Olvastár

Újracsomagolva- Opel Crossland 1.2 T GS Line teszt

Az Opel Crossland jelenlegi generációja nem friss modell, ez érződik is rajta. Természetesen most megkapta a németek új arculati elemeit, de ez vajon segíthet életben maradni az egyre telítettebb szegmensben? Felemás érzelmekkel búcsúzunk a tesztautótól.

 

Az Opel 2017-ben indította útjára a Mokka fölé pozícionált SUV modelljét, mely Crossland néven került a szalonokba. Természetesen az akkori trendeknek megfelelően egy X betűt is hozzácsaptak csak azért, hogy azt a ráncfelvarrás után dobják is ki a kukába.

Az új Opel arculat. Látszik, hogy a Crossland esetében utólag kellett az autó elejére feszegetni.

Itt állunk tehát egy X-el szegényebben, de alapvetően új megjelenéssel, ami felemás érzelmeket vált ki az emberből. Meg kell hagyni, hogy az Opel új „rostély” hűtőmaszk megoldása karakteres dizájnt hozott a németek palettájára, de ez szemmel láthatóan nem mindig működik jól. A Mokka például kimondottan megvadult az új iránytól, ám a Crossland esetében nagyon nem passzol az első traktus a hátsó formai megoldásokhoz, mert hogy ez utóbbi a ráncfelvarrás alatt gyakorlatilag érintetlen maradt.

Hátulról nincs igazán változás, a piros díszcsík alapáras.

Természetesen kapunk LED-es fényszórókat, kristályberakás utánzattal dizájnolt lökhárítót és piros vonallal „lebegtetett” tetőt, de jelen esetben ez egy picit olyan hatást ér el, mint amikor a nagymama túlsminkeli magát. Szerencsétlen fiatalnak akar látszani, mert hát ezt követeli meg a környezete (papa), de átverni senkit sem tud!

Az első lökhárító különleges mintázata egy picit dob az összképen. Persze csak addig, amíg tiszta.

A belső térben azt tapasztalhatjuk, hogy a megújulás alkalmával a gyáriak nem igazán törődtek a ma már abszolút nem trendi kopogós műanyagok eltüntetésével, így nem igazán beszélhetünk prémium törekvésekről. Inkább a fiatalítás érhető itt is tetten a méretes piros díszítőelemekkel, a sportos hatású (vizuálisan) ülésekkel és a kormány felfrissítésével, ám ezt az érzetet azonnal lerombolja az analóg óracsoport közepén hagyott kis monokróm kijelző. Persze, nem kell egyből digitális műszeregységet követelni, de az ilyen jellegű felemás megoldásokból vannak már jóval szebbek és modernebbek is a piacon.

A felniket is dizájnosabb irányba vitték el, hátha mégis megcsap a fiatalság szele. Nem fog!

Az infotainment rendszer alapból 7, felárasan pedig 8 colos kijelzője alapvetően tetszetős grafikával bír, viszont lassan reagál az érintésre és a GS Line esetében alapfelszereltségként kínált 180 fokos kamera képe szintén idejétmúlt. A navigáció képe leginkább az olcsóbb kínai, utólagosan telepíthető modellekre emlékeztet, de becsületére legyen mondva, hogy a címeket pontosan jelöli be és a legkisebb mellékutakat is ismeri. Kár a bosszantó apróságokért, mert egyébként nem kellemetlen a Crossland beltere, csupán el kell fogadni, hogy egy már lassan ötéves modellel van dolga az embernek.

Egy kicsit a D Corsás időket idézte fel a Crossland, pedig az sem ma volt. Nem katasztrofális az összkép, de nem ez lesz az a beltér, ami örökre beléd ég és az unokáknak is mesélsz majd róla hideg téli éjszakákon.

Más a helyzet viszont a motor beindítása után. A PSA házasságból származó 1,2 literes benzines egység ugyanis közel sem nevezhető kulturáltnak. Persze, háromhengeres turbós sosem lesz olyan kifinomult, mint egy négy- vagy hathengeres, de ez a 130 lovas (egyébként kellően dinamikus) variáns érezhetően rázkódik alacsonyabb sebességnél, illetve hangsúlyosabb gázadásra olyan idegbeteg ordításba kezd, hogy az ember azonnal kizökken a gondolatmenetéből. A helyzetet a hatfokozatú váltó tovább rontja, melynek a kapcsolási érzete szintén hagy némi kívánnivalót maga után.

A GS Line ülések sportos hatást keltenek és kellően kényelmesek is. A könyöktámasz viszont teljesen használhatatlan a vékony kialakítása miatt.

A futómű kellően kemény, az összes úthibát „szisszentősen” közvetíti, mégis hajlamos kóvályogni az autó menet közben. Ha a motor üvöltése és a váltó karakterisztikája eddig nem vette el a kedved a kanyarvadászattól, ez mindenképpen felrakja az i-re a pontot! Jó, persze, sosem volt sportkocsi az Opel közepes méretű SUV-ja, de azért ilyenkor az ember hajlamos irigykedve tekinteni a Mazda CX modelleket hajtó sorstársakra.

Teszi a dolgát és még szépen is húz az 1,2 literes turbós benzines, de nem nyugodtan. Sőt, kimondottan ideges lesz, ha dinamikus haladást kérsz tőle.

A Crossland tehát nem a kifinomultságával fog levenni senkit a lábáról. Ez egy igazi használati tárgy, amiben csekély az élvezeti faktor. Jön-megy, teszi a dolgát, el lehet vele menni nyaralni, hiszen a tágas kabin és a méretes csomagtér (410 liter) elnyeli, amit el kell nyelnie, de többet ne várjunk tőle. Ezt tükrözi az 5,9 millió forintos induló ára is, mely ma már kimondottan kedvezőnek számít. A tesztpéldányunk a GS Line felszereltséggel már csaknem belekarcol a 7,5 millió forintba, de őszintén szólva nem kapunk annyival többet ezért a felárért, hogy az ember azonnal csettintsen, hogy ez így megérte.

A kamerák felbontása nem túl acélos, ráadásul esős időben nagyon hamar szennyeződik és használhatatlanná válik.

Félreértés ne essék, a Crossland nem egy rossz autó, csak egy olyan szegmensben nyújt keveset, ahol kimondottan kiélezett a verseny. A ráncfelvarrás adhat még 1-2 évet a modellnek, de érezhetően érik már az a generációváltás!

Címkék

Hasonló tartalmak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt is nézd meg

Close
Back to top button