Határidők dőltek, költségvetések borultak, bemutatók váltak virtuálissá, de az élet nem állt meg. 29 különféle típusból ezekben a pillanatokban kell kiszűrnöm a hetet, amelyik bejut majd a döntőbe.
Hogy kezdi az ember az első cikkét, amikor új médiumhoz lép át? Egy bemutatkozással. Szóval Csikós Zsolt vagyok, mindenféle dolgot művelek, de ami a Speedzone-nak ezekben a pillanatokban érdekes az, hogy velem jött egy darab Év Autója-tagság is. Sokféle autós díj keletkezett és tűnt el Európa országaiban az elmúlt évtizedekben, de az Év Autója valamennyi közül a legrégebbi és legrangosabb Európában. Teszem hozzá, és remélem, jól tudom, az egyetlen, amelyik ismert és anyagilag teljesen független az autógyártóktól, sőt, annyira tiszta kezű, hogy hajlamos olykor még önmagától is elhatárolódni.
Minden új autó, amely az adott év január elsején Európa öt országában megrendelhető, automatikusan esélyessé válik az Év Autója-díjra. Tehát azon kívül, hogy bemutatják a modellt, a gyártóknak semmiféle közük nincs ahhoz (sem anyagilag, sem szándékilag), hogy a típus bekerül-e a jelöltek körébe, vagy sem. Évente általában 35-45 szavazásra alkalmas új típus születik, melyek közül a zsűritagság az eddigi hagyományok szerint előző december legelejéig (tehát most 2020 végén kellett volna) titkos, egyéni szavazással kiválasztotta a legérdekesebb hét kocsit.
E döntős hetes lehető legtöbb változatát aztán a zsűri egy február eleji, monstre franciaországi teszten – a Párizs melletti Mortefontaine-ben, a CERAM tesztpályán – mind jól kipróbálta, február utolsó napján minden tag egyenként rangsorba tette őket egy újabb titkos szavazat formájában, a szavazatokat az elnökség (három ember) összesítette, majd a Genfi Autószalon előestéjén mindannyian – nézők, drukkolók, zsűritagok egyaránt – megtudtuk, melyik lett a nyertes.
2020 ezt a rendszert sem kímélte. Kicsit minden elcsúszott, december elejéről január elejére tolódott a döntős hetesek megszavazása. Mortefontaine a járványhelyzet miatt elmarad, de a végső szavazás időpontja marad február végén. Úgy néz ki, hogy idén Genf sem lesz, de a díjátadót megtartjuk március elsején, irgum-burgum. Szóval nem állunk meg, csak kicsit óvatosabban toljuk – most évautójás zsűritagként beszélek.
Oké, tehát az idén lehetséges 29 típusból (ennél több is lett volna, de azok, amelyeket a tagságnak kevesebb mint 50 százaléka vezetett, nem kerültek be) én most adtam le a szavazatomat a szerintem a díjra érdemes hétről, ezért is születik ez a cikk. Itt a 29 eredetileg szavazható autó:
- Audi A3
- BMW 2 Gran Coupé
- BMW 4-es
- Citroën C4
- Cupra Formentor
- Dacia Sandero
- Fiat New 500
- Ford Explorer
- Ford Kuga
- Honda e
- Honda Jazz
- Hyundai i10
- Hyundai i20
- Hyundai Tucson
- Kia Sorento
- Land Rover Defender
- Mazda MX-30
- Mercedes-Benz GLA
- Mercedes-Benz GLB
- Mercedes-Benz GLS
- Mercedes-Benz S osztály
- Peugeot 2008
- Polestar 2
- Seat Leon
- Škoda Octavia
- Toyota Mirai
- Toyota Yaris
- Volkswagen Golf
- Volkswagen ID.3
Én ezek közül a következő hetet tettem a listámra:
1. Citroen C4
2. Fiat New 500
3. Honda e
4. Land Rover Defender
5. Mercedes-Benz GLA
6. Peugeot 2008
7. Volkswagen ID.3
Miért, miért pont ezeket? – fogja ilyenkor a fejét a sok hozzáértő a fogalmatlan firkász hozzá nem értése láttán. Most nem fogok belemenni, hogy milyen tulajdonságok alapján szavazza meg egy-egy tag, hogy egy autót beválaszt-e vagy sem (alapvetően szinte nincsenek is direktívák), de azt elmondom, hogy én mire szavazok most már jó ideje mindig: arra a típusra, amire emlékezni fogok az adott évből. Ami műszakilag, menésre, kényelmileg, tudásra, kialakításra nem olyan, mint a többi.
Oké, voltak még esélyesek, vért izzadtam a hosszú lista fölött, jó néhány autót nem is vezettem ezek közül, ezért kábé négy órát különféle cikkek olvasásával töltöttem, hogy legalább nagyjából képbe kerüljek. Ott volt a BMW 4-es, aminek imádtam a belsejét, a jól kitalált i-Drive-ját, azt, hogy még mindig igazi, benzines autó hangulata van, még ha jellemzően kevesebb hengerrel is, mint korábban. Meg persze a Cupra Formentor – az nagyon megfogott, mert hiába van közös platformon egy csomó VW-csoportos termékkel, mégis saját íze, formája, stílusa van, és az egy jó egyveleg.
A Mazda MX-30-ast is imádom – de csak egy autó, egy forma, egy hajtás, ráadásul a hatótáv igencsak csekélyke. Ha valóban módosulnak az Európai Unió well-to-wheel, azaz gyártástól a reciklálásig érvényes környezetvédelmi direktívái, akkor komoly versenyzővé válhat a piacon, de a jelenlegi szabályok között még nem akkora sledgehammer ez. A Mercedes S osztály szintén ott volt a radaron, de végül gyáva voltam, és a Land Rover Defender mellé nem mertem még egy 30+ millió forintos bengát beszavazni. A Polestar megint csak ígéretes, de a legújabb hírek eltántorítottak, a Mirai pedig a világ császársága lenne, ha minden második MOL-kúton lenne legalább hidrogéntöltő. De ugye…
Azt pedig, hogy amire szavaztam, miért tettem, a videóban úgyis szerepel, mindenki nézze csak meg szépen azt is. Lelkileg ki vagyok békülve ezzel a listával. A zsűri elnöksége pedig 8-ára összesíti az eredményeket, s ha látom, közzéteszem a végleges döntős listát is. Egyelőre érjétek be az enyémmel.
Csikós Zsolt
hahhhh megvagy hitvány publicista áruló
még nyomod is törölték gaztetted nyomán
ki kézenmarja kedves kenyéradó gazdáját
nem érdemel mást mint cáhgróf megvetését
:⫐:⫐
Mint minden ami Csikós-cikk, ez is jó és hangulatos. Remélem teret kapnak a hosszabb írásai is-
Gondolom nem egyedüli Csikós rajongóként az írott formátumot szoktam meg, a mozgóképet még szoknom kell, de nem lesz ez rossz.
Egyetlen építő javaslatot tennék: Nem hiszem, hogy minden egyes nézőtök olyan szinten guru, hogy minden típust fejből ismer, szóval amikor olyan hangzik el, hogy “A Volskwagennek [..] a hetes Golfjánál beérett a belső designja”, akkor bevághatnátok egy fotót a Golf VII fülkéről, hogy mi is értsük, hogy miről van szó. Ilyen jellegű hiányérzetem nem csak ennél az egy kiragadott példánál volt.
Amúgy gratula az anyaghoz, csak így tovább!