Bár a Speedzone elsődlegesen autós tartalmakkal foglalkozik, azért van még pár dolog, ami nem áll távol tőlünk. Ezért is örölünk, ha olyen kérdés is beesik néha, mint például most. Lássuk, mi is az a hanglemez és mi értelme van manapság, a digitalizáció korában.
Nem autós kérdés, de Krisztián megkeresése mellett nem mehetünk el szó nélkül. Főleg Pere Laci nem, aki elég aktívan mozgolódik a hanglemez témában is.
“Sziasztok!
Furcsa kérdéssel fordulok hozzátok. Nem autós a téma, de biztosan tudtok segíteni nekem. Fiatal vagyok, nem éltem még akkor, amikor a bakelitlemezek divatosak voltak, de most úgy tűnik, hogy újra reneszánszukat élik. Kíváncsi vagyok, hogy miért érdemes inkább lemezt hallgatni, mint Spotify-t? Nem jobb a digitális, nagyfelbontású zeneforrás? Kell nekem a lemez?
Köszi, ha foglalkoztok a kérdésemmel,
Huber Krisztián”
Teljesen jogos a kérdés, ténylegesen reneszánszát élik ma a lemezek. Ennek természetesen érthető és a mai hallgatók számára érthetetlen oka van, amit Laci szépen meg is magyaráz.
Szia Krisztián!
A bakelit, ami inkább vinyl egy nagyon érdekes zenehordozó. Régen nehéz volt reprodukálni a megfelelő zenei hangzást, főleg másolni volt bonyolult. A hanglemez elődje a gramofonlemez volt. Az ezernyolcszázas évek végén terjedt el, többnyire egy-egy szám volt minden oldalán és mechanikus hangszedővel játszották le. Ez azt jelentette, hogy elektronika nélkül, egyszerű fém tűvel és ügyes szerkezetekkel csaltak elő hangot a barázdákból. Elég korlátozott volt a minősége.
A mikrobarázdás hanglemez 1948-ban jelent meg, finomabb, elektronikus hangerősítést használt és megrázta a világot. Párhuzamosan fejlődött a hangszalag, de a hanglemez dinamikatartományát és frenkvencia-átvitelét semmi sem tudta felülmúlni. Néhány szalagos stúdiómagnó a közelébe ért, de egy jó nyomású lemez kifújta az orrát mindennek.
Ma a digitális hanghordozók sokat ígérnek, a veszteségmentes tömörítéssel dolgozók legtöbbet. Az emberi fül gyarló, amit nem hall, az elcsalható és nem is fontos neki. A Spotify tömörítése nyomot hagy a zenei anyagon. Ez nem zavaró általában: bulin, autóban, hétköznapokban. Ha egyszer mellé rakod ugyanazt a zeneszámot hanglemezről, meg fogsz lepődni. Elképesztő dinamikatartomány, mélyek, magasak és kinyílik a tér.
A hanglemez még mindig olyat tud, amit a digitális technika nem. És tudod mi az érdekes? Nem kell sokmilliós high end cuccot venni hozzá, egy tisztességes lemezjátszó-hangszedő kombó, normális erősítő és korrekt hangfalak olyan élményt mutatnak, hogy elkezded gyűjteni a lemezeket. Meg fognak köpködni az audiofilek, de százezer forintból simán kijön egy fasza cucc. Mindenestől.
Az analógia jó, az analógia érdekes hobbi: ajánlom.
Üdvözlettel,
Pere László
