónyi Cataflamba és a különféle internetes gyógytornák többnyire könyörtelen, de mégis reménytelen lelopásába.

Menetkészen. Rövid menetre készen

Sebaj, az ember meggyógyul, pláne ha kúraképp sokat ül a kis piros Alfájában, aminek kemény a rugózása, jó helyen nyom az ülése és az egész miskulancia alatt a legjobb masszőrgép, a budapesti úthálózat üti a taktust. Négy nap alatt nagyjából 43 volt lett a 4300-ból, mintha amperek dolgában is lejjebb tette volna a mércét a jutalomközpont, tehát próbálkozhattam megint a 251 OSL-lel, aminek ugye, jövőre már a Dolomitokban lenne fontos dolga az 1938 NSU Challenge-en, másodmagával.

Az első adódó szabadnapon lementem a garázsba, hogy leforgassam az új lengyel-kínai karburátor-büszkeséget. Ha nem is elsőre, ha nem is nyögések nélkül (a napokkal korábbi becsípődés még fel-feltartotta a mutatóujját), de alapvetően dráma nélkül beindult a gép.

Van rajta olajpára, de most még nem ezt akarom megszüntetni

Persze, kicsit szerintem még mindig túl van töltve olajjal, mert ha áll pár napot, akkor a blokk elején levő, vele egybeöntött olajtartályból az olajszivattyú kopottas szelepén átszivárog a forgattyúsházba a szint, s ha olyankor nézed a pálcát, óhatatlanul túltöltöd. Már kifecskendőztem belőle pár decit, de még mindig kéne valamennyit. Mindegy, már alig jön, most nem állok neki. Viszont úgy döntöttem, az NSU készen áll egy újabb próbára, legalább itt, Zuglóban. Épp készültem volna már beöltözni, amikor megjött Torjay Laci barátom.

Hozta a három flakon Dinitrol 445-ös festéket, amit a veteránvizsgára való előzetes szemrevételezés következményeként a Triumph lengőkarjára kell majd juttatnom, s mehet belőle kevés a küszöbök alsó felére is, a hegesztési peremen túl. Ha finoman fújod, selymes fényű lesz, ha erősebben, hullámos felületet ad, ha még jobban nyomod, akkor rücsisedik. Jó cucc.

Ha már ott járt, Lacc beült a Triumph-ba, mert ő még speciel nem látta. Bár kizárólag az olasz autókat szereti, azért neki is tetszett; érdekes a TR4A Felkai Gabi barátomon kívül eddig mindenkinek bejött, még a felesküdött márkaprófétáknak is. Michelotti értett valamihez.
Egyszer csak megjegyezte – „Zsolt, miért lötyög a kormányod?” És mutatta, jobbra-balra ott volt a Moto-Lita karimájában fél centi.

Hm. Én eddig csak egy egészen enyhe kotyogást éreztem, de ez most brutális. Mi történt? Aztán eszembe jutott – előző nap nagy forgatás volt nálam, s a kormány jó párszor alaposan meg lett tépve, afféle kapaszkodóként mindenféle be- és átüléseknél, kiszállásoknál. Pedig kormányba nem szabad kapaszkodni testsúllyal, én is tudom, de megtörtént, hát ez van. Azt a perselyt előbb-utóbb úgyis ki kellett volna cserélni (inkább utóbb), most előrébb jött a feladat.

Elkezdtem nézegetni a szerkezetet. Ez így nem megy át a vizsgán, vagy ha át is menne, én nem engedném át. Ezt meg kell oldanom. Ketten Lacival leszedtük a kormányt, ő húzta, én ütöttem a tengelyt, hogy leugorjon a kúpról. Aztán magamra hagyott.

Ezen a ponton már kezdtem érezni, hogy az aznapi NSU-s, motorozós körből nem lesz semmi. Insallah. Egyre jobban élvezem ezeket a frissen leadott és megírt anyagokat, mert általuk legalább látjátok, milyen kaotikus ügy ez a veteránjármű-tartás. Pláne, ha van több is belőlük. Mert mindegyiken, mindig lesz akad valami tennivaló, ami hirtelen eggyel sürgősebb a másikon való dolgoknál.

Ez rögzíti a kormánytengely-tokot a műszerfal tövében. Elég vegyesek a csavarok és az anyák…

Megpróbáltam meghúzni a kormánytengely-tok bilincsét a műszerfal alatt, hátha csak az lazult le. Szerencsére a 13-as kulcs majdnem pont akkora, mint a félcolos, ezért ellen tudtam tartani, ott belül, de hogy a félcolos csillag-villást hogy helyeztem el odabent, hogy rajta is maradjon a csavarfejen, azt ne kérdezzétek, mert nem láttam, csak elképzeltem a dolgok helyzetét. De sikerült.

Sajnos nem segített a meghúzás, azaz inkább csak élesített a problémára vetülő fókuszon. Mert a tok ugyan megszűnt mozogni, de sokkal érezhetőbbé vált, hogy lóg benne a tengely. Basszus, a kutya, azaz a kotyogás mélyebben van itt elásva.

Ezen a ponton sóhajtottam egyet és végleg feladtam a tervemet, mármint hogy elmegyek egy karikára az NSU-val. Elnézést kérek tőletek; ha lemegyek a garázsba, onnantól nem a média, hanem az élet rendezi az időmet. Welcome to the Csíkzone és elégedjetek meg a szép, alapjárati, 83 éves egyhengeres pufogással, ennyi legalább összejött a tervekből.

Itt az index- és az overdrive-kapcsoló lóg éppen

Nekiálltam kifűzni a kormánykapcsolók vezetékeit, ehhez viszont először le kellett bontanom a kormánytengely-tokon alul futó lemezburkolatot. Ehh, nem fér át… A műszerfalat is ki kell venni. Ez nagy falat lesz innentől, konstatáltam. Csatlakozók, vezetékek, műszerek… Hasaljunk neki, basszus.
Maga a deszka gyorsan kijött, hat csavar, a kesztyűtartóban még egy, no meg a támasztózsanért is le kellett szedni. Ez hamar megvolt. De a fa mégsem jön, nem jön, nem jön. Nyögve bemászom alá, nyolcrét tekeredve a kocsi belsejében (aki azt mondja, hogy ebbe nehéz beszállni, azzal esküszöm, kipróbáltatom a műszerizzó-csere mindennél édesebb ízét itt).

Oké, a két nagy műszer bent tartja, most már látom. Aláfekvés megint, hanyatt a padlón, láb a csomagtérfedélen, turkálás a drótok közt a műszerfal kaotikus mélyében vértől borult aggyal, hát nem kellemes, bár állítólag a deréknak jót tesz. Ha nincs ott közben egy tizenkét centis szintkülönbség az ülőlap formájában. Így, vélem, mérsékeltebb a rehab-hatás.

Meg kell jegyeznem a cuccok helyzetét

Két, kézzel kitekerhető anya mindkét műszer hátán, egy-egy rézlebernyeg leakaszt, már jönnek is kifele, oké, deszka is mozog, ennyi elég, már el lehet fordítani pár fokot, hozzáférek a hosszúkás lyukhoz. Azon keresztül meg már kijön az oszlop, vezetékek, minden.

Következett egy meghitt háromnegyed óra, melynek során puskagolyó-csatlakozókat húzogattam szét, próbáltam kideríteni a vezetékek színkódolását, megjegyezni a helyzetüket, illetve az egyéb, 55 év alatt beletákolt csúszósarukat nem letépni. Volt bíbelődni való elég, s közben az is kiderült, hogy a TR4 kormánytokján a kiszélesedő lemezrészben a lukat nem arra tervezték, hogy három kapcsoló összes vezetéke átférjen rajta. Eredetileg ugyanis itt maximum kettő futott efféle kötegből. Jó játék a fűzögetés!

Gyűrőtt a vég, miért?

Oké, vezetékek kint, most már csak a vasak jönnek. Azaz csak jönnének, mert elakad valamiért a cső, rángatni nagyon nem merem, nem tudom, mit tépek szét egy óvatlan mozdulattal. Ki a műszerfal alól, be a motortérbe, erős nézés következik, enyhe bamba felütéssel. Végül találok valamiféle szorítót kicsivel afelett, ahol a kormány tengelye a hardyba csatlakozik. Találomra kitekerem a két csavart, nini, már mocorog egymáshoz képest! Még kioldottam néhány tartólemezt alulról a műszerfalon, mert azok láthatóan akadályoztak minden további mozgást, de ez már flottul ment. Hirtelen mocorogni kezdett az egész oszlop. Rendesen.

Szerintem kint a motortérben azt a rögzítést szedtem szét a tengelyen, ami az összecsúszó biztonsági kormányoszlop külső és belső részét tartja egyben. Jó lesz ez is nekem, hiszen nincsenek nagy igényeim, a célnak megfelel, ha itt jön szét. Elég sok további rángatás árán (ekkor már láttam, hogy nem teszek ezzel tönkre semmit) kihúztam végre először a csövet, aztán a bent maradt tengely is utána jött. Végre a kezemben volt az egész miskulancia.

Igazi fadarab, ez nem utánzat!

Ami első nekifutásra a legjobban érdekelt, az az volt, hogy mi a franc történhetett a cső motortér felőli végével? A gyűrődést már a Simon Laci is kiszúrta, amikor nálam járt elő-veteránminősítés-ellenőrzésen, pár nappal Pere Laci BMW-je után. „Zsolt, miért néz ki így ez a cső itt?” – mutatott rá a nyomorodott végre, én pedig nem tudtam neki kellően frappáns és elegáns magyarázatot adni a jelenségre.

Így, hogy most végre a kezemben volt, már láttam, mi történhetett, ezt a túloldalról erősen ütlegelhették, a gyűrött vége pedig az, amin közben támaszkodott. De miért kellett ilyen brutálisan bánni ezzel a filigrán alkatrésszel?

A túloldalról kalapálták, itt meg gyűrődött

Ez a kormánytengelyt burkoló tok ugyanis vékony falú alumíniumból készült, tehát eléggé sérülékeny. Benne a valódi tengely két műanyag perselyben forog, mindkét végnél van ilyen perselyből egy-egy. Azok a műanyag perselyek kívülről gumiházasak, egy réteggel beljebb acél cső van bennük, legbelül pedig a műanyag csúszópersely. A gumitokon kívülről két gumipattanás, azok akadnak bele az alumínium kormánytok megfelelő furataiba, hogy a helyükön maradjanak. Ilyenkor sóhajt bennem a németautós sznob: a Mercedes itt csapágyat használ, az sose lötyögősödik ki…

De ha csak liszt és só van a spájzban, abból kell főznünk, ugye.

Felrohantam a házba, gyorsan túrtam a netet. „Triumph TR4A steering bush removal” ütöttem be a szavakat mindenki rettegett keresőjébe, azokat a szavakat, amelyek előszörre a fejembe tódultak. Tucatjával jöttek a találatok. Úgy látszik, ez a kormánylötyögés-dolog elég gyakori probléma az újdonsült mikrotársadalmam lakóinak a körében. Volt a konkrét témáról leírás, fotó, videó, minden.
Nagyon úgy látszik, hogy a persely nem szeret onnan kijönni, ahol már egyszer megszokott, szép szóra biztosan nem. Ki kell fúrni belőle keresztben a gumipattanásokat, de még akkor is ott a probléma, hogy a háromrétegű izé külsején a gumi nem akar csúszni, inkább befeszül. Lehet erőltetni, ütögetni (belehúzott partvisnyélen át), hosszú menetes szár és anya segítségével kihúzni, de mindegyik ronda művelet, a gyenge kis tok pedig könnyen megsérül közben. Egyre biztosabb lettem abban, hogy az enyémnek is azért olyan gyűrött a vége, mert ütötték.

Kezemben a tok!

Megtaláltam a leginkább célravezetőnek ígérkező technikát is: miután kifúrtad a pattanásokat, benyúlsz egy fűrészlappal és odabent kettévágod a perselyt. Igen, mindkettőt, egyiket az egyik vég, másikat a másik vég felől. Sziszifuszi munka, de így van a legkisebb szükség mindenféle ütögetésekre, tehát ezt választom majd. Az új persely berakása egyszerűbb lesz.

Mindezt persze addig nem tudom elvégezni, amíg a cső vége ilyen nyomorodott, ezért első lépésben azt kell körkörösre kiegyengetnem. Mivel alumínium, óvatosnak kell lennem vele, mert szét is tud szakadni az egész, ha durva vagyok. Már kitaláltam, hogy csinálom, a következő triumph-os beszámolóban elmesélem majd.

A kép közepén levő csatlakozást szedtem szét

Most viszont berekesztem az akciót, mert a nyomdából kell rendelnem a második könyvemből, a Feljegyzések a Titanicról címűből egy újabb adagot (már a harmadik kiadás lesz), mert, ahogy látom, az mindjárt kifogy a Speedzone Shopban, itthon pedig nincs is belőle. Egyben arra is rávettem magam, hogy egy negyedik nyomtatást megkockáztassak az első könyvemből, az Életemet egy rozsdás roncsért-ból, ami pedig már tavaly decemberben kifogyott. Esküszöm, abból most már ez lesz az utolsó, mert egyre rizikósabbnak látom, hogy el tudom-e adni az egész mennyiséget. Persze ezt mondtam az első és a második utánrendelésnél is, aztán mi lett a vége… Kiszámíthatatlan a könyvpiac, de ha nincs valamiből, akkor kell még belőle, ez nyilvánvaló. Majd egyszer csak megjelenik a Speedzone Shopban, harmadik könyves tételként, figyeljétek (ha még nincs belőle). Szerencsére a harmadikból, az Autóm a drog-ból még van pár száz darab, azzal most nem kínlódok.

A duda érintkezője

Ha a sok papírral készen vagyok, neki kell állnom, hogy keressek valami kontinensről szállító triumph-os céget, olyat, amelyiknél van raktáron a nekem kellő alkatrészből. Angliai shop nem jó, mert ha a cucc véletlenül elakad a vámon, (esetleg egy keresztbe fordult hajóval a Szuezi csatornán), akkor hetekig kerülgethetem a kormányát vesztett, emiatt mozdíthatatlan nagy, zöld békát a garázsban.

Pedig már azt is tervbe vettem, hogy száraz betonnal feltöltöm a járda homorúságát, hogy a TR4-gyel is tudjak ki-be parkolni, ahhoz viszont kellene az autó, hogy majd lássam, sikerült-e. No meg, természetesen a veteránvizsgára is készítenem kellene a TR4-est, így, most hogy már nálam a festék az aljához, s a zöld festék kódja is megvan a főhengerek alatti lemez lefestéséhez, ráadásul a Moss Europe is elküldte már az alkatrészeket, amiket pótolnom kell.

Egyengetéshez felszerelkezve

Haladni, haladni, haladni, most már kezd sürgetni az idő, ha nyáron mozogni szeretnék a kocsival. Ahhoz pedig SOS szükségem lesz a kormányra. Tolom. Teszem hozzá – látjátok, így zajlik egy szerelés nálam. Megtervezem, hogy NSU-zok, aztán mindig akad valami sokkal sürgősebb.

Related

Címkék
Mutass még

Hasonló tartalmak

24 komment

  1. Én is az 54.-et taposom, és nekem is több, mint 10 éve van derékfájásom, hátfájásom. Ami bevált, és amitől szinte teljesen tünetmentessé váltam: akár autóban, akár irodai székben ülve mindig ki van támasztva egy henger alakú párnával a gerincem alsó része. Kb. ott, ahol a gerinc és a medencecsont felső éle van, oda kerül a párna. Tehát nem a veséket kell nyomni vele, ez fontos. Lehet gyógyászati boltokban is kapni mindenféle kitámasztókat, azok is jók.
    Így valamennyire megmarad a gerinc S alakú görbülete, és nincs akkora terhelés a csigolyákon, és kisebb az esélye az idegbecsípődésnek. Igaz, hogy eleinte ettől úgy ül az ember a kocsiban, mint Döbrögi a hintóban, kinyomott hassal, de pár napon belül érezhető a jótékony hatása.

  2. Az az NSU sztender eléggé hullámzik rajta állva rúgás közben. Hiába kap fele terhelést, talán jobb lesz sámlit vinni, mellé tenni és arra ráállva oldalról rúgni.
    Derékra sima gugolás, 4×10 esténként. meg utána10-20 perc hanyatt fekve, lábat felemelve, falnak támasztva nyújtás.
    Sokat kell ezzel a motorral menni, mert idő, míg a sok apró vacakság kijön. Nekem a Dnyeperrel 1,5 év és 1600 km után már csak két baja van. A többi kijött, kijavítódott. Az autó ugyanez, csak a nagyobb komplexitás okán több idő, több kilométer.

  3. 44 eves vagyok, eletemben ket problemam van a gluten es a derek.

    Elobbi egyszeru, mert keves pekarut kivanok, utobbira viszont sokaig csak gyogyszerek hatottak ugy-ahogy.

    De amikor mar azok sem, akkor egy IGAZI thai holgy erto kezei alatt eloszor felallni es kiegyenesedni, majd fajdalom nelkul jarni is tudtam! Ezt evente meg kell ismetelni MEGELOZO jelleggel, 90 perc es porblema megoldva.

  4. e jeles napon láthatjuk több benned az életerő
    mint zakkant költőóriásban ki gördulő vonat alá
    hajtotta proletárutókorutópiától zengő költőfejét
    ismét útrakélsz hogy átevezd a szopás tengerét
    és tetted derék mert az első evezőcsapások után
    egynéhány millió jön csupán míg kifúlva partot érsz
    merész e tettvágy mi kalandos álmokkal karöltve
    reszketeg bádogromokba lehelne lüktető géplelkeket
    a rímímíró meg továbbmekeg míg a lírai én körbnenéz
    a híresen hírhedt csikósgarázsnyi veteránszerájban
    🤨🧐🙃

  5. Nemrég lettem másodjára húsz éves, a doki tanácsára két dolog beköltözött a házba ami eddig nem volt mert relatíve jó karban vagyok: egy mérleg és egy vérnyomásmérő. Meglátjuk hogy alakul a harmadik huszas 😉
    Abból a kormánytokból £70 egy új utángyártott… szerintem ne egyengess semmit.

  6. nyelv-ész:
    20 éve csinálom, minden autómban legalulra be van tömve egy párna (csak a piros Alfába nem, az helyből kényelmes), de már ez se használ.

  7. Ez azért várható volt. Ennyi idős autóval, mindig lesz egy kis munka. De ugye, ha még ennyi sem lenne, akkor mi mit olvasnánk vasárnaponként ? : )

  8. dr.oid:
    Igen, de már magasabb szinten űzöm a szopást, ezt ismerd el dr. oid úr! Akkor még csak mondjuk kétévnyi spórolás volt a cuccban, most húz. De ugyanaz a bodgery mindenhol… 🙂

    Make Valamit:
    Ó, már kész vagyok vele…

  9. bervas:
    Akkora sámlim nincs, azaz sámlim nincs, nem vagyok Szikora Robi. 🙂

  10. A kormánytokot én sem egyengetném. A korábbi gyepálásoktól nyilván meggyengült. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy mire azt hiszi az ember, hogy egész jó lett, az összeszereléskor váratlanul törik, horpad, gyűrődik.

    Az az alapjárat hullámzás nekem nagyon gyanús ! Lehet, hogy mechanikai probléma inkább, mint karburálás.
    (Persze ötletezik az ember, mint a csodarabbi.)

  11. JB61:
    Csak a perselyeknél támaszt, amik jó mélyen, messze a sértetlen részen belül vannak, a többi csupán esztétika (és szerelési könnyebbség), nem lesz baj, képtelenség. Alapjárat: én meg még mindig a gyújtásra gyanakszom, bár nekem lenne igazam.

  12. Zsolt, ha ilyen profi a Feri bácsi akkor inkább vele egyengettesd ki azt a házat esztergán. Tokmányba be tudja fogni, szemből megtámasztja a forgócsúccsal és oldalról megtolja a keresztszánba fogott görgővel. Volt apósom (autóvillanyász) így peremezte vissza az öninditók berántótekercseinek a házát, és mindig sikerült és még szép is lett.

  13. Az alapjárat ingadozás gyaníthatón karburálási problémára utal,pici fallsra,vagy valami hozzá kapcsolódó dologra.Bár szívből kívánom,hogy legyen igazad,és csak gyújtásbaj legyen,mert sokkal egyszerűbb kimérni és orvosolni a problémát.Rég eladott,a kislányom szerint Patkánygépkènt aposztrofált 128-as Fityómnál karburátorcsere,illetve az elosztó perselyezése oldotta meg a hibát.Gyönyörű,szeretni való kisautó,amit vettél,egy lightos önszopást igazán megér!Sok boldog,gondtalan,vidám kilométert kívánok vele szívből!

  14. Na, kezdenek kidőlni a csontvázak a Triumph-szekrényből.. Lesz itt mit olvasni. 🙂
    Az összegyűrt részt nem lenne egyszerűbb simán levágni a csőről? Ha úgyse tart semmit.

  15. Öngerjesztő Erg:
    A porvédőnek valamiért ott lent a helye, de egész jól sikerült, most már minden jó így.

  16. ” Egyre jobban élvezem ezeket a frissen leadott és megírt anyagokat, mert általuk legalább látjátok, milyen kaotikus ügy ez a veteránjármű-tartás. Pláne, ha van több is belőlük. Mert mindegyiken, mindig lesz akad valami tennivaló, ami hirtelen eggyel sürgősebb a másikon való dolgoknál.”
    Akkor jó ez, ha magad tudod csinálni… Itt a panel előtt nekem még az is macera, hogy lemegyek, és feltöltöm az ablakmosót az Astrában 😀
    …mondjuk nálam meg mindenféle elektronikával megy az ilyen életben tartás 😀

  17. Szuper a cikk is és a videó is, vasárnapi táplálékom mindkettő. Köszönöm
    Csak egy kis kiegészítő információ: 10.9 a csavarfejen a csavar szilárdsági osztályának jelzése, szakítószilárdságra és nyúláshatárra utal. 10.9 fölött már csak a 12.9 van a szabványban. Független a menet méretétől és típusától.

  18. Most jutott eszembe !!!
    A négyütemű Wartburgom járt így !
    Minden trükköt kipróbáltunk és a végén vettem egy japán autóhoz való gumihegyű tűszelep tüskét és azzal se benzintúlfutás se ez az elszegényedős lebegés nem volt. (Gyári alkatrészekkel több próba volt, de soha nem lett teljesen jó.)

  19. Ezek karbantartás jellegű javítások. Ugyan mit csinálnál, ha nem lennének, míg menni nem tudsz vele.? Nézegetnéd ? 🙂
    Ilyen taknyolásokat 10 éves autóban is találni, nem lesz itt semmi gond.

  20. Kedves Zsolt!
    A dunavecsei csontkovács két kezeléssel megszabadít a becsípődésedtől. Egy ismerős volt nála évi 80 e km-t tett a kocsijába 10 éve. Mankóval ment be, saját lábán mosolyogva ki. Na persze 3 hónap mire időpontot kapsz, de mi az eddigi szíváshoz képest!
    Good luck!
    Samu

  21. SzájmonG:
    Igen, tudom, hogy a szakítószilárdság, de nálunk ez régesrég kg/cm2 vagy valami hasonló alapú, de az angol mértékegységben nem más?

  22. https://www.engineeringtoolbox.com/amp/steel-bolts-sae-grades-d_1426.html
    A SAE szerinti szilárdságot a fönti szerint nem számokkal, hanem vonásokkal jelzik. Nem t’om, ez mennyire általános az incsesekre.
    Csak a teljesség kedviért: az A2 és az A4 az a rozsdaálló és a saválló (marine grade) ötvözet jelzése.
    Jó mulatást a jószágokhoz! Az alapjáratnál meg gondolj arra, hogy a BMW az R18-on direkt lüktetőssé tette 🙂

  23. Zsolt, nem láttam a bejáródat, de a száraz betont nem erre találták ki. Az tömbben működik jól, pláne ha autóval akarsz járni rajta. Általában a betonok min. vastagsága, amit töredezés nélkül tartósan bírnak, 5 cm, látatlanban neked a fele is sok lenne. Tapadóhíddal és szerkezeti betonjavítóval jobban jársz, pl. Cemix Kontakt CT + CT-Mix, utóbbi mm nagyságrendig húzható le.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to top button