Olvastár

Nekilátok az SR500-nak

Lássunk tisztán, mindent széjjel!

Ez itt most valami teljesen más, mint amit életem során valaha csináltam. Mindig voltak  óriási terveim, hogy majd megtanulok karosszériát lakatolni, kárpitozni, tudomisén, kipufogót készíteni otthon.

Sajnos már én is a Lego-generációból származom. Ez a kép valamikor 12 éves koromban készült
Sajnos már én is a Lego-generációból származom. Ez a kép valamikor 12 éves koromban készült

Aztán mindig rájöttem, hogy alapvetően Legón nevelkedett gyerek vagyok, igazából ahhoz értek (minimálisan), hogy kész, mérnökök által előre, illeszkedőre megtervezett dolgokat egymásba passzintsak. Szerintem ez amúgy általános probléma az összes mostani aktív generációnál – amíg csak darab mérnök tervezte elem kattan bele egy másik előkészített darabba (l. Ikea-bútor), addig megy a dolog, de nagy szerelők vagyunk, de ha már kicsit görbíteni, festeni, alakítani kell, a tudás bedobja a törölközőt. Be kell vallanom, én sem vagyok nagy mestere az alakításnak, ha másban nem, de ebben közelebb vagyok az új generációkhoz, mint az anyagművészek.

De a vágy azért bennem lakik, hogy megtanuljam. Tudod, például már vettem hegesztőgépet meg plazmavágót, mert a segghülye amatőr számára a tudás mindig az eszközvásárlásnál kezdődik (l. SUV-ok a tartalmas szabadidő eltöltésének reményében). Valameddig azért eljutottam.

Ezt a foltot én vágtam, hegesztettem a Mercibe. Annál azért jobb és szebb lett, mint amit a fotó mutat…

Már kicsit megfoltoztam egyszer az egyik állólámpás Mercim padlóját (csak egy 10×20-as foltot kellett betenni), visszahegesztettem a blokkra a generátorállvány-tartó felöntést. No meg fényeztem is már pár autót életemben, többségükre nagyon nem vagyok büszke. Az öreg kocka-Volvo 740d például egészen kirívóan rücskös lett, a Steyr-Puchomon csak az a két elem lett fényes, amelyik megfolyt, azok viszont… hát, izé, nagyon megfolytak.

A Vasfogat is otthon fényeztem. Hát, az nem lett valami szép

De például a Foltos nevű állólámpás Mercim azóta is azt a fényezést viseli, amit én rátettem a ház előtt. Az egész tűrhető lett, bár az éleket persze elpolíroztam rajta. Ja, azt másfél hétig küldtem a kölcsön excenteres Makita polírgéppel, mert szintén kicsit rücskös lett. Jut eszembe, két motornyerget is áthúztam már műbőrrel, bár egyik se lett tökéletes.

Kész – legalábbis amennyire tőlem telt – a Suzuki RV90-ülés

Egy távoli valamilyen formájú izét egy másik távoli izével összehozni egy járművön úgy, hogy ami közben van, szintén tűrhetően nézzen ki, nos, az nem az erősségem. Azt hiszem, én már sose fogok Vignale-sárvédőket angolkerekezni mindenféle Ferrarikra, Poltrona Frau bőrbelsőket javítgatni feszesre veterán Lanciákban, kidörrentő-költeményeket kanyarítani királytengelyes Ducatikra. Nekem marad az eredetiség üldözése, eBay-jel megtámogatva. Az alufelni-, 1 DIN-méretű autórádió-vonal.

Fényezés után, összerakás közben

De adok egy újabb esélyt magamnak. Egy kicsit most megpróbálom, milyen finoman másik stílusúra lehelni egy motort. A hegesztést, lemezmunkát, kárpitozást most sem én csinálom, mert randa lenne, nem beszélve arról a mellékes tényről, hogy a motor a hatodik percben porrá égne az eleve girbegurba lemezű, óriási göbökben hegesztett tank lyukas varrataiból kiömlő benzin miatt.

A kék Puchot én fényeztem két évvel korábban. Addigra már elég siralmasan nézett ki, bár a fotó is olyan pocsék, hogy ez alig látszik

Tehát marad nekem a tervezés, a Projektleiterung, ahogy ezt menőbb helyeken hívják, illetve talán még a beszerzés egy része is. Nem vagyok elégedetlen a szereppel, tetszik, mellesleg ezt is el tudom rontani bő nyállal. Maga a motor az a Yamaha SR500-as, amit hirtelen felindulásból Ákó barátomtól megvettem novemberben. Attól az Ákótól, aki amellett, hogy tankörtársam volt a Kandón, azóta is barátom, teljesen mellékesen pedig az Év Embere lett a Qubiton. Titokban büszke vagyok rá, hogy ilyen barátaim vannak, de remélem, nem olvassa, mert fésztufész letagadom.

Ez lesz a jó kormány!

Szegény SR500-as, gondolják ilyenkor páran, de mielőtt valaki dicsőbb szerepet szánna neki, illetve megvezetnék a fénylő krómok, hadd mondjam el, hogy ez nem az a motor, amit nagyon gyáriba kellene visszamenteni. Az elmúlt húsz évet a szabadban töltötte, a krómjai csak azért csillognak, mert pucoltam őket fél napon át, de közelről látnád, hogy minden masszívan kráteres. A tankja eleve horpadt volt, belül tiszta rozsda, tippem szerint egyévnyire van a teljes átlukadástól, hiányzik róla az embléma is. Az ülése elmállott, a kipufogójából valaki elég ügyetlenül kiszedett néhány lamellát, vagy esetleg megfúrta, mindenesetre csak zajos lett, de kellemes nem. Hiányzik a fordulatszámmérő-kihajtás a hengerfejből, görbe a jobb oldali lábtartó, a két oldaldekni eltérő színű, az akkutartó doboz is a korrózió bemutatóterme. Ezekből mindből úgyis kéne rá másik.

Ami viszont a főlényeg: a gyönyörű alumínium ráfok, az olajtartályt is magában foglaló váz szép és egészséges, a blokk vajpuhán dühög és erős, semmi nem görbe, max az első villaszárakat kell majd kicserélnem, mert a bal oldalin már elindult a kráteresedés. Technikailag oké.

Gyűlik a felesleg

De amennyire odavannak sokan az SR500 kinézetéért, nekem annyira nem jön be. Szép-szép, de erősen pannóniás. Igazából olyan, mint ha a japán soft-chopperek korszakában (volt Suzuki GSX250 Limitedem) egy japán brigád óvatosan divatosra próbálta volna igazítani a fazonját, mellette pedig nekem ordít róla, hogy nem igazi veterán, csak egy korszak utánérzése. Túl nagy az első fényszóró, túlságosan fent van, túlságosan lejt a tank, túl húsos az ülés (főleg a vége), azokat a hasas, postásmotor-sárhányókat pedig végképp nem tudom neki megbocsátani.

Az eleje még nehéz a nagy fényszóró és a vödör sárhányó miatt

A motorról már született egy cikk és egy videó, amikor Bruder átjött hozzám, majd ki is próbálta a latyakban. Az is egy szép sztori volt – akkor, ott elmeséltem – ahogy öt év félredobottság után életre keltettem a blokkot, levizsgáztattam a motort, de innentől ez mind nem érdekes. Most a cikk végétől folytatjuk a sztorit, amikor azon rágódtam, hogy café racert építsek-e belőle, ál-endurót, vagy flat trackert.

Régi nagy kedvencem a Steve McQueen-szponzorálta On Any Sunday című film, amely a hetvenes évek elején készült. Lényegében bemutatja a motorozás nyugati világban ismert összes versenyzési formáját a különféle terepes ágazatoktól a pályaversenyeken át a többnapos szériákig. Maga McQueen is indult némelyiken, a film tehát az utolsó kockáig hiteles. Imádom, mert nagyon szépen forgatták le, rendes Kodachrome színek vannak benne, roppant izgalmas, betekintést enged egy olyan világba, ami már nincs, és mert szívből készült. Annak idején a még pici fiaimat az ölembe vettem a gép előtt, úgy néztük meg párszor, én magamban azóta is többször. Referencia munka.

XR750-es Harley-Davidson, a csoda

Abban a filmben az egyik legizgalmasabb rész, amikor ijesztő kameraállások mellett (még nem volt sisakkamera, egy Bolex 18 mm-es letörte volna a pilóták nyakát) a vascsizmás versenyzők totál keresztben dirt trackeznek Harley-Davidson XR750-esekkel. A Harley jópofa cucc, bár nekem felerészt inkább a divatkategóriába tartozik, ezért nagyot motorozni biztos mást vennék, de azok a gépek abszolút megfogtak. Kár, hogy rohadtul drágák.

Na, valami olyat szeretnék faragni az SR500-asból: magas, széles kormány (bár a dirt trackerekénél krosszosabb, még egyenesebbre vágyom, mert a Yamaha rövidebb, mint a nagy Harleyk), amennyire lehet, filigrán tank, banán nyereg, vastag gumik (főleg hátul, mert a ha elöl túl nagy, aszfalton elvész a kezesség). Persze én tennék rá valamennyi sárhányót, mert nem divatozni, hanem használni is akarom a motort.

Lecke feladva, mert a nagyobb SR-ek a felső vázcsőben hordják az olajtartályukat, a motorok tankjainak meg már közel száz éve a belsejében fut a vázcső, s egy ilyen vastag rúd eleve sok, benzin számára értékes helyet elvesz a tartályból. Ha pedig kecsesebbre veszed a tankot, alig marad térfogat, amibe betölthetsz bármit. És akkor még vedd vízszintesebbre is, ha tudod.

Ez az olajtartály is egyben

A két órát viszont meg akarom tartani, azok nagyon tetszenek, de feketék lesznek, mert ez a sok króm a kilencvenes évek alaposan félreértett nosztalgiahullámának a szüleménye. Nagyjából ugyanakkor kezdtek minden így agyoncsillogósítani, amikor a hetvenes-nyolcvanas évek autóira utólag mindenki feltette a fehér peremeket a gumikra, holott 1965 után eredetileg már csak legfeljebb vékony, fehér csík volt az autógumik oldalán (az is inkább csak az USA-ban), teli oldal biztos nem. Ha módosítok, akkor a saját elveim szerint módosítok, hiszen ez az én motorom, nem a piacnak készül.

Nem akarok motorépítőhöz fordulni vele, nem is akarok valami csitti-fitti, csuda-patika cuccot. A vázat nem fogom lefesteni, a kerekeket sem szemcseszóratom, a héblik is maradnak olyanok, amilyenek most – kopottasak. Legszívesebben használt, kopott alusárhányókból faragnám azokat a közel simuló elemeket, amiket feltenni készülök, egy repedezett, öreg nyereg is tetszene, de olyat nem fogok találni. Oké, a hátsó villát valószínűleg lecsiszolom majd, azon túl sok a rozsda.

Innen is látszik, hogy ez a kormány sajnos görbe

Sokat gondolkoztam azon, hogy kell egy ilyen projektnek nekikezdeni. Készíttetek egy tankot, aztán hozzáfaragom az ülést? Nem nyert, mert egy olyan tank, ami rossz helyen domborodik, megtörik az oldala az ember térdének belső felénél, megkeserít minden utazást. Akkor először az ülés jöjjön? Azt meg hogyan? Mennyire legyen elöl? Mennyire legyen magas? Mi lesz, ha a kormányhoz képest nem jön ki jól az egész?

Aha. A kormány. Az lesz a kiindulópont. Volt itthon három is belőle, persze mind görbe. Egyik valamelyik régi Kawasakimról származó, klasszikus, elég alacsony, kissé hátrafelé húzott cucc, a másik Bálint fiam motorjáról egy nagyon keskeny, elég jó formájú, szintén retrós hangulatú darab, aztán maradt még a Kati Ducati Monster 600-asáról is az a görbe kormány, amivel azt a motort megvettük pár évvel ezelőtt.

Félmaroknyival kellene keskenyebbre vágni

Egyik hétvégén tehát nagy levegőt vettem és csontvázig szedtem az SR-t.

Először levettem a kormányt (a bal oldali markolattal bajban voltam, mert azt valaki űrragasztóval tette vissza és fél órát eltartott, mire roncsolás nélkül le bírtam venni a gumit). Egyenként felpróbáltam a kormányokat. A Honda CB125T-féle persze azonnal túl keskenynek bizonyult, azt félredobtam. A Kawasakié már jobbnak tűnt, mint az SR sajátja, de azért az is bácsis pózt adott ki. Végül – naná hogy – a Ducatiról származó, keresztrudas, kissé krosszos stílusú, majdnem egyenes kormány lett jó, az viszont annyira jó, hogy elkezdtem miatta látni a motor többi, majdani részét is. Annak a kormánynak csak annyi a baja, hogy túl széles – a két végéből nyolc-nyolc centi mínusz, és tökéletes lenne. Kár, hogy tőben görbe, mert ha nem lenne az, fognék egy fűrészt, megvágnám és készen is lennék.

Oké, tank le, nyereg le. A középső részét a váznak mindenképpen ki akartam bányászni, mert a végleges motoron ott azt szeretném, ha luk lenne, vagy maximum valami kicsi, jelentéktelen, keskeny, lapos fedél lenne ott, hogy eltakarja azt a pár relét, vezetékköteget, amit nem lehet könnyen megszüntetni.

Végre üres a közepe

Ilyenkor az ember elkezdi érteni, miért szeretik a motorépítők annyira az SR-t. Ebben ugyanis nincs indítómotor, az akku tehát csak néhány kis fogyasztót lát el árammal – indexeket, kürtöt, gyújtást, féklámpát. Ahhoz pedig nem kell nagy akku, elég valami lapos Li-Ion dobozka is, amit el lehet rejteni szépen. A nagy akkut az indítómotor kéri.

Sajnos – amint az előző cikkben írtam már – a Yamaha kulcsai vizsgára menet elrepültek a susnyába. És ennek a motornak zárható az akku oldali fedele. Az oldaldekni ugyan műanyag, tehát letéphettem volna, de valakinek lehet, hogy még szüksége lesz arra, pláne, hogy éppen a bal oldalin van meg a gyári felirat. Elég macerás volt mindent a túloldalról kibontani, hogy a zárat leszereljem, de végül az összes alkatrész sértetlenül megúszta a műtétet.

Ugrik szét a moci

Az akkudoboz onnantól már lazán kijött – igen ám, de a légszűrődoboz (amire szintén semmi szükségem, hiszen sportlégszűrőt fogok feltenni) nem fér ki a váz lyukán. Annak kivételéhez az egész hátulját szét kellett szednem az SR-nek, sárhányót, műanyag sárhányóbetétet, hátsó féket, láncvédőt, kereket, az egész eszcájgot ki.

Azért ezzel is elmolyolsz egy ideig, közben meg adsz egy piros pontot a Yamaha tervezőinek, hogy a hátsó tengely koronás anyájára nem széthajtós, filléres sasszeget tettek, hanem nagy, masszív, újrahasználható, hajcsatszerű valamit. Tart is, nem is kell másik belőle, ki van ez találva.

Jó cucc a nagy, masszív sasszeg. A villát azért még lefestem

Na, hátrafelé végre ki tudtam belezni a motorból a randa műanyag beleket, de csak miután a kipufogót is leszereltem. Érdekes, az az elem egészen jól megúszta az elmúlt 27 évet, ha nem lenne megfurkálva, esküszöm, sajnálnám nem visszatenni. De azért az is elég modern fajta: nem csak szalámidob, mert alul, a váz alatt is van neki egy zajelnyelő doboza. Egyszerű, berúgós egyhengeres ez az SR500, de csak első ránézésre, mert ha beleásol, rájössz: telis-tele van műszaki trükkökkel.

Még ezen az egyszerű dobon is van egy külön doboz

A következő lépés – vettem eléggé tömör (rá tudok ülni óvatosan) két- és ötcentis házszigetelő hungarocell lapokat. Azokat fogom rétegezni, hogy elérjem a kellő magasságot (hiszen már van referenciapontom, a kormány), majd nagyjából formára vágom őket, hogy nagy vonalakban megkapjam a végleges nyeregformát. Legalább annyira, hogy a tankot oda tudjam majd szabni. Azaz készíttetni, de hülye vagyok, hiszen azt biztosan nem én alakítom majd.

A sok fekete és krómszín miatt egészen öregnek néz ki

Most épp azon rágódom, mivel lehet nagy hungarocelltáblákat precízen elvágni. Kellene valami izzószálas cucc, gondolkoztam is rajta, hogy lebontok egy régi, csöves rádióból származó Remix huzalellenállást, fabrikálok neki valami keretet, ráteszek egy motorakkut és megpróbálom úgy. De ha tudtok ilyenre valami profibb eszközt, tippeket is szívesen fogadok.

Első sárhányó nélkül

A sniccer nem viszi, az nem pálya, csak mondom.

Címkék

Hasonló tartalmak

26 komment

  1. csudálatos csuda születik látom lelkiszemeimmel
    ha netán mégsem.. büszkén felemelt hüvelykujjal
    süllyedsz el izzó japán kohóacélban bradfiedel szintetikus
    bádogdobritmusára mint jobbsorsraérdemes időutazó arnold
    ???
    a hungarocellmunkához alligátor/dekopírfűrész lenne a tippem

  2. Köszi, de már lenne a Conradból is, de amit javasolt valaki a videó alatt, hogy a pillanatpákára húzzak hosszú vezetéket, eddig a legegyszerűbb ötlet, mert pillanatpákám van itthon, csak nem jutott eszembe 🙂

  3. Szia Csík, keress rá arra hogy kézi polisztirol vágó, lesz egy csomó féle, kB 6e forinttól indul

  4. Kolos, már inkább azt csinálom, amit javasolt egy olvasó: hosszú réz egy pillanatpákára 🙂

  5. Jó ismét ilyen szerelős vasárnap reggeli posztot olvasni! Eltelt pár hétig, mire rátaláltam… 🙂 Én amúgy a scrambleresítés mellet döntenék, ennek a motornak amúgy is ahhoz van a legközelebb a vázgeometriája. Flat track nekem értelmezhetetlen, cafe racer pedig a hasalós stílus alapból, ott a derekát is figyelembe kell vennie az embernek.

  6. Kedves Zsolt, felejts el minden csodaeszközt. Használj lépésálló szigetelőanyag (styrofoam) lapokat v tömböt. Ha lapokat tudsz szerezni akkor ragaszd össze szilikonos ragasztóval, aztán tökmindegy mivel vágd le a nagyját, hogy meglegyen az alapforma. Mert a végső formát ráspollyal, esetleg szalagos csiszolóval tudod csak kialakítani. Lassan, apránként, ami rengeteg melóval és még több kosszal jár. Viszont így kapod meg azt a formát, ami kényelmes is, tetszik is, ki is tudod próbálni és utána a kárpitosnak is oda tudod adni a végső ülés elkészítéséhez. Jobban jársz így, mintha gyorsan letudósan összedobnál vmit, amivel utána csak szívás van.

  7. azt az ormótlan sasszeget nem a yamaha mérnökei tették oda. olyan sasszeggel a mezőgazdasági erőgépek és munkagépek felggesztési pontjainál lévő tengelyeket rögzítik (egyik vagy mindkét végén). ez így ronda, cseréld le nyugodtan széthajtósra, olyan volt ott eredetileg is…

  8. Remek írás! Majd a papírozásról is legyen szó, mert a műszaki vizsga a faragott vasak Szauronja.

  9. Ha majd eljutsz a gumiabroncsig, a Duro HF308-at tudom ajánlani…az a mellékelt Harley-s képen szereplő gumi replikája. Én is olyat vettem a scamblerré átépített XS400asomhoz. Mivel csak most készültem el így menettulajdonságokról nem tudok nyilatkozni, de külsőre ugyanaz. Kitartást a projekthez! 😉

  10. De épp ez a lényeg, nem faragom a vasat. Váz, futómű, motor, minden marad. A tank nem vizsgakövetelmény, a nyereg is az első kiszakadás után olyan lesz, amilyen lesz. Naja, a kipufogó talán. Arra megőrzöm az eredetit. Lámpa is E-s lesz.

  11. Egész jók az arányai, mikor csupasz lett a váz én is beleláttam valami ütőset. Persze lehet, hogy ez teljesen más mint amit te láttál bele. A kormánycső csere egyébként műszakin bukta. (Mert a kormánymű része) A tank-ülés és egyéb sallangokat lehet faragni, az senkit nem érdekel.
    Első sárvédő nélkül azzal az első fékkel elég jól néz ki az eleje, talán a legszebb részlete. Egy szép gumi kell rá és kész. Tudom, akkor is lesz rajta sárvédő… 🙂

    Egy jó tanács. A feszültségszabályzót ne rakd az ülés alá, mert ebben állandó mágneses generátor van és gyakorlatilag úgy szabályoz, hogy elfűti a fölösleget. Sok hőt termel, valami huzatosabb hely kell neki, mert hűtés nélkül hamar megdöglik.

  12. De már most is egy Tomaselli-kormány volt rajta, az se eredeti… Ember meg nem mondja egy krómozott csőről, hogy eredeti-e.

    Fesszabályzót meg nem dugom el. Ducatim van, tudom, milyen fontos neki a hűtés 😀

  13. Azért a Ducati is tanult a fesszabályzóból, mert nem ugyanazt a vacakot használják 20 éve, de a Scrambleren már kitették előre a menetszélbe az ülés alól. Hungarocelt farigcsálni szerintem is legegyszerűbb a párezer forintos kész eszköz, de házilag inkább egy hajszárítóból szednék szálat nem rádióból.

  14. Szia Csík!
    A fehér hab csak bénán csiszolható. A lábazati szigetelőket (piros, kék, szürke) amik zártcellás habok, ajánlom inkább. Azokból egy csiszolófával és 60-12-as papírral csodát alkothatsz.
    Emellett nincs szükség habvágóra, jó lesz hozzá a sniccer, úgyis csiszolni fogod.

  15. És képzeld, a Ducati mérnökei már akkor tudták, hogy ki kell tenni a menetszélbe a feszszabályzót, amikor még nem is Ducatit terveztek: a Multistrada elődje, a Cagiva Gran Canyon (és szerintem már az Elefant is) hátul, a csomagtartó talpa alatt, a köztes szabad részben hordja az elektronikát. Később miért felejtették el vajon ezt?

  16. Majd ha kezd alakulni, meglátod, milyen jó kis agymunka tud ez is lenni. Ehhez képest semmi volt, mikor a pályamotort építettem,
    ráadáasul ott volt hozzá nagyon sokféle mintám is mások építéseiből. És mégis, órákat lehet eltölteni azzal, most akkor hova tegyem a szegecsanyát, kívül húzzam el a vezetéket, vagy belül, mennyire legyen magasan a lábtartó, beleakad-e a sarkam a kipufogóba, ha nem, akkor meg nem fog-e leérni., fent vagy lent vigyem el a fékkulcsot stb 😀

  17. Bizony, bizony zöldi nek igaza van. Mennyit el lehet gondolkodni, mi, hogy legyen.
    De biztosan jó buli lesz!
    Én már várom a folytatást ?

  18. A hungarocell vágáshoz mi zongorahúrt használtunk, hegesztő trafód van…. kell egy keret még azzal egész nagy tblákat is tudsz vágni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt is nézd meg

Close
Back to top button