A VW csoporton belül a C-szegmens egyértelműen a Golf uralma alatt áll, pedig vannak még házon belül érdemben említhető megoldások. A Seat Leon például más stílusban hozza a testvérmodell minden létező értékét.
Bár sokan nem is gondolják, de az örök slágernek számító Volkswagen Golf közel sem egyke a konszernen belül. Vannak testvérei, melyeknek lényegesen kevesebb csillogás jut, pedig legalább annyi belső értékkel (azonos technikai alapokkal) rendelkeznek, csak éppen más stílusban tálalják azokat. Ilyen például a Seat Leon, melynek negyedik generációját kínálja már a gyártó. Most mi is megismerkedtünk kicsit az autóval, ráadásul egyből konnektoros-hibrid, azaz PHEV kivitelben.
Megjelenés terén talán sportosabb a vonal, mint amit a Volkswagen erőltet mostanság. Az orr az ívek játékával vizuálisan hosszabbra van húzva, a fényszórók pedig szigorúan, az új hűtőrács felé döntve szemlélik a világot. Hátulról nézve a két lámpát összekötő LED-csík uralja az összképet, de látványosak a lökhárító aljába épített kipufogó végződések is. Már messziről szemlélve olyan az új Leon, mintha állandóan ugrásra készen állna. Van is benne valami, de erről még később esik pár szó.
A belső térben is igyekeztek sportos hangot varázsolni a dizájnerek, de a német rokonságot nem tudja letagadni a kocsi. Hiába az élek kihangsúlyozása és a légbeömlők kiemelése, az összkép kellően komor, pontosan úgy, mint ahogy egy Volkswagen termékben megszokhattuk.
Szerencsére az ergonómia mellett ez érezhető a minőségen is, mely kiemelkedően kellemes és jól összeszerelt hangulatot áraszt magából. A helykínálat a kategóriához mérten kedvező, de a tágasabb SUV-okhoz szokottak nem csak egyszerűen szűknek, hanem talán még bunkerszerűnek is érezhetik a Leon belsejét. Nekem viszont inkább ez jön be, szeretem, ha körül ölel az autó. A felhasznált anyagokkal semmi baj nincsen, nem recseg-ropog menet közben a beltér, és jó érzés a megmaradt fizikai gombokat használni, melyek pontos kapcsolással hálálják meg a törődést. Mondjuk ezekből a digitalizáció korában érthető módon nincs olyan sok, a legtöbb dolgot a képernyőt tapogatva kell elvégeznünk.
Ezzel nem is lenne baj, csak hogy a Leon infotainment rendszere érezhetően be tud lassulni, illetve idegőrlő indulás után is a várakozás, hogy végre megkapjunk minden menüpontot és betöltsön a navigáció is. Sajnos volt olyan az együtt eltöltött egy hét alatt, hogy ez utóbbi művelet nem is igazán sikerült, a navi képét csak újraindítás után kaptam vissza. Ilyenkor a digitális műszeregységen sem jött meg a térkép, látványos fekete területtel jelezte a rendszer, hogy most a nyári szabadságát tölti éppen a gyártó kartográfusa.
A menüben ezzel együtt már csak azért sem könnyű eligazodni, mert alapból csak logók jelennek meg, az hogy a szóban forgó ábra éppen hova juttat, azt csak akkor íródik ki, ha az ujjunkkal közelítünk felé. Ezzel nem az a baj, hogy hajlamosak vagyunk amatőrnek érezni magunkat miatta, hanem menet közben értékes másodpercekre levesszük a tekintetünket az útról, hogy mondjuk be tudjuk állítani, hogy a klíma ne a lábunkra gyakoroljon Sub-Zero támadást, hanem jusson a hűsítő szellőből a felső testünkre is.
Kár érte, mert egyébként a virtuális műszerfal kellően összeszedett és látványos, ráadásul kedvünkre kalibrálható is, bizonyos keretek között. Külön dicséret, hogy egyenként meg lehet adni, hogy mit lássunk a jobb- és a bal sarokban, illetve mi jelenjen meg nagyban a kormány mögött. Én személy szerint sokszor a távolság- és sávtartó asszisztens képét tettem ki, mert a szóban forgó technológiát használva elég sok információ jelenik meg rajta azzal kapcsolatban, hogy mit lát, illetve mit nem az autó. Érdekesség, hogy a sávtartó rendszer, ha éppen jól felismeri a szituációt, akkor azt is meg tudja különböztetni, hogy padka vagy éppen záróvonal van mellettünk. Persze, érinteni egyiket sem ildomos, de egy kis plusz, hogy grafikai szinten is gondoltak erre a gyáriak.
Parkolás? Persze, hogy van erre is segítség, azaz ha nem akarunk bíbelődni mi vele, akkor rábízhatjuk a dolgot a gépre is. A parkolóhely kiválasztása azonban nem mindig egyértelmű és a járgány képes „bunkózni” is, azaz egyszer olyan eleganciával jelölte ki parkolóhelynek a kapukijárót is, hogy már csak a gondolattól is elszégyelltem magam. Mentségére legyen mondva, hogy egy másik autós kollega automata parkoló nélkül is megtalálta a bejáró egyik oldalát picit belógósra, ezzel bátorítva szabályszegésre a jóhiszemű négykerekűnket is.
Na, de ezzel lényegében magától vezet a Leon? Igen is, meg nem is! A rendszer ugyanis alapvetően szépen ismeri fel, hogy mi a helyzet a tavakon- tópartokon, ám olyan is gyakran előfordul, hogy az agytekervényei feladják a küzdelmet és elengedi a kezünket. A sávot viszonylag gyakran elvesztette (pedig a környéken nemrég újították meg a felfestéseket) és olyan is előfordult, hogy az idegeimmel játszva csak az utolsó pillanatban fékezett a lámpánál várakozók mögött. Vagy az is lehet, hogy én fékeztem már, meg nem tudom most mondani, tényleg olyan mértékű kicentizésről beszélünk. Amúgy el is indul magától a kocsi és érezhető gyorsítással veszi fel az előre beállított sebességet, de nem tanácsos erre bízni a napunkat és az életünket, azaz inkább vezessünk mi, amíg megtehetjük!
Mert, most még megtehetjük, és szerencsére a Leon partner is ebben, még a most kipróbált konnektoros-hibrid változatban is, melyben egyébként mit ad Isten, a Golf GTE-ből és az Audi A3 40 TFSI e-ből már jól ismert 1,4 literes turbós benzines erőforrás dolgozik egy 85 kW-os elektromos motorral kiegészítve, ami a 12,8 kWh-s akkumulátorból nyeri az energiát. Ez a konfiguráció így 204 lóerőt tud, ami bőven elég ahhoz, hogy kiérdemelje a Leon PHEV a hátuljára ragasztott FR feliratot, még akkor is, ha most az mintegy felszereltségi szintként jelentkezik inkább.
A hibrid rendszer túlsúlya ellenére kimondottan robbanékony a kocsi, ráadásul ehhez nem is kell feltétlenül a Sport üzemmódot aktiválni. Érdemes megemlíteni, hogy egy nagyon kiforrott hibrid megoldásról beszélünk, ami abban jelentkezik leglátványosabban, hogy az elektromos hajtás az elsődleges minden helyzetben, a benzines erőforrás pedig akkor veszi csak fel a műszakot, ha az akkumulátorok töltöttsége nagyon leesik, vagy teljesen kinyomjuk a gázpedált, mert nem bírunk a vérünkkel. Addig viszont elektromosan megyünk, akár 50 kilométert is. Nem araszolva, nem a forgalmat feltartva, hanem normálisan, akár picit dinamikusan is közlekedve.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a töltéssel viszont bajban lesz az átlag állampolgár, ha tényleg akar elektromos autózni is a mindennapokban és este nem tud tölteni. A rendszer fali konnektorról körülbelül 6 óra alatt tölt fel, ami egy picit húzósnak érződik annak fejében, hogy milyen könnyű kiszórni az ablakon a kínkeservesen visszaszerzett elektromos kilométereket.
Az akkumulátor menedzselést mindezek mellett a menüben is be lehet állítani, tehát megadhatjuk, hogy mondjuk 30 százalék alá ne menjen a töltöttség, vagy hogy eddig termelje vissza a kocsi az energiát menet közben, de sajnos ezeket a beállításokat minden egyes leállításnál elfelejti az autó, tehát legközelebb megint alapvetően az akkumulátort meríti, hiába szeretnénk azt mi még későbbiekre tartogatni.
Amennyiben viszont figyelünk arra, hogy este mindenképpen rácuppanhasson a Leon a hálózatra, akkor könnyen megoldható, hogy akár egy egész napot elmászkáljunk a városban (egy átlagos autós napi megtett városi kilométerét tekintve) anélkül, hogy akár egyetlen deci üzemanyagot is elégetnénk. A vidék az igazi? Akkor is játszi könnyedséggel jön ki a 3,5 literes átlagfogyasztás 100 kilométerre vetítve!
A Leon PHEV tehát egy érezhetően jó autó, amivel nem fog senki csalódni, aki ebben a méretosztályban keresget és nem mellesleg a pénz sem számít! Volkswagen-csoportos termék, teljesen új technológiákkal teletömve, ráadásul gusztusos tálalásban? Már ezek összessége is azt sugallja, hogy nem az új megfizethető-árú autóval van dolgunk, de kimondva még jobban szíven üt, hogy a tesztautónk ára nagyjából 13 millió forint környékén mozog, de ha nem is kérjük az extrákat (mondjuk, a legtöbb dolog alapból jár), akkor sem kapjuk meg 12,4 millió forintnál olcsóbban a konnektoros változat. Ezt le kell nyelni, manapság nem olcsó autót vásárolni, ráadásul amiben villanymotor (is) van, arra még rá is jön egy szép kis szorzó. Talán, majd ha tényleg megtörténik a villanyos forradalom, és mindenki töltőkábellel a kezében kóvályog a világban, akkor olcsóbb lesz akkumulátorokkal megpakolt autót vásárolni. Vagy nem. De ez már egy másik sztori.
