______________________________________________________________
hirdetés
Olvastár

Golfozni stílusosan- Seat Leon e-Hybrid teszt

hirdetés

A VW csoporton belül a C-szegmens egyértelműen a Golf uralma alatt áll, pedig vannak még házon belül érdemben említhető megoldások. A Seat Leon például más stílusban hozza a testvérmodell minden létező értékét.

 

Bár sokan nem is gondolják, de az örök slágernek számító Volkswagen Golf közel sem egyke a konszernen belül. Vannak testvérei, melyeknek lényegesen kevesebb csillogás jut, pedig legalább annyi belső értékkel (azonos technikai alapokkal) rendelkeznek, csak éppen más stílusban tálalják azokat. Ilyen például a Seat Leon, melynek negyedik generációját kínálja már a gyártó. Most mi is megismerkedtünk kicsit az autóval, ráadásul egyből konnektoros-hibrid, azaz PHEV kivitelben.

Akár a Golf gonosz testvére is lehetne, ráadásul az FR csomag nélkül is morcos a megjelenése.

Megjelenés terén talán sportosabb a vonal, mint amit a Volkswagen erőltet mostanság. Az orr az ívek játékával vizuálisan hosszabbra van húzva, a fényszórók pedig szigorúan, az új hűtőrács felé döntve szemlélik a világot. Hátulról nézve a két lámpát összekötő LED-csík uralja az összképet, de látványosak a lökhárító aljába épített kipufogó végződések is. Már messziről szemlélve olyan az új Leon, mintha állandóan ugrásra készen állna. Van is benne valami, de erről még később esik pár szó.

A hangsúlyos vonalak még a sötét fényezés ellenére is izgalmas képet festenek

A belső térben is igyekeztek sportos hangot varázsolni a dizájnerek, de a német rokonságot nem tudja letagadni a kocsi. Hiába az élek kihangsúlyozása és a légbeömlők kiemelése, az összkép kellően komor, pontosan úgy, mint ahogy egy Volkswagen termékben megszokhattuk.

hirdetés
Hátulról nézve sem “vidám” az autó.

Szerencsére az ergonómia mellett ez érezhető a minőségen is, mely kiemelkedően kellemes és jól összeszerelt hangulatot áraszt magából. A helykínálat a kategóriához mérten kedvező, de a tágasabb SUV-okhoz szokottak nem csak egyszerűen szűknek, hanem talán még bunkerszerűnek is érezhetik a Leon belsejét. Nekem viszont inkább ez jön be, szeretem, ha körül ölel az autó. A felhasznált anyagokkal semmi baj nincsen, nem recseg-ropog menet közben a beltér, és jó érzés a megmaradt fizikai gombokat használni, melyek pontos kapcsolással hálálják meg a törődést. Mondjuk ezekből a digitalizáció korában érthető módon nincs olyan sok, a legtöbb dolgot a képernyőt tapogatva kell elvégeznünk.

Sportos kormány, vörös varrás. Ez bizony az FR csomag sajátja, de sokat dob az amúgy szürke összképen.

Ezzel nem is lenne baj, csak hogy a Leon infotainment rendszere érezhetően be tud lassulni, illetve idegőrlő indulás után is a várakozás, hogy végre megkapjunk minden menüpontot és betöltsön a navigáció is. Sajnos volt olyan az együtt eltöltött egy hét alatt, hogy ez utóbbi művelet nem is igazán sikerült, a navi képét csak újraindítás után kaptam vissza. Ilyenkor a digitális műszeregységen sem jött meg a térkép, látványos fekete területtel jelezte a rendszer, hogy most a nyári szabadságát tölti éppen a gyártó kartográfusa.

Szép a kijelző képe, azt meg kell hagyni. Viszont a fekete fényes felületek még mindig gusztustalanul tudnak koszolódni.

A menüben ezzel együtt már csak azért sem könnyű eligazodni, mert alapból csak logók jelennek meg, az hogy a szóban forgó ábra éppen hova juttat, azt csak akkor íródik ki, ha az ujjunkkal közelítünk felé. Ezzel nem az a baj, hogy hajlamosak vagyunk amatőrnek érezni magunkat miatta, hanem menet közben értékes másodpercekre levesszük a tekintetünket az útról, hogy mondjuk be tudjuk állítani, hogy a klíma ne a lábunkra gyakoroljon Sub-Zero támadást, hanem jusson a hűsítő szellőből a felső testünkre is.

Rengeteg módon konfigurálható a digitális műszeregység, külön a közepe és a két széle.

Kár érte, mert egyébként a virtuális műszerfal kellően összeszedett és látványos, ráadásul kedvünkre kalibrálható is, bizonyos keretek között. Külön dicséret, hogy egyenként meg lehet adni, hogy mit lássunk a jobb- és a bal sarokban, illetve mi jelenjen meg nagyban a kormány mögött. Én személy szerint sokszor a távolság- és sávtartó asszisztens képét tettem ki, mert a szóban forgó technológiát használva elég sok információ jelenik meg rajta azzal kapcsolatban, hogy mit lát, illetve mit nem az autó. Érdekesség, hogy a sávtartó rendszer, ha éppen jól felismeri a szituációt, akkor azt is meg tudja különböztetni, hogy padka vagy éppen záróvonal van mellettünk. Persze, érinteni egyiket sem ildomos, de egy kis plusz, hogy grafikai szinten is gondoltak erre a gyáriak.

hirdetés
Megáll, újraindul és ha kedve van, még a sávot is szépen tartja. Viszont eszedbe se jusson elbambulni!

Parkolás? Persze, hogy van erre is segítség, azaz ha nem akarunk bíbelődni mi vele, akkor rábízhatjuk a dolgot a gépre is. A parkolóhely kiválasztása azonban nem mindig egyértelmű és a járgány képes „bunkózni” is, azaz egyszer olyan eleganciával jelölte ki parkolóhelynek a kapukijárót is, hogy már csak a gondolattól is elszégyelltem magam. Mentségére legyen mondva, hogy egy másik autós kollega automata parkoló nélkül is megtalálta a bejáró egyik oldalát picit belógósra, ezzel bátorítva szabályszegésre a jóhiszemű négykerekűnket is.

Ha szereted a fények játékát, a Leon ott tesz a kedvedre, ahol csak tud.

Na, de ezzel lényegében magától vezet a Leon? Igen is, meg nem is! A rendszer ugyanis alapvetően szépen ismeri fel, hogy mi a helyzet a tavakon- tópartokon, ám olyan is gyakran előfordul, hogy az agytekervényei feladják a küzdelmet és elengedi a kezünket. A sávot viszonylag gyakran elvesztette (pedig a környéken nemrég újították meg a felfestéseket) és olyan is előfordult, hogy az idegeimmel játszva csak az utolsó pillanatban fékezett a lámpánál várakozók mögött. Vagy az is lehet, hogy én fékeztem már, meg nem tudom most mondani, tényleg olyan mértékű kicentizésről beszélünk. Amúgy el is indul magától a kocsi és érezhető gyorsítással veszi fel az előre beállított sebességet, de nem tanácsos erre bízni a napunkat és az életünket, azaz inkább vezessünk mi, amíg megtehetjük!

Mondom…

Mert, most még megtehetjük, és szerencsére a Leon partner is ebben, még a most kipróbált konnektoros-hibrid változatban is, melyben egyébként mit ad Isten, a Golf GTE-ből és az Audi A3 40 TFSI e-ből már jól ismert 1,4 literes turbós benzines erőforrás dolgozik egy 85 kW-os elektromos motorral kiegészítve, ami a 12,8 kWh-s akkumulátorból nyeri az energiát. Ez a konfiguráció így 204 lóerőt tud, ami bőven elég ahhoz, hogy kiérdemelje a Leon PHEV a hátuljára ragasztott FR feliratot, még akkor is, ha most az mintegy felszereltségi szintként jelentkezik inkább.

De tényleg!

A hibrid rendszer túlsúlya ellenére kimondottan robbanékony a kocsi, ráadásul ehhez nem is kell feltétlenül a Sport üzemmódot aktiválni. Érdemes megemlíteni, hogy egy nagyon kiforrott hibrid megoldásról beszélünk, ami abban jelentkezik leglátványosabban, hogy az elektromos hajtás az elsődleges minden helyzetben, a benzines erőforrás pedig akkor veszi csak fel a műszakot, ha az akkumulátorok töltöttsége nagyon leesik, vagy teljesen kinyomjuk a gázpedált, mert nem bírunk a vérünkkel. Addig viszont elektromosan megyünk, akár 50 kilométert is. Nem araszolva, nem a forgalmat feltartva, hanem normálisan, akár picit dinamikusan is közlekedve.

Ok, ez már sok!

Itt érdemes megjegyezni, hogy a töltéssel viszont bajban lesz az átlag állampolgár, ha tényleg akar elektromos autózni is a mindennapokban és este nem tud tölteni. A rendszer fali konnektorról körülbelül 6 óra alatt tölt fel, ami egy picit húzósnak érződik annak fejében, hogy milyen könnyű kiszórni az ablakon a kínkeservesen visszaszerzett elektromos kilométereket.

Laza 5-6 óra, és már mehetünk is megint villanyautózni! Nem, azért sem veszem elő a BMW-t!

Az akkumulátor menedzselést mindezek mellett a menüben is be lehet állítani, tehát megadhatjuk, hogy mondjuk 30 százalék alá ne menjen a töltöttség, vagy hogy eddig termelje vissza a kocsi az energiát menet közben, de sajnos ezeket a beállításokat minden egyes leállításnál elfelejti az autó, tehát legközelebb megint alapvetően az akkumulátort meríti, hiába szeretnénk azt mi még későbbiekre tartogatni.

A mondhatni szokványos, 1.4 TSI alapú benzin-elektromos összefogás képe.

Amennyiben viszont figyelünk arra, hogy este mindenképpen rácuppanhasson a Leon a hálózatra, akkor könnyen megoldható, hogy akár egy egész napot elmászkáljunk a városban (egy átlagos autós napi megtett városi kilométerét tekintve) anélkül, hogy akár egyetlen deci üzemanyagot is elégetnénk. A vidék az igazi? Akkor is játszi könnyedséggel jön ki a 3,5 literes átlagfogyasztás 100 kilométerre vetítve!

Az FR életérzés benne van, de más módon, mint ahogyan megszoktuk. Az elektromos hanggenerátor hosszútávon idegesítő.

A Leon PHEV tehát egy érezhetően jó autó, amivel nem fog senki csalódni, aki ebben a méretosztályban keresget és nem mellesleg a pénz sem számít! Volkswagen-csoportos termék, teljesen új technológiákkal teletömve, ráadásul gusztusos tálalásban? Már ezek összessége is azt sugallja, hogy nem az új megfizethető-árú autóval van dolgunk, de kimondva még jobban szíven üt, hogy a tesztautónk ára nagyjából 13 millió forint környékén mozog, de ha nem is kérjük az extrákat (mondjuk, a legtöbb dolog alapból jár), akkor sem kapjuk meg 12,4 millió forintnál olcsóbban a konnektoros változat. Ezt le kell nyelni, manapság nem olcsó autót vásárolni, ráadásul amiben villanymotor (is) van, arra még rá is jön egy szép kis szorzó. Talán, majd ha tényleg megtörténik a villanyos forradalom, és mindenki töltőkábellel a kezében kóvályog a világban, akkor olcsóbb lesz akkumulátorokkal megpakolt autót vásárolni. Vagy nem. De ez már egy másik sztori.

Címkék

Hasonló tartalmak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt is nézd meg

Close
Back to top button