______________________________________________________________
hirdetés
Olvastár

Mi olyan komplikált ezen? Miért, mi az, ami olyan egyszerű?

Olajcsere három tételben, három nagyon más motoron

hirdetés

Ehhez olajszűrő-leszedő kell meg imbuszkulcs, ahhoz elég egy sima crova, emehhez meg lehet turkálni a 11/16-odos és 5/8-ados dugófejek között… Nem árt kicsit szemlélődni mindegyiken, mielőtt belekezdesz.

Van ez a Motorex-szponzorációnk, amely egyfelől sokunknak hasznos, mert az én néhány régebbi és modernebb szerkezetemen át mindenki láthatja, hányféle buktatója lehet az olajcseréknek, másfelől nekem hasznos, mert hozzájutok egy csomó ingyen, olyan minőségű olajhoz, amit magamtól ritkán veszek és csak némelyik gépembe. Ja, a Speedzone pedig továbbél ezekben a nehéz autóipari időkben, amikor a Toyota épp 40%-kal vágja vissza a termelését, s a többiek is követik, sejthetően.

Ennyit az őszinte kirohanásból, mert ami hosszabb, unalmas, térjünk a tárgyra. Azt már párszor elmondtam minden fórumon, hogy a ritkán használt járműveimben, amelyek évente olykor ezer kilométert se futnak, én csak kétévente szoktam olajat cserélni, bármennyire is úgy tartja a szabadkőműves olajszekta, hogy aki évenkéntinél ritkábban cserél, az egyéb galádságokra is képes, például veri a gyerekét, megfojtja az anyósát, vagy ami még rosszabb, néha Schobert Norbi-csokit majszol.

Felvállalom. Egyetértek ugyan azzal a tézissel, hogy az olajat, nemcsak a mechanikai törés, melegítés, darálás – tehát a kilométergyűjtés – teszi tönkre, hanem az idő is, elsősorban a kartergázban összegyűlő, olajban oldódó, azt savassá és egyéb módon reaktívvá tevő anyagok, illetve a beszűrődő pára miatt, de erősen hiszem, hogy pár száz kilométer alatt nem pufog át annyi kipufogógáz a karterbe az égéstérből, hogy az kétéves távlatokban igazi gondokat okozzon. Ha pedig igen, akkor máshonnan közelítem a dolgot: ha nekem minden, alig-alig mozgó jószágomon, de tényleg mindegyiken olajat kellene cserélnem évente, akkor kis is írhatnám a házunkra: „SZERVIZ”. És persze feladhatnám az újságírói munkámat. Nem megy.

hirdetés

Munkához.

Vásárláskor a pajtában, ahonnan vettem

Az első szóban forgó motorkerékpár a Ducati 750SS-em lesz. Ez egy 2001-es, léghűtéses, V2-es, vagy, ahogy a ducatisok hívják a 90 fokos hengerszög miatt, L2-es motorral hajtott jószág. 2017 márciusának elején vettem az ország (hozzám képest) túlsó felén, Vas megyében, kétszer haltam fagyhalált, mire hazaértem vele. És rettegtem, amikor megvettem, hogy minden sarkon bedöglik majd – érdekes, életem talán legmegbízhatóbb motorja volt eddig. Ahhoz képest, mekkora, elég sok olaj megy bele – négy liter. Ahhoz képest pedig, milyen kicsi a literteljesítménye – a 750-es motorból csak 61 lóerő jön ki, igaz, a newtonmétereit megirigyelheti a többi, más gép – nagyon is jó minőség kell bele – 10W-50-es full szintetikus.

Nagy előkészületek nem szükségesek. Legyen egy olajleeresztő tálcád, egy 10-es imbuszkulcsod (lehetőleg crovába való, mert általában jól megtépik a leeresztő csavart), egy olajszűrő-fogód, vagy –leszedőd, illetve egy új szűrőd és négy liter 10W-50 szintetikusod.

A menet – ez egy modern motor, barátom – a szokásos. Beindítod, hogy megmelegedjen az olaj és ne sűrű tökfőzeléket kelljen kicsorgatnod belőle 319 nap hosszan, aláteszed a tálcát, kitekered a beöntő sapkát (megszagolod, hogy nem benzinszagú-e, mert az a befecskendezőrendszer hibájára utalna), kicsavarod a leeresztőd, olaj kibluttyanik, oszt’ mehet minden vissza, fordítva.

hirdetés

A Ducati elhelyezett neked azért egy kis tervezési hibát: az első henger kipufogó-leömlője nemcsak azért van rossz helyen, a motor hasa alatt lelógva, hosszában, mert ha magas járdáról kell lekászálódnod vele, szinte biztos, hogy mindig odavered, hanem mert a kifolyó olaj utolsó két decije biztosan rácsorog, ugyanis épp a luk alá tették… Viszont amúgy jó a konstrukció, mert nem nívópálcán, hanem ablakon át nézed a szintet (néha át-átforgatva a motort, hogy elnyelje a betöltött olajat), az olajleeresztő csavar pedig mágneses végű, tehát látod rajta a kopadékot, ami mindig jó információ. Ráadásul önzáró, azaz nem kell alátétet cserélgetni alatta minden alkalommal. De néhány csere után illik magát csavart, mondjuk. Például, amikor már nem tömít rendesen, igaz, arra akkor jössz majd rá, amikor a karter tele van friss olajjal… Boioioionnnggg.

Nem tették valami jó helyre a beöntőjét se – a legtöbb olajos flakon csőre ugyanis túl rövid és széles ahhoz, hogy közvetlenül abból töltsd fel, tölcsért kell használnod tehát, ám a tölcsér szája meg a blokktól és a váztól nem fér el, ezért mindig meg kell toldani valahogy. Én is így tettem, most is. A szintidő – lajhár vagyok – háromnegyed óra, de akkor nagyon alapos voltál. Kicsit zavar, hogy az eredetinél kicsit alacsonyabb szűrőbetétet adtak a boltban, mert a nagyobb szűrő – valami azt súgja nekem – mindig jobban tisztít, de tuggyafene. Mostanában ezek is összemenő félben vannak.

Ducati kész, felhördül, olajlámpa elalszik, garázsból kidübörög – még ennyit menni is jó vele.

Egy kicsi Corsarino hirdetése

Következik a Morini. Egész pontosan egy Moto Morini Sbarazzino 1956-ból. A Morini kifejezetten finom és erős motorkerékpárokat gyártó cég volt a negyvenes-ötvenes-hatvanas években, aztán 1975-ben tönkrement. Sajnos ez olyan rég történt, hogy a mai világ nagyjából el is felejtette a márkát, pedig ezek a gépek a legjobbakkal voltak egy szinten a maguk idejében – Agustákkal, Gilerákkal. Et sic transit gloria mundi.

A Sbarazzino a kínálat alján hevert, épp egy lépcsővel a csodálatos kis ötvenes Corsarino fölött és féllel a kicsit később bemutatott, 125-ös (és később 150-es) Corsaro alatt. Ezek a száz köbcenti alatti motorok az ötvenes évek Olaszországában ugyanolyan adóelkerülő cuccok voltak, mint a kétliteres Ferrari-motorok, meg a 2.0 Turbo Alfa GTV. Ha a radar alatt maradtál, alig került pénzbe a fenntartás, fölötte azonnal egy vagyon lett. Ám a 6,4 lóerős (65 évvel ezelőtt, négy ütemből!) Sbarazzino kedveltségét mutatja, hogy még évekig vevőkre talált az után is, hogy a korlátot 125, majd később 150 köbcentire emelték.

Hát évvel az után, hogy megvettem, azaz 2007-ben még mindig csak egy roncs volt. De már lett közben két fiam

Ha nagyobb lukak lennének rajta, ezen a motoron álom lenne az olajcsere. Azé az olajé, amiből csak egy liter kell bele, méghozzá ásványi. Eredetileg fix. 40-es vagy 50-es viszkozitást írt el bele a „manutenzione”, de én itt most többfokozatút használok, egyszerűen azért, mert könnyebben hozzáférhető, könnyebben cserélhető (hidegen jobban folyik) és ha ne adj’ isten, egy szikrázóan napos téli délelőttön elővenném egy kis kanyarra, nem kell 30-asra cserélnem benne mindent. Semmi baja nem lesz attól a „20W-től”. Tehát egy liter SAE 20W-50, ásványi Motorex rendel.

Sajnos a Morininek elég nagy olajkartere van, ráadásul hűtött alu, a kis gépészet meg alig termel valamicske hőt álló helyben, ezért elég sokat kell várni, mire kicsit meglangyosodik az olaj. De utána olajpálca ki, olajleeresztő ki, aztán – ha alatta a tepsi – hamar kint van az olaj. Itt konstrukciós hibával találod magadat szembe: a leeresztő nem a blokk legalsó pontján van, ahogy a motor a középsztenderen ácsorog. Meg kell dönteni. Majd döntve tartani vagy öt percig, mert ilyenkor kezd el csak igazán dőlni belőle a fekete arany – bár azt hiszem, ebben a stációjában már nem szokták így emlegetni.

Amilyen nehezen jön ki belőle, olyan cammogósan is nyeli el a frisset, mert ugyan van a blokk hátsó részének tetején egy nagy, elegáns alumínium cső, amelybe a míves, bakelit fejű, feliratos, igazi fémrúdban folytatódó nívópálcát tekered, de az egyben a kartercső is, ezért a gallérja lyuggatott, a nívópálcán pedig olajpára-megfogó labirintus van. Amikor ugyanitt – természetesen tölcsérből – próbálod a torkán legurítani a friss olajat, az állandóan a kartergáznak szánt lyukakon akar egyenesen a földre távozni.

Elég nagy szívás azt a tíz decit belediktálni, nem is sikerült, csak kicsit kevesebb, mint kilenc és felet. A sok melléöntés, takarítás, káromkodás miatt a szintidő itt egy óra, hiába sokkal egyszerűbb a jószág, mint a Ducati. Az olajszűrő csak egy kitekerhető háló benne, kivettem, tiszta volt, azzal sok dolog nincs, bocs, erre csak ránéztem rutinból, Peti fel se vette videóra. Ezért érdemes olvasni, nem csak nézni – így megtudsz pár dolgot, amit a kamera nem vett fel.

Oké, jöhet garázsom motoros koronaékszere, az AJS. Ez egy kéthengeres, 500-as brit twin 1953-ból, az ülés például azért olyan rettentő fura rajta, mert ez a legkorábbi egybe nyerges angol motorok közül való és akkor még nem tudták, hogy néz majd ki az, amit az utókor elfogad. Viszont elöl már teleszkópos, hátul lengővillás, mi több, az AJS egyik leghíresebb alkatrészén, a vaskos, tényleg kicsit lekváros bödönre hasonlító Jampot rugós tagokon ringatózik. Még az AJS mai klubújságja is erről kapta a nevét, holott csak hat évig volt a márka kínálatában.

2018-ban az imolai börzén, Bálinttal

Vissza az olajra. Itt fix 50 az előírás a nyári viszkozitásra, 40 télre. Hát akkor ebbe is jó lesz a 20W-50 ásványi. Lehetne elvileg szintetikusat is, mert a rendszer felfelé csereszabatos, de én azért nem szeretek olyan motorba szintetikus olajat tölteni, ami előtte sokáig ásványival ment, mert az ásványin működő gépekben olykor elég kemény lerakódások keletkeznek, például az üreges forgattyús tengely belsejében.  Amíg ásványi olajat használsz, azok meg se moccannak, de a szintetikusokban sokkal jobb a mosóanyag, s azok idővel le tudják oldani a lemezeket. A leoldott lemezkék meg, ha eltömnek egy olajjáratot, akkor – jaj.

Kár lenne érte, ha besülne, ugye? Még mindig Imola, amúgy

Az AJS-ben is van szűrő, de azt most nem szedem ki, mert az egy ülés le, ülés vissza affér. Töredelmesen bevallom, ebben a motorban már lassan három éve nem volt olajcsere, ugyanis a 2018-as imolai börzén vettem, belefolyt egy másik motorom és az első könyvem teljes bevétele – amit apropó, most újra kinyomtattam. Már negyedszer, el se hiszem…Igaz, kilométer se ment az AJS-be sok, mert bármilyen szépen is restaurálták, a primerlánc lemezfelekből készült deknijét azért csak rondán összekókányolták egy korábbi rogyasztás után, ezért a feleknek közük se volt egymáshoz, holott egy gyárilag is elég silány és átgondolatlan tömítésrendszerrel tartanák kettejük ölelő barlangjában a primerláncot kenő olajat.

Sanyi barátom gyorsan megoldotta a hegesztéses, egyengetéses részt, de utána én voltam a link. El kellett vinni a feleket szinterezni, utána össze kellett rakni, de elég sűrű volt a 2020-as nyár is… Na, nem sokat ment, s a sok hűhó (új tömítés is lett, naná) után persze csöpög most is, ugyanott. Angol motor, kérdezed? De voltam vele tavaly például Kemencén, a keskeny nyomtávú vasutazók magyarországi Mekkájában meglátogatni az akkor még másik cégnél dolgozó Pistát, Göbit, illetve ott volt régi barátunk, kollégánk, Stump Bandi is, aki például a későbbi M10-es BMW-motorokról szóló Speedzone-adásunkban képviselte az oszlopot az információ-folyamban.

Az M10-es motorról jó anyagunk lett

Szóval szégyellem a három évet, de most, most rendbe teszem a dolgokat. Az AJS motorja száraz karteres, tehát az olaja nagy részét egy oldalsó kis tartályban hordja, a nyomó szivattyú onnan veszi ki a zolajat, amely a blokkban aztán körberohangászik, majd a szívó szivattyú (mert kettő van), onnan továbbítja újra az olajtartályba.

Ideális esetben – angol honlapról néztem – a bemelegítéshez járatod a motort, majd ha már langyos az olaj, leállítod, s a lé java része a felső tartályban reked. Nekem ráadásul még egy golyós csapot is beépített valamelyik előző tulajdonos, amely azt hivatott megakadályozni, hogy hosszú állás alatt a magasan fekvő tartályból az olaj mind belefolyjon a forgattyús térbe, mert olyankor lényegében beindíthatatlanná válik a motor a karterben levő óriási, összenyomhatatlan olajmennyiség miatt.

Tanár úr, én kérem, megpróbáltam. Járattam, bemelegedett, elzártam a csapot, hogy több ne jusson a forgattyús házba, majd csak utána állítottam le a motort. Nem jött össze. Három helyen kell leereszteni az olajat, a profik csak a tartály alját szokták üríteni, mert 97%-ban az is elég. Nos, nekem kijött pár deci a tartályból, egy csepp se jelent meg a vezérlés csavarja alatt, de amikor a forgattyúsház aljából kitekertem azt a csavart – naná, hogy AF-es, azaz inches méret -, amit a menők nem szoktak, onnan kijött vagy másfél liter. Franc se érti ezt…

Ettől még derekasan kicsorgattam mindent, a tartály olajleeresztő csavarja alá (miként korábban a Morininél is) vadiúj tömítő rézalátétet tettem, meghúztam mindent, majd pár centiliter híján kétliternyi SAE 20W-50 ásványival feltöltöttem a tartályt. Ezek szerint közel fél liter valahol bent maradt…

Mindegy, beindítottam a motort, s – ez például nagyon vagány ezeknél a száraz karteres régi angoloknál, mert látod a csöveket – a tartályban szemrevételeztem, hogy körbeforog-e az olaj. Igen.

Oké, Újabb kétévnyi bizalom három motornak, ráadásul a Motorex tényleg nagyon beválik – és ezt nem a reklámozás kényszere mondatja velem, mert e nélkül is ugyanúgy ketyegne a szerződés -, az Alfa Bertonében ugyanis a dög meleg, kéthetes, 3700 kilométer hosszú olaszországi nyaralás alatt soha nem ment gyanús értékre le a nyomás, nem voltak zajok, az olaj most is finom, sűrű, ráadásul jóval kevesebb fogyott belőle, mint előtte szerintem a Castrolból – két deci kellett neki négyezer kilométer alatt. Ez egy ötven éves, hüvelyes alublokk, tiportam rendesen autópályán (130-150), meleg volt és szivárog a hátsó főtengelyszimering…

Nem szeretem az olajcseréket, mert mindig összekenek velük egy csomó mindent, de azért ezen a három motoron, szerintem csak munkadíjban megspóroltam vagy ötvenezer forintot, alig három óra alatt. Ennyiért takarítok is…

Címkék

Hasonló tartalmak

7 komment

  1. Hm, olajcsere…. Bigott vagyok, elfogadom a ket evente olajcseret, bar nem csinalok ilyet, de olajbol finnyas vagyok.
    Nem tennek bele mast, csak Liqui Molly, Motul, Shell.

    A Shell is csak azert kerul bele, mert a nagy tudasu W124 szakik itt, Nemetorszagban erre eskusznek (es tenlyeg csucs!), a masik ketto sajat tapasztalat.

    Ugyanigy szurokbol is, Mannfilter, Bosch vagy Mahle ….

  2. Érdekes, a Castrolt ette nekem is a W124 230TE. (200ezer körül van benne a km ) Más márkáknál nem kellett két csere között utántölteni.

  3. Motorokhoz en nem vetem el a Repsol szintetikusat sem (olyannyira nem, hogy vagy motul vagy repsol moto syntetico megy a gepbe).

  4. Nekem a Shell Helix HX6 10w40 volt ajanlva, furcsallottam is, elotte Motul 5w40 8100 Excess volt hasznalatban, a motoroknal is a Motul-t es Liqui Molly-t kedvelem, hosszu evek alatt ez lett a tapasztalat.

    Es tenyleg szuperul bevalt a Shell a 230-as blokknal, a kupeban es a limuzinban is ezt hasznalom.

    Motornal is Shell a gyari eloiras jelenleg – Ducati Monster 821

  5. te csík, értem én, hogy gázlengések meg egyéb dínódolgok de neme lehetne e egy könyöknél rövidebb kevésbé kilógó odabaszásbiztos modificata kipufogót rakni a ducati alsó hengerére? bezzeg ilyen dilemmma egy szuperszopó delejgépnél nemlétezik 🤓😁

  6. Kokroacs, az csak Moly, mint a lepke. 😀
    A Molly valami angol csaj lehet.
    Bocs, béke.
    Hanem, ezeket a konstrukciós hibákat hogy a pélóban engedi a gyár megvalósítani?Ilyen hülyék voltak akkoriban a mérnökök?Hogy a leeresztőcsavar nem a legalsó ponton van, vagy még alatta fut a leömlő csöve, hogy lehetőleg ráfolyjon a szurok?Az ilyen mérnököket páros lábbal kéne kirúgni, a blokkot meg újra tervezni…Mármint egy normális világban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to top button