______________________________________________________________
hirdetés
OlvastárVasárnapi Csík

Ájulásig öreg Mercikben

Veterán Benzek óriástalálkozója Ornbauban

hirdetés

A város – nálunk falunak mondanák azt, ami ekkora, de a németek a kicsit is becsülik, ha van benne posta, Diska bolt, sportcsarnok, patakon átívelő középkori híd és hozzá való óratorony – lakossága nem egészen 1700 főt számlál. A fecskés-állólámpásos klub – legalábbis annak indult régen –, azaz a vDh und /8 Register tagsága 12 ezer fölött jár.

A nyári alkalom több kicsi mellett a klub legnagyobb éves rendezvénye, ahová a tagság ötöde ilyenkor biztosan elzarándokol. Ha hosszávesszük a haverokat, segédeket, pereputtyot, akik említettekkel együtt érkeznek, no meg a beeső alkalmi nézelődőket, akkor bátran kijelenthetjük – sokkal többen vannak ilyenkor ott mercisek, mint ornbauiak.

Parkolás a Sportzenrum mellett

A klubosok pedig beterítik a környéket. Az aprócska város belső utcáin, a játszótéren, a Sportzentrum környékén, kint, az e célra letakarított tarlón, a Diska előtti parkolóban, mindenütt, mindenhol öreg Mercedesek ácsorognak péntek déltől vasárnap délig, a tulajaik meg fel-alá mászkálnak, bámulnak, költik a pénzt és eszmét cserélnek.

Péntek délután még pocsék idő volt, de szombatra megjavult. A kombi zöld Santos állólámpa nem semmi, mint árus kocsi

A rendezvény egyik pillérét jelentő bolhapiac nem is tűnik nagynak, mert szétszórt; kint a mezőn, a sportcsarnok mellett, a főutcán, a játszótéren, s az oda vezető utcácskákban is mindenütt állnak standok, ám erősen foghíjasan. De mire mindet végigjárod, rájössz, hogy az egész kiad egy jókora magyar börzét.

hirdetés
Lehet, hogy elszórtan állnak a standok, nem úgy, mint egy klasszikus börzén, de van mit bejárni, pláne megvenni

A különbség az, hogy itt nagyon kevés az ukránszerszám-árus, a pince tartalmát (nulla autós kontent, de rossz kenyérpirító, díszpisztoly és plüssállat minden mennyiségben van) áruba bocsátó reménykedő, a kulcstartókat, bögréket, hűtőmágneseket és egyéb frissen gyártott mörcsöt forgalmazó kereskedő. A standok valódi, régi vágású börzét adnak ki, itt szinte minden Mercedes, s az a nagyon kevés, ami mégsem, szintén régi és műszaki cikk.

Még mindig gazdag a kínálat

A bolhapiachoz hozzájön még a vDh saját, több standja is – ezeket workshopoknak hívják –, amelyeknél Mercedes-javítást oktatnak a klub szakértői. Egyik helyen a W108-as klímás szellőzőberendezésének szerelését, a másikon a Fecske elsőfutómű-szétszedését és -összerakását mutatják be, van, ahol műbőr- és bőrfestés zajlik, és a többi, szóval van hol és mit tanulni.

Itt majd este és éjjel élő rockkoncert lesz

Fentiek mellett a vDh ilyenkor megnyitja a Hallét is, ami németül ugye, áruházat jelentene, de ez itt valójában valami régi mezőgazdasági épület, amelyet több szintre osztottak, s amelyben Kaliforniából behozott, rozsdamentes bontott alkatrészeket, illetve a klub által újragyártott, avagy egyenesen a Mercedes régi raktáraiból származó új alkatrészeket vásárolhatnak – a klubtagok.

A Halle bejárata

A város közepén food truckok és sütögetős sátrak sora lakatja jól az éhezőket, van fánkos, palacsintázó is, s több helyen sörkertet is kialakítanak ilyenkor. Aztán ott van még a klubház, ami egy hatalmas, kétszintes épület, benne szerviz (az átvizsgálás ilyenkor ingyenes a klubtagok autóinak!), óriási kávézó, bolt, múzeum, s persze mindenhol Mercedesből van a díszlet.

hirdetés
Az átvizsgálás ilyenkor ingyenes

A kávézóban a helyi asszonyok által készített vagy tizenötféle sütit termelhetsz be a hígfos német kávé mellé, amit termoszból kinyomsz magadnak. Fizetni becsületkasszánál kell, mindenki betesz pár eurót, ez egy közösség, mindenki örül neki, hogy működik, és hogy egy csomóan sütéssel-főzéssel adják hozzá a magukét, hogy a többieknek még jobb legyen.

A kávézó terasza

Pár lépcsőnyit felfelé, a boltban spéci pólókat, pulcsikat, kulcstartókat, bögréket lehet kapni, de ott árulják a feliratokat és a gyári szerelőkönyveket is.

Ez a Fecske-kupé kaszni így elég szépen érné a pénzt. De itt csak díszlet

Kilépsz a bolt hátsó ajtaján, ahol nyers 124-es, Fecske-kupé, hathengeres Ponton-karosszériákat tudsz végignézni, megmérni, hogy hol, melyik elemet, hogyan hegesztették. Állványokon 123-as, 115-ös futóművek, vitrinekben szemléltetésre szétvágott egyéb alegységek hevernek.

Metszetben látod a 123-as elsőfutómű-szilenteket

Le a lépcsőn, az ott már a múzeumi rész, ahol régebben bemutatták már egy régi kém Fecske Mercedesét, most viszont egy 170-es kabrió hever a szénaboglyában, rossz mosógépek és egyebek között, mellette, a másik részben egy múlt század eleji patika komplett berendezése a díszlet, a falakon rajzok, festmények, egyéb relikviák, bár most inkább raktárnak tűnik az egész, mint kiállításnak. Változások következnek a klub életében, talán emiatt.

170-e kabrió csodás összevisszaságban

Amikor 2001-ben Littner Zsolti barátom kapott egy fülest, hogy Nürnberg mellett van valami hatalmas Merci-dzsembori, s épp még sokunknak állólámpás Mercedese volt, úgy döntöttünk, kimegyünk már megnézni, miről is van szó.

2001-ben ezzel a két autóval érkeztünk először

Az, akkor, nekünk kulturális sokk volt. Mi nem sokkal előtte alapítottunk egy saját kis Mercedes-klubot itthon, minden hó első szombatján találkoztunk az Etele út-Budafoki út sarkán álló McDonald’s parkolójában, néha három, máskor egy tucat autó ha összejött, főleg állólámpások, de előfordult Fecske, Ponton, W116-os, és olykor egy-egy zavaróan új idegen sejt, egy 123-as, 126-os is. De azok, akkor effektíve új autók voltak, alig tizenévesek, nehezen tudtunk velük vegyülni.

Csak ámultunk, mennyi itt a régi Mercedes

Nos, a mi kis pocsolyánk után Ornbau nem tengernek tűnt, hanem egyenesen óceánnak. Fel se fogtuk, hogy egyetlen klub ilyen döbbenetes rendezvény összehozására képes lehet, és akkor még azt sem láttuk át, hogy a városban a nagyobb épületek java, a város melletti hangárok pedig száz százalékban a klubhoz tartoznak.

Akkor még Kati is kötelezően eljött

Mi akkor két állólámpással, Littner Zsolti 250-esével (ugyanaz az autó, ami ma, huszonkét évvel később Imcsó barátunké) és az én már hét éve szolgáló, gyárilag alul drapp, felül dohánybarna tetős 220D-mmel voltunk. A mi: Kati, Lityó, Szakszon meg én. Két sátrat vertünk fel a sportpálya eldugott sarkában. Szerényen meg akartunk húzódni, de kissé elszúrtuk a dolgot, mert amikor az egész német tábor már fergetegesen berúgott és tízből heten képtelenek voltak eljutni a vécéig, akkor mindenki a mező legsötétebb sarkába rohant vizelni – azaz hozzánk. Aki a vaksötétben nem esett át a sátrunk kötelein, az levizelte azokat, de néha a ponyvát is. Kellemes volt a csobogás alatt feküdni, arccal öt centire a becsapódó sugártól.

Utólag már nem tartom jó ötletnek, hogy a mező távoli sarkában vertük fel a sátrainkat

Közben pedig kábé öt fok volt. Hajnali kettőig tágra nyílt szemekkel, rémülten dideregtünk a vattatömésű NDK-s hálózsákjainkban, hallgatva a berúgott Merci-rajongok artikulálatlan ordítását és szűnni nem akaró röhögését, reménykedve benne, hogy a sátor mindenféle vizek ellen is száraz marad legalább az innenső oldalán.

Kétszer Lityó szintén barna/drapp 220D-jével utaztunk ki. Ebben az autóban akkor 106 ezer kilométer volt

Aztán Szakszon Józsinak frenetikus villanása volt – kapott otthon egy üveg pálinkát. Mivel ő nem nagyon iszik, egészen addig eszébe sem jutott, de ott, azon a ponton elővette a piát, ráültünk a Mercik csomagtartóira, fél óra alatt betermeltük az egészet, utána már jó volt nekünk. Is.

Amikortól érdeklődni kezdtek az öreg autók iránt, vittük a gyerekeket is

A szombati rendezvény azonban olyan döbbenetesen jól sikerült, annyi érdekeset láttunk, aztán este még megkaptuk a fergeteges, élő rockkoncertet is (ami mindig van Ornbauban), hogy élményektől zúgó fejjel tértünk haza. Még talán Kati is.

Littner doktor úr klímás francia 230.4-ese

Következő évben a feleségemmel Hollandiában töltöttünk egy hetet, s szerencsére úgy jöttek ki a dolgok, hogy még a barna tetős állólámpással hazafelé pont be tudtunk ugrani a vDh aktuális rendezvényére, amit akkoriban vallásos precizitással mindig pünkösdkor tartottak. Az a látogatás talán még jobban sikerült, mert egy közeli faluban, fillérekért kaptunk remek szállást, ezért nettó kiélvezhettük a bulit, s még ki is tudtunk aludni magunkat.

Jó buli volt mindegyik út

München (börze az Olympia Halléban), Weissenkirchen (Seiberer Bergpreis, kisautók számára kiírt osztrák hegyi felfutó verseny), Tulln (börze Bécs mellett), Imola (hatalmas olasz börze a versenypályán) után Ornbau is felkerült a legfontosabb veterános események közé a naptárunkban. Amikor épp kicsit jobban ment a szekér, én mindig megpróbáltam kijutni valahogy – s az elmúlt huszonkét évben már vagy tucatszor sikerült is.

Akkoriban a társaság nagyobbik része még abszolút krómlökhárítós vonalon nyomult

A szegény barna tetős 220D-nek a 2002-es ornbaui látogatás volt az egyik utolsó útja, mert bár kívülről jól nézett ki, ráadásul állandóan meg akarták venni, belül, a tűzfal, a futómű-bekötések, egyáltalán, a vázszerkezete annyira elrohadt, hogy az akkori lehetőségeim mellett kivitelezhetetlen volt a felújítása, ezért elbontottam.

Háda Szabi hosszú állólámpása, ami Lang, de semmiképpen nem Pullman

Ennek köszönhetően utána évekig mások Mercedeseiben sikerült kijutnom. Lityó fehér, Franciaországból származó, klímás második szériás állólámpásával, aztán talán kétszer is a szintén az ő garázsából útnak induló, az én régi autóméval megegyező barna-drapp kombinációjú, de csak százezret futott, és a gyártás legelső évéből (1968) származó 220D-vel is.

A “Hosszú” – Szabi így hívja – hátsó üléséről a fiúosztály

Aztán kétszer is Háda Szabi barátom három üléssoros 230.6-os Lang verziójával (ami nem Pullman, bár a fogalmatlanok annak írják a hirdetésekben, hiszen Pullman csak 600-asból létezett) mentünk, na, azok jó fiúbulik lettek.

Erával, a bordó kombi 123-asommal is kijutottunk

De több saját Mercedesemmel is kijutottam később, a kombi 123-as 300 TD-nkkel, Erával, aminek megoválosodott az egyik első kereke, mire Győrbe értünk, a pótkerekem viszont förtelmes állapotú volt. Ezért az egész utat bontott (és rosszabbnál-rosszabb) Merci-kerekek beszerzésével és felszerelésével töltöttem, de végül végigcsináltuk az utat. És akkor már építettem a Pontont, amihez akkor több tonna alkatrészt beszereztem Ornbauban.

Dugig pakoltam, naná

No persze, a Ponton. Jártam kint azzal a csodásra restaurált autóval is 2017-ben, tudod, amelynek kacifántos sztoriját épp most írtam meg az ötödik könyvemben; majd figyeljétek a facebook-oldalamat, vagy a Speedzone webáruházat, hogy mikor jelenik meg. Azon az úton csak a feszültségszabályzó dobta be az unalmast, ráadásul csak hazafelé, tehát szinte eseménytelen volt az út a mi szabványainkhoz képest.

Arra a túrára Kozma Zsolti egy frissen (az indulás előtti éjjelen) felújított hengerfejű, sötétkék 230-as, hathengeres állólámpással jött, amelyet szintén szerelni kellett, de már odafelé, mert átadta a volánt valamelyik haverjának, s a friss sofőr elfelejtette kikattintani a rögzítőféket – mondjuk nem is működött benne a visszajelző lámpa… Ötven kilométer múlva már nagyon büdös volt az autóban, ezért megálltak. Fogtuk a fejünket.

Vidám piknik a német autópálya-parkolóban és egy leégett rögzítőfék

Akkor már Bálint is rendszerint velem tartott ezekre a kirándulásokra, Lityó is hozta a saját Misijét, akiből azóta rendes veteránautó-bubus lett, gyerekekkel pedig még nagyobb volt az élmény. Norbit is vittem volna, de őt annyira nem érdekelték soha a valódi autók, hogy tudtam – kínlódás lenne neki a három nap.

Itt már az enyém volt a kék hathengeres, a Nessy, Kozma pedig a Rollsszal érkezett

Apropó, az a kék Merci, Nessy aztán később szintén hozzám került, én kicsit jobban gatyába ráztam, majd magam is elmerészkedtem vele Ornbauba. Azt akkor nem kellett szerelni, ellenben Kozma Zsolti Rolls-Royce Silver Shadow-ját, amivel működő Mercedes híján az útnak vágott… Akörül forgott mindenki, mert annak először a hűtője repedt el, aztán a váltója dobta be a törülközőt. Igen, a GM Turbo Hydramatic 400-as… Otthon sem örülnél neki.

Az a Rolls aztán egy ATV-szerviz csáposán majdnem ott ragadt

Akkor egy kedélyes délutánt töltöttünk el egy ATM-kereskedő szervizében. Az illető bolond mód felajánlotta az Ornbau környékén kétségbeesetten csápos emelő után kutató csapatunknak, hogy megemelhetjük nála a Rollst addig, amíg átöltözik és hétvégére bezárja a boltot.

Szerencsétlen német szervizes, nem tudta, milyen segítséget ajánl fel nekünk. Itt már a kimenős ruhájában, ami még nem vált olajos ronggyá

Négy órával később, az ATF-től lucskos, hazamenős ruhájában tekergette a csavarokat, hallgatta fonendoszkóppal a váltó belsejének hangjait, mellette az egyre többet szitkozódó és ott tartott segédje már szerintem a pokolba kívánt minket.

Zsolti próbált segíteni, amit tudott

Tőlünk is jött néhány segítő kéz, de még több aggódó tekintet – és este fél hatkor még mindig nála voltunk. Elfogyasztottuk a gumicsövét, a féktisztítóját, rommá koszoltuk a műtői tisztaságú szervizét, tönkretettük a szombatját, de a Rolls kicsit óvatosan bár, de önerőből leállt a csápról és hazaút-képessé vált.

De végül persze Szabi szállt be rendesen a szerelésbe

Aztán Szabi még – kicsi a rakás, nagyobbat kíván-alapon – bekönyörögte a Fecskéjét is az emelőre, hogy meg tudjon nézni valamit a diffi táján. Nos, nem kedveltettük meg a magyarokat a jóemberrel, az biztos. Mi, a szórakozni Németországba ment csapat tagjai viszont nagyjából lemaradtunk Ornbauról, de azért jó buli volt, a mai napig emlékszik rá mindenki. Hazafelé pedig megnéztük a Maybach-múzeumot, ami különösen nagy élmény, ajánlom mindenkinek.

Aztán a Rollsot valahogy csak működőképessé tettük

Majdnem elfelejtettem, a legjobb ornbaui túra 2015-ben zajlott, amikor többünk barátja, Arnold Ricsi felajánlotta, hogy a faros Ikarusán kiviszi a klubot a találkozóra. Olyanok voltunk, mint egy viháncoló tinikből álló osztály – hajnalban gyűltünk össze Tatán, s onnan az öreg Ikarus 66-os csodásan kirepített minket Bajorországba.

A legnagyobb buli az Ikarus 66-tal alakult

Mivel buszos útról volt szó, azon az egy Ornbaun mindenkinek percre pontosan (menetrend!) fent kellett ülnie a buszos ülésében, ebéd, vécézés, cigizés, börzézés, reggeli indulás és hazamenetel táján, amiből persze volt némi morgás a lazább turistáskodók részéről, de a pompás hangulat megmaradt.

Na AZ a túra mindenkinek megmaradt

A busz láttán pedig a találkozóra érkező német klubtársak leesett állát csak azért nem sértette fel az aszfalt, amint rajta vonszolták, mert az ömlő nyál alaposan megkente. Szenzációs volt, ahogy Ricsi a buszával ott letette a névjegyét.

A németek csak lestek, hogy kerül ez a busz ide

Egy másik, szintén emlékezetes alkalom az volt, amikor nem a szokásos, a városban elhelyezett kisszínpadon játszottak egymás után az együttesek, hanem a nagy téren felállítottak egy koncertsátrat, benne a megszokottnál vagy hatszor nagyobb színpaddal. Stümpfig, a klubalapító egy Pink Floyd emlékzenekart hozott akkor oda, amely oly tökéletesen utánozta az eredetit, hogy lényegében egy emberként, a koncert végéig ott ragadt a teljes jelen levő klubtagság.

Legjobb utunk, evör

Ez nem volt kis szó, mert körülbelül öt teljes lemez anyagát leadta a banda, ezért este héttől hajnali fél kettőig tartott a zene, körülöttünk pedig annyi spanglit szívtak, hogy Victorinox bicskával kellett lyukat vágnom a THC-füstbe, hogy lássam a zenészeket.

Ennyi maradt képen a koncertből

A teljes Wish You Were Here, a The Wall, a Dark Side of the Moon, a fél Animals, a fél Piper At the Gates of Dawn, a fél Atom Heart Mother, a fél Meddle, az Ummagumma pár száma mind lement.

Tizenöt éve egy ilyen 280E 123-as még nem került ott sokba

Odakint a régi Mercik, bent az óriási bulihangulat, sör sör után, közben élőben a Pink Floyd négy réteg őskövület Moog szintetizátoron – ennyire élesen gyerekkorom óta nem éltem át a hetvenes éveket. Sőt, szerintem még akkor sem ennyire. Annak a koncertnek minden perce megmaradt a fejemben – ha másért nem, hát csak emiatt nézzétek meg a videót is, amit ma Ornbauról a Speedzone YouTube-csatornájára kitettünk – abban van erről a koncertről pár részlet.

Csak hogy fájdítsam a szíveteket, ez a cetli volt az ablakában. Ma már nagyjából hozzárakhatsz egy nullát

Az Ornbauk csodálatos emlékek voltak, mind. Bevillannak az emlékek. Amikor Sipi reggeltől nyolc órán át ült az aukcionálandó autók mellé kitett sátorban és szuggerálta a krémszínű W108 280 SE 4.5-öt, amit aztán keményen el is nyert a liciten…

Sipi ragadozóként várta órákon át, hogy a kellő pillantban lecsaphasson a zsákmányra

Vagy amikor elhozták a gyári, sirályszárnyas C111-es prototípusok egyikét (a dízelmotorost), amelyek az egész gyerekkoromban lázban tartottak, hogy lesz-e belőlük szériaautó. Ilyen autót közel lehetetlen látni bárhol a Mercedes múzeumon kívül.

Egy C111-est is elhoztak a gyári múzeumi készletből

Vagy amikor ott volt a két gyári, kabrió 190-es közül az egyik… És amikor az összes fajta állólámpás kombiból (gyári kivitel sosem volt), még az argentin verzióból is elhoztak egyet… Ehh, leírhatatlan csodák történtek ott velünk.

Ornbauban az egyik kabrió 190-es prototípus

És persze óriási vételek is beestek – mert a börzén néha elképesztő, beszerezhetetlen tételekre is akadtunk, többnyire normális árakon. Születtek hatalmas álmok – mert az autók egy része mindig eladó, némelyik kivételes felszereltségű, de a legritkábban túlárazott.

Sipi következő évben már az Ornbauban vett 108-assal jött. Került, amibe került

Ornbauban szövődtek új, és betonba ágyazódtak már meglevő barátságok, volt néhány nagy-nagy lelazulás is, például ott láttam életemben egyetlenegyszer Háda Szabit sört inni, ami nagyobb képtelenség, mint perpetuum mobilét gyártani…

Idén kicsit azért megtrollkodtam a plakátot

Az Infotage (a rendezvény hivatalos neve) plakátján és matricáin így ajánlják az eseményt: „three days of love, peace and information”, utalva az egésznek a hippis hangulatú, nagyon baráti, s valahol az egész balhé alatt meghúzódó autóbuzis hangulatára.

Lakókocsi halottas utánfutóból

Ornbau mennyország. Ornbauban szerettem meg amúgy a németeket, akiktől mindig tartottam, hogy hidegek, karót nyeltek, merevek és korlátoltak – persze amikor annyi idős voltam, hogy ilyen kirekesztően gondolkodtam még, Azért lassan kopott le, a gyors eróziót Ornbau végezte el. Ott mindig, mindenki haver lett, akivel szóba elegyedtem.

Itt jól megfér egymással az über-ritka Lang Fecske és a tetősátor

Jó ideje azonban már csak minden második évben engedte a város, hogy bent, az utcákon legyen az esemény, s minden első évben pedig kiszorultunk a patakon túli, jellegtelen mezőre, nem is volt akkora durranás az esemény.

A teherautók is gyönyörűek voltak

Aztán 2020-ban jött a koronavírus, és az elfújta Ornbaut,. Azt hittük, örökre. Stümpfig és a klubalapítók már erősen benne vannak a hatvanas éveikben, fáradnak, velük a klubtagok is megöregedtek. Az átlagéletkor már nem harminc-negyven, mint korábban, hanem ötven-hatvan, ennélfogva kevesebb lett a kretén, épített autó, félbevágott kombi-Merciből készült lakókocsi, sátrak helyett is inkább kész lakókocsik és lakóautók tarkítják a füvet.

Régebben több ilyen lakókocsi volt, többnyire félbevágott 123-as kombikból, de most csak ez az egy, háromötöd 190-es képviselte a műfajt. Legalább egy hosszú 124-es (Lang) húzta

Már nem 1,00, hanem 2,50 euró a csapolt sör (igaz, a Diskában az isteni Oettinger Export üvege még mindig csak 0,49, behűtve, ami nincs kétszáz forint), kevesebb a részeg, nem lebeg a THC szaga minden sarkon, fogynak a NOS-alkatrészek is a standokon, de még vannak. És egyre kevesebb a Fecske, a Pagoda, a Ponton, de már az állólámpás is ritkul, egyre több a 124-es, 201-es, 126-os… Alakul át az egész, fakul a rakenroll, s már 2019-ben, az utolsó közös Ornbaunkon arról beszélgettünk, hogy lehet, utoljára tartották meg.

Finom sör 180 forintért, hidegen? Németországban még létezik

Éppen ezért volt óriási hír, amikor januárban Littner Zsolti hozta a hírt – Ornbau városa idén júliusban lesz hétszáz éves, ennek örömére pedig megint lesz Infotage, igaz, nem pünkösdkor, hanem a szokásos időpontnál majdnem két hónappal később, július legvégén.

Megint Ornbau!

Nekünk, a Csikós családnak kapóra jött a dolog, mert addigra már úgyis egy Trieszt-Dolomitok-Ausztria-Bajorország-túrát terveztünk a nyári együttlétre, amire az öreg Fiat 1500 Familiarével, a Káddal készültünk menni. Ha mások mehettek már Rolls-Royce-szal, miért ne lenne jó oda egy sokkal öregebb (és ritkább) Fiat is?

A Fiat meghúzta magát a vendégparkolóban

Mi tehát a nagy, addigra már bő 2500 kilométeres túra végén, az ornbaui két napra szálláshelyünkként szolgáló heilsbronni panzióban landoltunk egy péntek délelőtt. Nem sokkal később pedig a klubtársak is beérkeztek Magyarországról.

Ahogy a német Merci-klubosok, be kell látni, hogy mi is öregszünk és kényelmesedünk elfele, mert a korábbi évek Fecske-állólámpás-108-as dömpingjéhez (és a ritka Pontonhoz) képest most csupa 124-es és 201-es Merci jött, ráadásul csupa lapos színben – mondjuk azt a mi művégtag árnyalatú Fiatunk se dobta túlságosan. De legalább az összes autó kivételes állapotú volt, kihúzhattuk magunkat.

Idén már színtelenebb és kényelmesebb volt a palettánk

Egyetlen üdítő kivétel Csaba Zoli fekete 108-asa volt, aki viszont odáig tolta a mániát, hogy megvette a diagonál gumikat az autóra, amelyek nemcsak horror drágák, de még négyszer jobban csúsznak is, mint az általunk már ötven éve megszokott radiálok… Vannak még mindig szent őrültek, csak egyre kevesebben.

Csaba Zoli csodálatos fekete 108-asa, diagonálokon!

A találkozó viszont a kezdeti pocsék idő ellenére is pompásnak bizonyult. Ahogy minden évben, most is eljött a csávó a piros W109 300 SEL 6.3-mal, amelyik az elmúlt húsz évben minden megjelenésekor úgy nézett ki, mintha épp a szalonból hozták volna ki.

Minden ornbaui találkozó kötelező eleme a piros hathármas és a keresett könyöktámaszok

Általában hibátlan könyöktámaszokat és egyéb, gyakran tönkremenő (a könyöktámasznak a körbefutó kédere mindig eltörik, vágja az ember alkarján a húst, ezért a legtöbben inkább leszerelik) cuccokat árul, mint most is. Az AMG-kormányt viszont úgy tűnik, vagy tizenöt év után végre elpasszolta, mert az nem volt nála.

Visszatérő halottasaink

Egy másik stabil pont a két épített halottas Mercedes, ezek, mindig a Sportzentrum oldalában parkolnak, s közülük az egyik – egy Mercedes-csillag helyett kalapos halálfejet viselő autó – különösen horror. Régen utáltam, randa tákolmánynak tartottam, de lám, így változik az ember ízlése, mert ma már az egyik legérdekesebb autó a mezőnyben, szerintem.

Ültetett, AMG-csomagos állólámpások

Az alapja állólámpás Mercedes, ez látszik a szélvédőjén, az imádkozó ablaktörlőin, az ajtajain, de ellapították a sárvédőit, az orrába 116-os fényszórókat és indexet szereltek, a dupla lökhárítók is a 116-oséi, a maszkja pedig szerintem egy 123-asról származik. Az egész autó a régi Mercedes-alkatrészek zsibvására, csodálatos végignézni a második szériás állólámpás hátsó esőcsatorna-végéből lett első vízterelőt, valami buszról származó fogantyúk és ami még. A kilencvenes évek modolásának az egyik gyönyörű darabja.

Abszolút keménytökűség: ezzel Trevisóból jöttek az olasz srácok

És persze eljöttek az olasz fiúk a lassan nyolcvanéves, csőrös 170-essel Trevisóból, szerintem ez az a társaság lehet, amelyik évekig egy 600-assal érkezett ide. Kemény lehetett megtenni azzal a vénséggel az utat, nekünk a sokkal modernebb Fiatban is elég jópofa túra volt, de ez az autó annál bő húsz évvel öregebb.

Azért persze akadt Pagoda is, csak nem annyi

Aki nem volt ott, pedig nagyon vártuk – a kezdetek óta minden évben, szombat délelőtt felbukkant egy évről-évre rosszabb állapotú, hihetetlenül szakadt, agyonfestegetett, tákolt, berhelt, szétmállott Fecske-dízel, benne az autót szemlátomást emberöltők óta használó nénivel és bácsival, odakint régi, még EU-s előtti német rendszámmal.

A romos Fecskével érkező bácsit hiába vártuk. Lehet, hogy már egy EQE-vel jár? Valahogy nem életszerű a feltételezés

Az a Mercedes mindig feldobta a kérdést – ha ez a rom Németországban TÜV-öt kaphat, vajon mit szólnának hozzá egy magyarországi vizsgaállomáson? A bácsi mindig alkatrészekért jött, bevásárolt, az alatt a néni bent ücsörgött bal egyen. Aztán az öreg még kicsit lézengett, az autóját nagyjából mindenki lefotózta, majd izzított, szúrt egy egyest a gengszterváltóval és elhúztak.

Harmincmilliós Fecske-kupéból is lehet árulni

Már 2019-ben, amikor utoljára láttam őket és cikket is írtam az autójukról (vagy egy évvel korábban volt az?) is nagyon idős volt a bácsi, a néni már nem is jött vele. Azóta eltelt négy év, közben volt egy koronavírus-járvány – csak remélni merem, hogy jól vannak.

Lemezárut is kapni

Egy régebbi másik ismerősömmel se találkoztam, azzal a bácsival, aki 2018-ban megszakértette a Pontonomat (és elképesztően jónak találta), odahívott bennünket a táborrészükbe, mindenkit meghívott sörre és hatalmasat dumáltunk.

Megbeszéljük a Pontont

Az autó ott volt, egy néni árulta a cuccokat az elé kitett asztalokról, de egész idő alatt nem került elő a tulaj – persze, azokról az alkalmakról beszélek, amikor feléjük jártam, mert ilyenkor azért senki nem ül a standjánál folyamatosan, csak a kereskedők. De még ők se.

Pénzt költeni és keresni csak stílusosan! Az autó egy Ponton előtti 220-as hathengeres, a tulajdonost ismerem, de nem találkoztam vele

Ő volt az, akinek bemutattam a még alvázas 220-asát egy régi cikkben, s ő örökölt a papájától egy 219-es (a hathengeres 220-assal műszakilag megegyező, de részleteiben a kis-Pontonokkal megegyező kivitelű) Pontont, amire azt mondta – “a régi 220-ashoz képest az silány és modern…” Innen üdvözlöm, ha olvassa e sorokat.

Pakolás. AMG. Szabi. Ő érzi a bugit

Voltak rajtunk kívül is magyarok egy 123-assal és egy 124-essel, s szinte mindig a lakókocsijuk előtt láttam őket sörözni, Dreherrel a kezükben (homokot a Szaharába?). Remélem, azért megtalálták a számításukat, mert óriási halak vártak kifogásra – Szabi barátom az AMG E36T (neked és nekem: gyors kombi-zöldséges, igaz, Szabi?) óriási bendőjét rommá tömte kincsekkel, amiket mind Ornbauban fogott ki.

Kovács-Vass Tibi is felbukkant

Aztán az is kiderült – Stümpfigék nagyon nem úgy gondolják, hogy rövidesen vége szakad a klubozásnak, sőt, újult erővel bővítik a rendszert. Mivel a város lakossága erősen rühelli a bulizással járó nagy ribilliót – ahogy egy helyi srác mondta, „holnapután elmentek innen és onnantól dögszag lengi körül az egész várost, mindenki bezárkózik majd, ember nem lesz az utcán” – ezért a klub ki fog költözni az egyik óriási, saját tulajdonukban levő hangárkomplexumba az országút túloldalán.

Ebből lesz majd a nagy bulihely

Ehhez egy színháztól megvettek egy kétemeletnyi színdarab-díszletet, az adja a hátteret a fedett térben berendezett majdani klubtalálkozókhoz, de több, óriási terem is ki lesz bélelve Mercedes-csodákkal. Kerül oda egy hatalmas Mercedes-csillag is, százötvenezer leddel megvilágítva.

Kint, a szabad téren autósmozi lesz, s felállítják azt a hatalmas, ötven éves, több emelet magas, a talapzatán körbeforgó, a bonni Mercedes-központ tetejéről elhozott csillagot, amely a második legnagyobb ilyen a világon.

A bonni óriáscsillag. Még fekszik, de majd erőlködnek rajta és felállítják

Óriási lesz, nagyon ki lesz találva, a java része fedél alatt zajlik majd – de én azért sajnálom az Ornbau városának kanyargós, sok száz éves utcáin tartott, meghitt, kicsit szétszórt, néha eső áztatta régi rendezvényt.

Azért a városka hangulatos volt

De ha nem lehet, hát nem lehet, Visegrád se bírja a zajt, ezért kitiltották onnan a motorosokat, bár a lakók az éjszakai versenyekre panaszkodnak, amit viszont az autók okoznak. Ez csak azt mutatja: sokan vagyunk ebben a világban, sokfélét szeretnénk, de bulizni azért mindenki inkább elmenne otthonról.

A színházi díszlet

Sebaj. Ornbau jó lesz és Ornbau most is frenetikusan jó volt. Szegény Norbim először jött volna el (amúgy nem érdeklik túlságosan az autók, azért nem is akart eddig), de lebetegedett és a panzióban, sok-sok takaró rétege alatt ragadt.

Ez egy másik terem lesz

Ezért ahogy hosszúakká váltak az árnyékok, Kati még kicsit leült dumálni Kovács-Vass Tibivel, amíg mi Lityóval kanyartunk egyet a Fiattal a környéken, aztán hazament az első Heilsbronnba tartó autóturnussal, ápolni a másodszülöttet.

Az utolsó sörök egyike

Mi ott maradtunk Bálint fiammal és barátjával, Bendegúzzal, no meg a klubos haverokkal. Nekünk utána még legurult egy… két… há… sör a torkunkon, a pultnak támaszkodva megváltottuk a világot, közben odakint ment az élő koncert, tombolt a nép, zseniálisan zárult az este. Másnap pakolás, 800 kilométer, és pikk-pakk itthon találtuk magunkat. Így kell ezt.

Esti díszlet valódi autókkal

Ornbau, jövünk még.

Bálint hazavezetett, ő csak egy sört ivott délután

Címkék

Hasonló tartalmak

2 komment

  1. csikósmesteruram.. a c111 szériaszerű modernizált változatát isdera imperatornak hívták.. gyanítom 🤓

  2. Merci Mennyország !
    Az árak elszaladásával kevésbé generál most már álmokat …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to top button