A jövőben robotok tartják a kapcsolatot a vásárlókkal? Megkezdődött az emberek kiszorítása bizonyos állásokból? Az tény, hogy egyre több mesterséges intelligencia által vezérelt gép férkőzik be a mindennapjainkba, de azért közel sem eszik ennyire forrón azt a bizonyos kását!
Egy átlagos keddi reggelen a szerkesztőségbe érve nekiláttam mindennapi teendőim letudásának, avagy gőzerővel kezdtem el turkálni az éppen aktuális autóipari hírek között. “Na nézzük, mi a mai felhozatal” – hangzott el a fejemben a rajtpisztolylövés, majd nekiestem a témáknak. Elektromos autók, összeesküvés-elméletek, mesterséges intelligenciával felvértezett infotainment-rendszerek és robotok!
Na, álljunk meg egy szóra! Az elmúlt hetekben erre az utolsó témára annyi verziót sodort velem szembe az internet kegyetlen szele, hogy már-már azon kapom magam, hogy kezdem készpénznek venni a gyártók által kirajzolt jövőképet. Például most, amikor nekiültem a Hyundai által bemutatott ügyfélszolgálatos robotról szóló hírnek, akaratlanul is leírtam címnek, hogy – “Ilyen robotoktól vesszük majd a jövő autóit!” Állj, törlés az egész, ennek így a fele sem igaz!
Mert, még ha tényleg tudja is a koreai gyártó terméke a sajtóanyagban hangoztatott tökéletes kommunikációs készséget, az információk széles tárházát és az érzelmek szimulálását, azért valljuk be, nem túl reális a kép, hogy némi beszélgetés után belecsapunk DAL-e markába, majd az üzlet ezzel meg is köttetett. Nem, véleményem szerint a jövőben sem a robotok lesznek azok, akik velünk egyenértékű félként szolgálnak majd ki minket. Illetve kiszolgálnak, csak nem úgy, ahogy az emberi munkaerő teszi azt. “Elvették a munkánkat!” – hangzik a felejthetetlen South Park-poénbomba, ám a mesterséges intelligencia és a robotika esetében még a sci-fi filmeken felnőtt generációk számára is nehéz elképzelni, hogy ez tényleg bekövetkezhet.
Nekem az a meglátásom, hogy rosszul tekintünk ezekre a technológiákra. A saját facebook-oldalunkon megtalálható hozzászólásokból kiindulva, hozzáállás szempontjából két fő irányvonal létezik. Van az első, aki komolytalannak gondolja az egészet és legyint rá, a másik pedig, aki elhiszi ugyan, de köszöni szépen, nem kér ebből. Pedig az igazság valahol a kettő között van. Tény, hogy egyre hangsúlyosabb az MI és a robotika térnyerése a világunkban, de nem embereket helyettesítő feladatkörökben, hanem inkább olyan helyzetekben, amelyek amúgy is kényelmetlenek és kellemetlenek a hús-vér emberi melósnak, azaz másként amúgy sem jutnánk hozzá azokhoz a szolgáltatásokhoz.
Vegyük például a Hyundai robotját, amelynek a tervek szerint a feladata az lesz, hogy a szalonokba betévedő vásárlókat tájékoztassa az akciókról, ismertesse a járművek specifikációit és válaszoljon olyan kérdésekre, amelyektől az egyszerű alkalmazott már a haját tépi, ha egy nap alatt már századszorra teszik fel neki. DAL-e tehát terhet vesz majd le az emberek válláról és mondhatni többlet szolgáltatást nyújt, de nem szívesen bízzuk pénzünket és döntésünket egy gépre, ezért továbbra is kihagyhatatlan lesz a képletből az értékesítő személye.
Persze, most a COVID idején az autóiparban is elég nagy hangsúlyt kapott az érintkezés nélküli vásárlás, amit sokan a jövő kereskedelmi megoldásának kiáltottak ki, ám a visszajelzések éppen arra mutattak rá, hogy főként Európában a vásárlók még mindig igényt tartanak arra, hogy más személlyel egyezzenek meg és tőlük is vegyék át a megrendelt járművüket. Miért? Talán főként a bizalom miatt, hiszen ehhez a módszerhez szoktunk az elmúlt évtizedekben, a kereskedelmet emberek alakították ki egymás közt, nem pedig gépek. Meg hát, van is abban valami megkapó, amikor az ember kiöltözve elmegy a saját autójáért, amikor szintén megkapja a tiszteletet a kereskedéstől, az értékesítő meghívja egy kávéra és mosolyogva ismerteti, hogy mire költötte el a család több évnyi költségvetését.
De váltsunk példát! Pár héttel ezelőtt szintén nagy port kavart a Volkswagen elektromos autókat töltő robotja, pedig ott is kényelmi szolgáltatásról van szó, nem pedig arról, hogy a fejlett technológia elvenne tőlünk valamit. Tényleg annyira rossz, ha nem nekünk kell töltőoszlopokat vadászni, hanem odajön hozzánk a töltő? És ki cipeli majd azt oda minden egyes autóhoz, majd felügyeli a folyamatot, éjjel-nappal? Hát nem te vagy én, hanem egy arra tökéletesen alkalmas, a feladatot soha meg nem unó, aranyos (már akinek) kis szerkezet!
Persze, azért vannak olyan szakmák, amelyekben tényleg fennáll annak a veszélye, hogy a fejlődés mértéke miatt elértéktelenedik az emberi tényező, de a jelenlegi irány szerint azok idővel amúgy is halálra vannak ítélve, ahogy változnak a felhasználói szokások, illetve az újabb generációk igényei. Ilyen például a fuvarozás, hiszen egyre több gyártó gondolkodik önvezető taxik fejlesztésében. Vitathatatlan, hogy ha bekövetkezik, hogy utcán is használható lesz a technológia, azzal lassan kikopik majd a hagyományos taxi képe a köztudatból, de ez még erősen évtizedek kérdése.
Nem azért, mert annyi ideig nem kerül majd utcára a teljesen magát vezető autó, hiszen a legtöbb elemző jelenleg ezt 5-10 évre teszi, hanem az első időben szinte biztosan egymás mellett dolgozik majd az ember által vezetett, és a gép által irányított taxi. Miért? Mert az emberi tényezőre továbbra is meglesz az igény felhasználói és szolgáltatói oldalról is. Véleményem szerint lesz idő tehát az átállásra, lényegében a jelenlegi taxisofőr-generáció még simán végig is dolgozhatja az életét, az újabb digitális generációknak pedig eszük ágában sem lesz majd autót vezetni, tehát pont jól jön majd, hogy a gépek megteszik majd ezt helyettük.
Érdemes tehát másik szemszögből is vizsgálni a robotok térnyerését, és nem az ördögöt, illetve az emberiséget lealázó önpusztító megoldást látni bennük. Ha a mostanság ismertetett technológiák valamikor a jövőben megvalósulnak, azok csak a mi vállunkról fognak terhet levenni. Persze, ehhez kell az is, hogy tökéletesen működőképes állapotban és kontrollálható módon kerüljenek forgalomba. Ha ez megvalósul, akkor az általatok leírt problémák sem merülhetnek fel (például az, hogy az autó elment lemosatni magát, holott szükség lett volna rá), mindenki boldog lesz és együtt tud majd élni a technológiákkal.
Mert, bármennyire is szeretik azt hangoztatni az összeesküvés-elméletek kiötlői és a mozifilmek is, hogy a robotok majd elveszik az emberek életét, munkáját, szabadságát, ez a mi életünkben szinte garantáltan fikció marad. Ahogy az egyik kedvenc filmemben, A kétszáz éves ember című remekműben is, néha-néha egészen szomorú kontextusban elhangzik – “A robot dolga a szolgálat”. És ez nem is fog megváltozni. Az elkövetkező száz évben biztos, hogy nem.
