Boldog 30. szülinapot!

Ha a nagyvilági eseményeket nézzük – 1993-at igazából ki is hagyhattuk volna, nem fájna. A saját szempontomból viszont roppant fontos év volt.

Három részre osztott világ

Az 1989-91-es bő másfél év óriási felfordulást okozott a világban – ezt csak azoknak mondom, akik nem éltek még akkor és, esetleg nem tudják. Addig a világ nagyjából három részre volt osztva – a fejlett nyugati országokéra, a KGST úgynevezett „baráti” országaira (ezeket szokás ma lekommunistázni, holott a kommunizmus sehol nem valósult meg), illetve a harmadik világ fejlődő országaira, amelyek közé akkor még Kína is bőven beletartozott. A Föld lakossága 4,7 milliárd fő volt, az átlaghőmérséklete 14,3 fok Celsius. Most, azaz 2022-ben már 8,0 milliárdan voltunk és 14,7 fokra nőtt a hőmérséklet.

Az említett 89-91-es másfél évben azonban szétesett a Szovjetunió, amelynek léte, de legfőképpen a katonai ereje mesterségesen tartotta egyben a keleti blokkot, s a korábban barátinak mondott, bár inkább teljesen, vagy részben elfoglalt országokból ki kellett vonnia a csapatait.

A megújult önrendelkezésre ébredő országokban aztán intenzív politikai, társadalmi, etnográfiai és néha jóléti változások indultak el. Korábban egynek hitt országok estek szét, s volt, hogy a pár héttel korábban még békében egymással élő népek háborút hirdettek egymás ellen – lásd Jugoszlávia. Persze akadtak ennél békésebb szétválások is.

Január – Csehszlovákia, fegyvercsökkentés, lengyel komp

Ilyen volt Csehországé és Szlovákiáé, melyek az első világháború végétől, amikor leszakadtak az Osztrák-Magyar Monarchiáról, egy országba kovácsolódtak Csehszlovákia néven. Csehszlovákia története se volt teljesen folytonos az 1993. januári felbomlásig, mert 1938-ban, a Müncheni Egyezmény alapján Magyarországé lett a szlovák rész nagyobbik hányada, a cseh részeket pedig a bohémiai és moráviai német protektorátus kormányozta. Ez azonban rég volt, ebből a csehszlovák sztoriból nekünk, mai embereknek már inkább csak az 1993-as, amúgy rendkívül békés szétválás a kézzelfogható emlék.

Szintén ez év januárjában szorította meg egymás kezét George Bush amerikai és Borisz Jelcin orosz elnök, majd azzal a lendülettel aláírták a második stratégiai fegyvercsökkentési egyezményt, a START II-t. Elnökként ez volt Bush egyik utolsó diplomáciai lépése, mert alig pár héttel később Bill Clinton követte őt a Fehér Házban. Mindeközben az Európai Gazdasági Közösség országai csendesen vámunióba léptek, megágyazva ezzel az Európai Unió működésének.

Akadt januárban tragédia is: a Jan Heweliusz nevű lengyel komp elsüllyedt a Balti-tengeren. Lettek halálos áldozatok – 54-en. És ami inkább csak lelki törés volt sokaknak a világban: bekövetkezett valami olyan, amilyet a Windsor-ház történetében addig nemigen láttunk: Charles herceg és Diana hercegnő (Lady Di) elváltak.

Február – WTC-támadás

Februárban egyetlen hír borzolta a nemzetközi kedélyeket, de az alaposan – egy merénylet a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) ellen. Nem, ez még nem a repülős volt, itt még épen maradtak a tornyok, de azért a mélygarázsban felrobbanó furgon így is megölt hat embert, s másik bő ezret(!) megsebesített.

Március-május – atombalhék, Szeles Mónika megkéselése, IRA, tamil merénylő, zambiai fociválogatott

Márciusban elvesztettünk, de kaptunk is egy-egy atomfegyverkező országot, Észak-Korea ugyanis kilépett az atomsorompó egyezményből, Dél-Afrika viszont beszántotta az atomprogramját. Mellesleg Clint Eastwood filmje, a Nincs bocsánat nyerte el az az évi filmes Oscar-díjat.

Áprilisban megint tele volt drámával a sajtó: a világ egyik legismertebb teniszjátékosát, Szeles Mónikát egy támadó késsel hátba döfte egy hamburgi meccse után – a sportoló felépült a szúrásból, de két évig nem tért vissza profiként. Furcsa véletlen, de szinte pont e cikk megjelenésével egy időben, azaz tegnapelőtt meghalt a harminc évvel ezelőtti támadó.

Londonban, Bishopsgate-nél egy ember meg is halt egy Ír Köztársasági Hadsereg  (IRA)-akcióban. De mi ez a kettő ahhoz képest, hogy Zambia elvesztette a teljes fociválogatottját, amikor lezuhant a Gabon-Szenegál menetrend szerinti repülőjárat?

Májusban folytatódott az 1993-széria. Először egy öngyilkos tamil merénylő végzett a Sri Lanka-i elnökkel, Ranasinghe Premadasával, majd Afrikában Eritrea levált Etiópiáról. A filmes világban kisebb-nagyobb áttörések jöttek: az 1988-ban bemutatott Totoro – a varázserdő titka (My Neighbor Totoro) 1993-ban kijut Japánból, először angol, majd mindenféle más nyelvű aláírás készül hozzá, s az egész földön népszerű lesz.

Majd Mae Jenison válik az első igazi asztronautává, aki a Star Trek tudományos-fantasztikus sorozatban szerepel.

Június – USA-rakéta Bagdadnak, Angliában szálloda csúszik a tengerbe, az ország legnagyobb sikkasztása

Június, újabb balhék. Először Bill Clinton nem bírt magával, bár tegyük hozzá, joggal. Történt ugyanis, hogy George Bush két héttel korábban Kuvaitba látogatott volna, hogy kitüntessék a Perzsa-öbölháborúban folytatott tevékenységéért, de a kuvaiti hírszerzés egy nappal előtte felgöngyölített egy robbantásos merénylet-tervet, amely a volt elnök meggyilkolására irányult volna. A merénylőket elfogták, rá egy napra az a – mi más lett volna – Toyota Landcruiser is meglett, amelybe bő 80 kilónyi plasztikbombát és tíz darab bombakockát tettek korábban.

Minden szál az iraki titkosszolgálat felé mutatott, ráadásul Szaddám Husszein is megfenyegette korábban Busht, hogy az első alkalommal likvidálja majd a Perzsa-öbölháború miatt, ezért Clinton a Vörös-tengeren és a Perzsa-öbölben állomásozó két amerikai torpedónaszádról 23 darab Tomahawk rakétát lőtt a bagdadi, Mansour-negyedben álló titkosszolgálati épületre. Kilenc fő haláláról számoltak be az ottani lapok. Megjegyzem – 1972-ben még mi is ott laktunk a szüleimmel a közelben, konkrétan abban a negyedben. Igaz, Szaddám akkor még csak valami kis miniszter volt. De akkor is vicces belegondolni.

Közben Angliában, a yorkshire-i tengerparton, Scarborough-ban földcsuszamlás történt, melynek következtében az 1879-ben épült, közel ötven méter magas szirtre épült Hollbeck Hall Hotel a tengerbe omlott. Részben szintén angol hír – 1993 júniusában száguldott először a Csalagútban – igaz, még csak próbajelleggel – a nagysebességű vonat.

S ha már itt tartunk, akkor maradjunk még egy kicsit a szigetországban: Michael Huntot júniusban nyolc év börtönre ítélik körülbelül 55 millió fontra rúgó adócsalásért. Ez az ember 1976-tól dolgozott a Nissan UK-nél, s amikor elkapták, már évek óta a cég ügyvezető igazgatója volt. A fő hírek az adócsalásról szóltak, de ha utána olvasunk, megtudjuk, hogy az adóügyi problémák mellett mellesleg 139 millió fontot is elsikkasztott a Nissan vagyonából, elsősorban úgy, hogy mindenféle ál-fuvarozó cégek és hamis plusz számlák bevonásával jóval, akár 50 százalékkal is meg tudta emelni az autók Nagy-Britanniába szállításának költségét – papíron.

A bűntényben a Nissan pénzügyi igazgatója, Frank Shannon, a Nissan UK elnöke, Octav Botnar, két svájci bankár és egyéb neves üzletemberek is partnerei voltak. Ez volt az Egyesült Királyság eddigi legnagyobb összegű sikkasztási és adócsalási ügye, számítások szerint minden eladott autó árából 115 font Hunt zsebében landolt. Számoljuk át – közel hetvenmilliárd forintnyi összegről van szó, ami bermudai cégeken keresztül egy fekete lyukba tűnt, s csak a per 2,2 millió fontba került.

Hunt azóta rég kiszabadult a börtönből, ezt ellenőriztem, és bár a Nissan UK-ben meglevő, akkori 13 százalékos részesedése nincs meg, egyéb cégekben való tulajdonjogainak köszönhetően a családjának befektetései ma is nagyjából 80 millió fontra rúgnak. Mégis megérte az a nyolc év, úgy tűnik.

Hogy szoftosabb témára tereljem a szót: szintén júniusban mutatták be Steven Spielberg Jurassic Park című filmjét. Az legalább legálisan hozta a brutálisan sok pénzt.

Július – földrengés Hokkaidóban, török szálloda felgyújtva, az első digitálisan restaurált film

Újabb rémes ügyek, ez az 1993-as év nem volt az otthonosság szigete. Merthogy Hokkaidóban 8-as erősségű földrengés rázza meg a talajt, az azt követő cunamiban pedig Okusiri szigetén 230-an meghalnak.

Nem sokkal később egy törökországi szállodában hal meg 37 ember egy terrortámadás során – szélsőséges muszlimok azért gyújtják fel az épületet, mert a Salman Rushdie-írta Sátáni versek egyik fordítója épp ott szállt meg. Amerikában? Evan Chandler bepereli Michael Jacksont a 13 éves fia molesztálásáért – végül peren kívüli megegyezés születik.

Azért akad előremutató esemény is: a világon először a Disney 1937-es Hófehérke és a hét törpéjét digitalizálják, számítógépen feljavítják, majd a javított kópiát újra forgalomba hozzák. További pozitív történés: a Kuvaiti Egyetem rektorának megválasztják Faiza Al-Kharafit, így ő lesz az első nő, aki az oktatásban ilyen magas pozíciót foglal el a Közel-Keleten.

Augusztus – thai szálloda összedől, tokiói Rainbow Bridge, Mars Observert elveszíti az USA

Augusztus – szörnyű. Bekövetkezik Thaiföld legtöbb halálesettel járó tragédiája Nakhon Ratchasimában, avagy röviden, Koratban. Lassan kúszó repedéseknek köszönhetően tíz másodperc alatt összedől a hatemeletes Royal Plaza Hotel, maga alá temetve 379 embert, közülük 137-en meghalnak. Mint a későbbi vizsgálatok kimutatják: az 1983-ban eredetileg háromszintesnek tervezett szállodára engedély nélkül húztak fel további három emeletet, de ahhoz se talaj-, se szerkezeti vizsgálatokat nem végeztek.

Pár ázsiai országgal odébb, Japánban, a Tokiói-öböl fölött viszont megépül a csodálatos, közel 800 méteres teljes hosszúságú, a pillérei között 580 méteres fesztávú Rainbow Bridge. Más jó: Oroszország kivonja csapatait Litvániából.

Az amerikaiak pedig jó drágán bénáznak egyet: a Mars vizsgálatára odaküldött Mars Observer szondával három nappal azelőtt szakad meg a kapcsolat, hogy a bolygó körüli pályára állna. Talán azóta is ott kereng, magában.

Szeptember – Kambodzsa újra királyság, első cikk az Y2K-ról, Big Bayou Canot híd összedől

Az orosz csapatok folytatják a kivonulás-sorozatot, ezúttal Lengyelországot hagyják ott a nyugati világ prédájául. Kambodzsában visszaáll a monarchia, a király Novodom Sihanouk lesz, a Computerworld magazinban pedig Doomsday 2000 címen megjelenik az első cikk a Y2K-effektusról, amiről ma már sokan nem is tudják, mi volt az.

Súgok: sok számítógép és program addig csupán két számjegyen tárolta a dátum évét, ami az 1900-as éveket megkülönböztethetetlenné tette a 2000-es évektől. Ez a hiba pedig az ezredfordulót közelítő években akkora pánikot váltott ki, hogy sokan élelmiszer-, víz- és fegyverkészleteket kezdtek felhalmozni. Szerencsére a közelgő probléma megoldására maradt annyi idő, hogy az évszázad-váltás végül nem okozott nagy fennakadást.

De nem lett volna 1993 az év, ha annak szeptemberében megússzuk a bajokat. Az Amtrak Sunset Limited vonata alatt összedől a Big Bayou Canot híd, a balesetben 47-en vesztik életüket. Még sokkal nagyobb baj történik az indiai Maharashtrában – a 8-as erősségű földrengésben 9748-an halnak meg.

Október – tankok Moszkvában, Koreában újabb komp süllyed el, Karácsonyi lidércnyomás, Nagy utazás

Oroszországban pedig már a harckocsik is előkerülnek. A Borisz Jelcinhez hű csapatok harckocsikkal és gépágyúval támadják az orosz parlament elnökségi palotában létesített főhadiszállását, majd kiűzik onnan az épületet elfoglaló, Jelcin reformprogramját ellenző, keményvonalas parlamenti erőket. Így ér véget egy rövid alkotmányválság.

Kína is bedob egy kis fűszert a levesbe: az ország megszegi az addig évek óta hallgatólagosan létező nukleáris moratóriumot és atomot robbant. A dél-koreai Pusannál elsüllyed a tervezettnél 141-gyel több utast (362-t) szállító, Seohae komp, ott 292-en meghalnak. Ehhez képest szinte apróság, hogy IRA-bomba robban egy belfasti fish and chipsezőnél. Hiszen ott csak tíz ember veszíti életét.

Tim Burton a korszak hangulatának megfelelve elkészíti a Karácsonyi Lidércnyomás című, zseniális animációs filmet. Azon legalább őszintén tudtunk röhögni ebben a pocsék évben.

Még jó, hogy egész más hullámhosszon, de egy csodálatos és a mai napig megkerülhetetlen magyar film is elkészül Koltai Róbert rendezésében: a Nagy utazás.

November – mostari híd, radioaktív cuccok nem mehetnek a tengerbe, létrejön az EU

Az 1993-as év utolsó őszi hónapjának csak egy híd esik áldozatául, a mostari, amelyet boszniai horvát milicisták tankkal lőnek széjjel.

Akkortól számítva már azt se teheted meg, hogy ha van otthon egy vödör uránod, azt a vízbe öntsed, mert a Londoni Egyezmény keretében legalább világszerte betiltják a radioaktív hulladékok tengerbe borítását. Közben minden nagyobb csinnadratta nélkül életbe lép az egy évvel korábban megírt maastrichti egyezmény, s ezzel az EGK nyomában létrejön az Európai Unió.

December – Hubble, Escobar, Antall és a Doom

December a világ híradásában már sokkal pozitívabban alakul, hiszen a Hubble teleszkóptól eljutnak a Földre az első (korrigálás után) éles képek a világűrről.

A rettegett kolumbiai drogbárót, Pablo Escobart pedig lelövik a rendőrök. Magyarország gyászba borul – meghal Antall József (MDF) miniszterelnök, pozícióját Boross Péter veszi át a kormányban.

A számítástechnikában az év nagy szenzációja a később legendássá váló, s a korszellemhez tökéletesen illeszkedő PC-s játék, a Doom.

1993 a média világában

Hogy mi történt az élet könnyedebb oldalán? Az mtv1-en elindul a Szerencsekerék és a Mindent vagy semmit! vetélkedő, az MTV elkezdi sugározni a Beavis és Buttheadet, amely megágyaz a későbbi South Parknak és a Family Guynak.

Akkor születik George Ezra, Ariana Grande és Palvin Barbara is. Az év nagy veszteségei: Audrey Hepburn, Totó, Federico Fellini, Frank Zappa, James Hunt és Dizzie Gillespie.

1993 privátban azért sokkal jobb volt

Számomra, aki akkor 26, sőt, a legvégén már 27 éves diplomás voltam, s már fehér állólámpás Mercedesszel jártam, 1993 így utólag meglepően nyomasztónak tűnik, mert nekem nem volt igazán az. Abból az évből leginkább az maradt meg, hogy áprilisban megismertem a leendő feleségemet, Katit. Nekem az az év emiatt a kivárás esztendeje lett, hiszen csak a következő év nyarán jöttünk össze.

Azzal a bizonyos állólámpás Mercedesszel viszont pont abban az évben nyomtunk le egy háromhetes Németország-Dánia-Svédország-Norvégia-Finnország-Észtország-Lettország-Litvánia-Lengyelország kört, ami a közel 6000 kilométerével még mindig a leghosszabb túrám, amit egyben autóval lezavartam.

Ráadásul a Baltikumot ott jártunk előtt alig pár nappal hagyták el az oroszok, a határállomások apró kis fenyődeszkákból épített bódék voltak, bennük erősen egyetemistának kinéző fiatalokkal. Vicces volt, az első könyvemben meg is írtam azt az utat, mert arról volt mit.

Azt már tudjátok, miket néztünk a mozikban, de azt nem, miket hallgattunk. Hát, ilyeneket:
Ace of Base: Happy Nation, 2 Unlimited: No Limits, Haddaway, Cseh Tamás-Bereményi Géza: Nyugati pályaudvar, Depeche Mode: Songs of Faith and Devotion, DJ Bobo: Dance With Me, Meat Loaf: Bat Out of Hell, Presser Gábor-Dés László: Nagy utazás.

Nekem mindenesetre Jamiroquai első lemeze, az Emergency on Planet Earth maradt meg leginkább, amit azóta is rendszeresen előveszek, illetve a már régebben létező Kispál és a Borzot is akkor ismertem meg, ezért a Föld kaland ilyesmi és az Ágy asztal tévé sokszor hetekig ki se jött a fehér Merci öreg Blaupunkt magnójából.

Eddig csak húztuk az igazi izgalmakat, mert a sok vér, földrengés, robbantás és földcsuszamlás után végre jöjjenek – az autók!

1993-ban még épp csak egyéves volt az Euro 1-es emissziós norma, tehát még 2,72-es CO-val és közel 1 g/km-es kombinált HC+NOx- (szénhidrogén és kén-oxidok) kibocsátással mentek az autók – épp csak egy lépéssel voltunk tehát odébb az üres cső+karburátor kombinációnál.

Nem ismertük a crossover, a SUV, a SAV szavakat, az MPV-t még csak ízlelgettük és a magyar autós újságírás két prófétája, Karlovitz Kristóf (Autó Magazin) és Surányi Péter (Autó2) külön utas válaszokat keresett arra, hogy buszlimuzin, avagy egyterű néven kerüljön-e a magyar nyelvbe ez az autóforma. Aztán az MPV egész jól meghonosodott. Mára meg kvázi el is tűnt.

Hogy a villanyautó? Igen, volt a Hódgép Pulija, néhány kísérleti eszköz, talán már Fiat Panda Elettra is, de az igazából még a sci-fik világába tartozott. Hibrid? Az a kukorica volt, illetve autóiparban az amerikai V8-asokkal szerelt olasz, brit, francia, illetve svájci sportkocsik.

Szabadabban lehetett autót alkotni, környezetet rongálni, keresztbe menni, gyalogost ölni, s még benne volt a levegőben a rakenroll felelőtlensége. És öröme is. Íme, az autók, amelyek 2023-tól már pályázhatnak az OT-rendszámra!

SPORTKOCSIK

Alfa Romeo GTV és Spider

Térdig jártunk akkor új sportkocsikban. A Fiat-konszern egyszerre két szériát is elénk dobott ebben az évben, a saját Coupé-ját és az Alfa-féle GTV/Spider szériát. Talán nem véletlen az egybeesés, hiszen mindkét széria a Fiat Tipóval bevezetett Type 2-es padlólemezt használta, igaz, ezekben a sportkocsikban a hosszlengőkaros hátsó futóművet multilink elrendezés váltotta. Ami viszont nagyon nem egyezik a Fiat és az Alfa között – utóbbinál a vezérkar elfogadta a Pininfarina stúdió (Enrico Fumia-féle) formatervét, ráadásul már hat évvel korábban.

Pontosabban a kocsi külsejét fogadta el, mert a belső teret végül a gyáron belüli tervezőgárda alakította ki, Walter de Silvának ugyanis nem jött be a Pininfarina-féle koncepció. A GTV/Spider teljes hajtáslánca a 155-ös limuzinból jött, 1,8-2,0 literes Twin Spark motorokon át egészen a 2,0, illetve 3,0 literes V6-os Bussókig, amelyek eleinte 12, később 24 szelepes vezérlésrendszerrel mentek a kocsik orrába. Elsőkerék-hajtással – teszem hozzá.

A GTV/Spider szériáért oda volt a sajtó, dicsérték a kis híján a német autókkal egy szinten emlegethető kidolgozási minőséget, a kiváló vezethetőséget, a jó motorokat, de mindenekfelett a csodálatos formatervet – csak a hatalmas fordulókört szidták. Jeremy Clarkson, a Top Gear arca a kor „egyik legjobb sportkocsijának” nevezte.

Aston Martin DB7

Hosszú évtizedek fuldoklásos, alulfinanszírozott működése után a Ford vette át az Aston Martin irányítását, s az addigra szörnyen elavult V8-as alá bevezette a DB7-est, ezt az AJ6-os, 3,2 literes, sorhatos Jaguar-motorra épülő, Ian Callum-tervezte, már nem kézzel, hanem gyártósoron készülő, a leendő Jaguar XK-val rokon, teljesen acélkarosszériás DB7-est.

Sokan fintorogtak a Mazda 323-as kombiról származó kilincsek, a 323F-ről jövő hátsó lámpák, a Citroen CX-ről átvett tükrök és a Ford Scorpióból átmentett kapcsolók miatt, de a DB7 kiemelkedően szép, izgalmas és baromi jó autó volt az áráért, ráadásul becsületes emblémát is hordott. Nem véletlen, hogy tíz év alatt 7000 talált belőle gazdára, jóval több, mint előtte bármilyen Aston Martinból.

BMW 3 (E36) Cabriolet

Igen, persze, az E36-ost akkor már három éve bemutatták, de volt annak egy érdekes alváltozata, ami már az 1993-as év babája, s leginkább a sportkocsik közé tehető be. Ez volt a kabrióváltozat, amelyet először kizárólag a sorhatos, szívóoldali változó szelepvezérléses, 190 lóerős M50B25TU motorral árultak. A BMW történetének egyik legjobb vászonteteje volt rajta, amely felhúzva kvázi kiadta a normál (és csinos) kupéváltozat sziluettjét.

Chevrolet Camaro 4. generáció

Két ajtó, 2+2-es üléselrendezés, V6-os vagy V8-as nyomórudas motorok, hátsókerékhajtás – az 1967-es Camaro-recept 1993-ban, a típus negyedik szériájánál is működött még. A szappan-Camaro azért sokkal modernebb volt a huszonhat évvel korábbinál – a tető, a csomagtér-ajtó, az ajtók és a légterelő mind üvegszál-poliészter kompozit műanyagból készült, a motorkínálat pedig 1994-től már mikrochipes vezérlésű V6-osokból és V8-asokból állt, 160-tól (3,4 l) 330 lóerőig (5,7 l).

Fiat Coupé

Ha a Fiat marad a Pininfarinánál, mint sportkocsijainak formatervező cégénél, akkor a Coupé lett volna a Peugeot 406 Coupé – persze csak formailag, de más mechanikai elemekkel – ugyanis a neves stúdió azt a tervet tette le a Fiat asztalára 1990-ben. A vállalati vezetés azonban a tenderen a cég saját tervezőasztaláról származó, Chris Bangle-rajzolta formát hozta ki nyertesnek. Ha tehát valakinek fura volt a Bangle 7-es, 5-ös, 1-es és Z4-es, akkor már tudja, hova kell visszanyúlni az őrület gyökereiig.

Fura, vagy nem, a Fiat szokatlan formáját már a maga korában is többnyire kedvelte a publikum, mára pedig igazi klasszikus lett belőle. A még a Tipo padlólemezére rákanyarított, csinos 2+2-est gyártották kétliteres, sornégyes, szívó-, illetve turbómotorokkal, később lett belőle lefelé 1,8-as, felfelé pedig húszszelepes, öthengeres sorötös is, utóbbi szintén szívóban és turbósan. A teljesítmények 131-220 lóerőig mentek, a turbós változatoknál pedig a motor viszkós önzáró diffin át hajtotta az első kerekeket.

Nissan Skyline R33

Itt most félretesszük a négyajtós és egyéb belpiacos Skyline-okat, amelyeket szinte csak a japánok ismernek, s maradunk a GT-R-változatnál, amelynek képe minden tisztességes autóbuzinál ott lapult eldugva az ágy alatt lapuló Playboy lapjai között. Azt is tudjuk, hogy a manga-legenda nem ez, hanem a nyolcadik szériás, hátsó keréknél domborodó R32-es széria, egyben azt tartjuk valamennyi Skyline közül a legkeményebb versenyautónak is, amelyet éveken át semmivel se tudtak megfogni az ausztráliai, bathursti versenyeken.

De az R32-esnek voltak aerodinamikai és tömegeloszlási hibái, amelyek orvoslására a kilencedik generáció, az R33-as készült. Hosszabb, szélesebb, kicsit nehezebb is lett, s teletömték a számítástechnika legjavát hadra hívó összkerék-vezérlési rendszerekkel – ez érvényes volt a hajtásra (ATTESA-ETS), és a kormányzásra is (Super-HICAS). Nem megyek bele, mennyire a megőrülés szintjén faragták vissza a lehető legkisebbre az R33-as tömegét – ami benne van, és hozzá lehetett nyúlni, az vagy üreges, vagy alumíniumból készült, vagy vadonatúj műanyagokat fejlesztettek hozzá.

A motorokat se hagyták békén – a legendás RB26-os sorhatos itt 2,6 literes volt, dupla turbóval, 305 lóerős teljesítménnyel, de létezett egy Le Mans-i versenyautóból átvett, RBX-GT2-motoros, 2,8-as változat is, gyárilag 400 lóerővel. Amit aztán a Wanganon szombat esténként versenyre indulók ezer lóerőre is felhúzattak a tuning-mestereikkel. A sok fejlesztés eredménye a versenypályákon nem hozott annyi babért, mert amíg az előd R32-es éveken át, odakinn harcolt, a többi gyártó is felszívta magát. De egy kivételes eredmény mindenképpen köthető az R33-szériához: ez volt az első autó, amelyik megtörte a nyolcperces Nordschleife-rekordot.

Porsche 911-ek, rögtön kettő is

Harminc évvel ezelőtt jelent meg az utolsó, klasszikus, léghűtéses farmotorral hajtott 911-es széria, a 964-est leváltó 993-as. Szemre csak a simább vonalak és a szélesebb karosszéria tűnik fel az elődhöz képest, de ez a sorozat tele volt újításokkal. Ennél vezették be a térlengőkaros hátsó futóművet, a hatfokozatú váltókat, a változó szívócső-hosszal működő motorokat. A Targa megjelölés már nem kivethető tetőpanelt jelentett innentől, hanem hátracsúszó, nagy üvegtetőt.

A GT2-es a 993-as alapszéria korlátozott darabszámú, szupererős és szuperkönnyű változata volt. Alapvetően a Turbóból alakították ki, de annak sok műszaki elemét megváltoztatták: itt nagyobbak a fékek, keményebb a csillapítás és a rugózás, s a már kétturbós motor nem a négy kerékre dolgozik, csak hátul hajt, emiatt maga az autó nemcsak erősebb (430, később 450 lóerős), hanem sokkal könnyebb is, mindössze 1,3 tonnás. Az egyik legkeresettebb levegős 911-es, ami az 1998-ig legyártott, összesen 57 példány tükrében érthető is.

Toyota Supra 4. generáció

Az autó, amiről a megjelenésekor is sejtettük, hogy nem kerül majd be az átlagos, elöregedő, derék Toyotáknak szánt szemetes vödörbe, hanem vágyni fogunk rá még vén korában is. Azt, hogy annyira megvaduljanak érte, amennyire most teszik, sőt, hogy abszolút autó-ikonná válik majd, senki nem tudta volna megjósolni, bár az autós mangák – meg különösen a Fast and Furious film – alaposan rátettek a JZA80-as ismertségére. Manapság pedig egy elképesztően jó autónak szavaz mind nagyobb bizalmat az utókor.

A Toyota pokoli komolyan vette a negyedik generációs Supra tervezését. Alapnak továbbra is a Z30-as Soarer technikáját használták hozzá, de agyonkönnyíttették az egészet – a géptető, a targatető, az első bölcső, az olajkarterek mind alumíniumból készültek, az első futómű felső lengőkarjai szintén kovácsolt alumíniumból voltak, az üzemanyagtank műanyagból készült, üreges volt a hátsó szárny, a kormánykerék belül magnéziumvázas, a szőnyegek szövetszálai szintén üregesek, s a kipufogó egycsöves.

A motorok se voltak utolsók: már a szívó háromliteres sorhatos is 220 lóerőt tudott, a turbós európai kivitel pedig 330-at. Mindezt ráadásul két, különböző méretű, sorba kötött, lépcsős turbóval, ami azt jelentette, hogy már 1800-as fordulaton megjelent bő 400 newtonméternyi nyomaték, majd 4000-től, ahol a nagy turbó belépett, már 450 Nm fölött tolt.

Különlegessége volt a négycsatornás ABS-szel szerelt fékrendszer, amely érzékelte az autó hossztengely körüli forgását és az íven tartáshoz egyenként állította be a fékerő-határokat a kerekeknél. Hosszú időre a világ legjobban fékező kocsija lett emiatt, csak a Porsche tudta a 2004-es 911-essel letaszítani a trónról. Isteni autó, ma már százezer eurót is meghaladó értékkel.

AUTÓ AUTÓK

Ezeket nyilván nem fogom olyan részletességgel elemezni, mint a sportkocsikat, részben mert nincs bennük annyi innováció, részben pedig mert… sokan vannaaaak!

BMW 3-as Compact (E36)

Ilyen az, amikor egy BMW a Golf babérjaira törne: a korábbi, E30-as széria hátsó futóműve, egy rövidített E36-alapú, ferdehátú kaszni, összesen két motor – de a Compact egész jól fogyott, autózni se volt rossz vele. Az eladási darabszámai láttán a Golf csak röhögött.

Citroen Xantia

A Marcello Gandini (l. Miura és Countach) tervezte BX még vagány volt a nyolcvanas években, de tíz évvel később már inkább cikisnek tartották. Utódja, a Xantia már a Bertone-stúdióból kapta a formáját, de maradt a BX-recepnél: ötajtós karosszéria, keresztben álló, négyhengeres orrmotorok és fronthajtás, hidropneumatikus rugózás. Ez azonban azért már közel sem volt olyan zseléágy, mint a régebbi Citroenek, viszont volt belőle kanyarban dőléscsökkentős rugózású, Activa kivitel is.

Fiat Punto

A következő esztendő Év Autója-győztese, az autó, ami a kissé hanyatlásnak induló Fiat-konszern fő márkájának a megmentője volt. Anyait-apait beletettek, sokak szerint az évtized legjobb kisautóját létrehozva. Űrkabin-szerű formáját a Mester, Giorgietto Giugiaro rajzolta, utastere óriási, légellenállása csekély, kidolgozása olcsó, de precíz, úttartása kellemes, motorjai finomak voltak.

Honda Accord 5. generáció

Miközben az egy évvel korábban bemutatott Mondeóval a Ford az egész világnak egyféle autót akart adni abban a szegmensben, a Honda az ugyanoda pozicionált Accordját épp hogy most először kétfelé bontotta – egy ment Európába, egy másik Japánba és az USA-ba. Mi kaptuk a kevésbé fejlett verziót, hiszen az európai kivitel az egy generációval korábbi, belpiacos Honda Ascot Innován alapult. Amitől európai lett, az a ferde ötödik ajtó volt.

Lancia Delta 2.

Ebben a felsorolásban ez a harmadik Fiat Tipo-alapú autó, ami jól mutatja, a Fiat milyen ügyesen használta a szinergiáit a kilencvenes években. Ez volt a luxus-Tipo, amelytől azt remélték, hogy a 3-as BMW vevői közül is sikerül vele átcsábítani néhányat. Bár az alcantara belső, a krómmaszk és a komoly zajcsillapítás elemelte a Deltát a Tipo szintjéről, azért a vevők nem voltak hülyék, pláne, mert a Delta II-nek még összkerekes változata se készült, elmaradtak a versenypályás szereplések, így a presztízse se lett nagy.

Mazda 323F

A 323-as szériáról még a hozzá nem értők is sejtik, hogy a Mazda 3 közvetlen elődje volt (a Golf-méretű Mazda), az F kivitel pedig annak egy nagyon fura, lapított, ferdehátú, de egyben ferde orrú, ötajtós sportváltozatként állt a kínálatban – volt honnan lopni az ötletet a Mercedes CLS-hez és a Passat CC-hez, ugye? 1993-ban ez a fura verzió már nem bukólámpával, hanem lapos (és elég hatástalan) fényszórókkal, a korábbi változat körvonalait megtartva lépett színre.

Mazda Xedos-9

Ez volt az elegáns nagy-Mazda, ami eredetileg külön márkanév, az Amati alatt jelent volna meg – afféle hirosimai Lexusként. Aztán kipukkadt a japán gazdasági lufi, a márka nem született meg, de a különleges kivitelű és kinézetű három Amati autóból kettő megvolt. Ezek lettek a 6-os és 9-es Xedosok. Sokkal jobb minőségű anyagokat használtak, kisebb karosszériahézagokat valósítottak meg, vastagabb volt a festékréteg, sőt, teljesen új gyártósort is felhúztak ezeknek az autóknak. Mellesleg ezt volt az egyik Mazda, amelybe a 2,3 literes, hathengeres, Miller-ciklusban működő, extra takarékos motorkülönlegességet tették.

Mercedes-Benz C osztály

Műszakilag kevés választotta el az előd W201-estől (190-es Mercedes) a W202-est, a legnagyobb különbség az M111-es motorszéria megjelenése, a nagyobb karosszéria és a vizes bázisú festék megjelenése volt. Azé a vizes bázisú festéké, amit biológiailag nem teszteltek, s aminek az alapozós kádjaiba már a gyárban beleköltözött a speciális, anaerob baktérium, mely utána nagyjából 2005-ig szinte minden Mercedes pokoli korrózióját okozta. Pedig a C osztály tisztességes, finom Mercedes volt, utoljára golyópályás kormányművel és az újkorban először kompresszoros benzinmotorokkal, illetve a világ első, közös nyomócsöves (common-rail) dízelével (C220 CDI).

Mitsuoka Viewt

Ez igazából nem autó, hanem egy rendszámos vicc, Nissan Micra K11-esre ráhúzva. A kocsi formája tiszta Jaguar MkII, de úgy eltorzítva, mintha a vidámparki elvarázsolt kastély több tükrén át jövő visszatükröződést nézné valaki. A kisszériás, japán Mitsuoka márkának bejött a gag, s a Viewt-nak (ejtsd: „vjút”) lett folytatása – a mai, már harmadik verzió a Toyota Yarisra épül.

Opel Corsa B

Korának talán legszebb kisautója volt, tágas utastérrel, szerény fogyasztással, de ügyetlen kormányzással, váltóval és futóművel. A korai, nem ECOTEC-rendszerű C12/14/16-os és az Isuzu-származék 4EC dízelek tartósak is.

Peugeot 306

A PSA-konszern Golf-ütője lett volna, s az öregedő (és még Matra-tervezte) 309-est váltotta le. A mechanikája kvázi megegyezik a konszerntárs Citroen ZX-ével, de a Pininfarina stúdió tervezte Peugeot szebb és emlékezetesebb, a belső tere pedig korának az egyik legkarakteresebbike volt. Finom, nem túl erős benzinmotorok, isteni, tartós dízelek és az S16-os sportszériában a vezetőnek tálcán tálalt óriási lúdbőr jellemezték.

Renault Laguna

Ki emlékszik a Renault E21-esre? És az első Lagunára? Na, ugye, előbbire senki, utóbbira elég sokan. Ez mutatja, hogy érdemes szépet alkotni, mert a Patrick le Quément-tervezte utóbbi forma annak ellenére megragadt a fejekben, hogy az első Laguna nem volt kiváltképp tartós autó. A második széria persze még ahhoz képest is sokat romlott, s csak a harmadik szériánál állt össze a minőség és a tartósság – ott viszont a formatervezői részlegen fogyott el a lendület. Ez volt az egyik utolsó személyautó (a legalsó polcos VW SDi-ket leszámítva), amit szívódízel hajtott. Egy nagyon finom és kellemes szívódé.

Rover 600

Lényegében az ötödik generációs Honda Accord ez, csak lépcsős hátú karosszériával, igényesebb (fabetéteket sem nélkülöző) belső térrel, stílusosabb megjelenéssel és krómmaszkkal. A típusnak szerencsére minden motorja a Hondától származott, semmi K széria!

Seat Ibiza II/Cordoba I

Az első VW-tervezte Ibiza-széria ez, lényegében nem más, mint egy átöltöztetett, kicsit sprődebb kivitelű és darabosabb rugózású Volkswagen Polo. Volt lépcsős és kombi változata is, azokat Cordobának hívták – tudjátok, a Volkswagány…

Subaru Legacy II

Európai formaterv (Olivier Boulay), kétlépcsős biturbós feltöltés a boxermotoron, lépcsős tetejű Touring Wagon-kivitel, széria összkerékhajtás, illetve tucatnyi spéci sportos verzió tette irgalmatlanul vonzóvá és egyedivé a második szériás Legacy-t. Csak az ára nem.

Suzuki Wagon R

Jól látjátok, ez nem úgy néz ki, mint a mi Wagon R-ünk, mert 1993-ban még csak a belpiacos, keskeny változat jött, ami alapvetően a 660 köbcentis,3,3 méteres hosszkorlátba beférő japán kei-autó volt. A mi „nagy” Wagon R+-unk, a szélesebb, hosszabb, magasabb, minimum ezres motorral szerelt R+ csak 1997-ben jelent meg.

Volkswagen Passat B4

Igazából csak egy erős facelift volt a B4-es széria. Konkrétan a fura orr-részt radírozták le az 1989-ben bemutatott, a maga idején forradalmi, malacorrú Passatról, bár derékvonaltól lefelé állítólag minden külső elemet kicseréltek rajta. Nagy újdonsága a széria dupla légzsák és az első övfeszítő volt.

TEREPJÁRÓK

Kia Sportage

Ha valaki illusztrálni szeretné, mekkora fejlődést mutatott be a dél-koreai autógyártás az elmúlt három évtizedben, azt legjobban talán az első (NB) és az utolsó (NQ5) generációs Sportage-ek összevetésével tudja megtenni. Az NB mechanikai alapjai az 1966-os, alvázas Mazda Bongo furgonéhoz nyúlnak vissza, talán nem véletlen, hogy olyan is volt használni, vezetni, mint egy teherautót. És az se véletlen, hogy harminc évvel ezelőtt mind az oroszok, mind a pakisztániak, mind a kínaiak gyártani tudták…

Nissan Terrano II

A Toyota mindössze annyit talált fel az első SUV-val (szabadidő-autóval, hobbiterepjáróval, telekjáróval), azaz a RAV-4-gyel, hogy az átlagember számára emészthető, terepjáró kinézetű, kicsit terepképes, enyhén nagy kerekű és valamennyire összkerekes autóhoz a személyautók technikája felől kell közelíteni, nem pedig az alvázas, kapcsolható diffis, felezős, teherautó-alapú masztodonoktól. Ha két évvel később mutatják be, a Nissan Terrano II-t már csak erdészek, off-road mániákusok és tréleresek vették volna, de 1993-ban még volt igény a nyers, dobálós, nyaktörő igazi terepgépekre, még ha ilyen kicsik (4,2 méter hosszúak) is voltak.

Ssangyong Musso

A harminc évvel ezelőtt még szinte teljesen ismeretlen Ssangyong kis híján megvalósította a lehetetlent. A Mercedestől kapott erős segítséggel (a típus összes motorja onnan származott) elkészített egy olyan alvázas, középméretű (4,6 m) terepjárót, amely tudta a rosszabb személyautók rugózási komfortját és tűrhetően lehetett vele kanyarodni is. Ha kicsit tartósabb és jobban kidolgozott lett volna, s valami ismertebb emblémát hordott volna az orrán, a Musso bevonulhatott volna a terepjáró-SUV váltás korszakának nagy klasszikusai közé.