A sok szörnyű drága és erős villanyautó után idén visszatértek a fókuszba a kisebb, megfizethetőbb modellek, van tehát remény még az európai autóvásárló számára. Most megint nem került be kínai autó a döntősök közé, viszont a Hyundai/Kia-konszern, a Renault Alliance és a Stellantis is két-két modellel szerepel a hét típusból álló szűkített listán.
Lássuk, melyek az utolsó körbe bejutók.
1. Alfa Romeo Junior
Sokan mondanák, hogy ez is csak egy báli ruhás Fiat 600, vagy egy sportos ancúgot húzott Jeep Avenger, mert műszakilag erős rokonság van e három autó között, lévén valamennyi Stellantis e-CMP2-platformos autó, de az Alfánál magasabbra emelték a tétet. Már a formavilág is adja az olaszos hangulatot, de könnyebb is a többinél, a Veloce-változatot pedig megtömték olyan valódi, egyedi mechanikai tartalommal – spéci futómű, mechanikus sperr, egyebek –, amelyek teljesen egyedivé teszik ezt a mai legkisebb Alfát.
2. Citroën e-C3/C3
Egy meglepően tágas, összeszedett és egyedi hangulatú autó, persze ez is Stellantis-termék, de képes leszakadni a többi által kijelölt ízről. Különleges rugózás – amit tényleg megérzel –, még a legolcsóbb, sima benzines kivitelében is jelen levő élet, és egy végtelenül otthonos belső, amit hosszú évek használata után sem unsz majd meg. Ezt most eltalálták.
3. Cupra Terramar
A Terramar a nem kevéssé sikeres Atecát váltja a márka kínálatában, de dizájnban még jobban odatették magukat. A típus különlegessége, hogy az MQB Evo-platformon, egy 4,5 méter hosszú, magas, testes autóval, de még fényévnyi távolságban a Porsche Macan árától meg tudták oldani, hogy a Cupra névhez illően legyen benne egy adag sportosság és öröm. Másik ütőkártyája az akár 100 km hatótávolságra képes PHEV-változata. Ráadásul a modellt Győrben gyártják, tehát jót is tesz nekünk.
4. Dacia Duster
A Dusternek már a legelső változata is instant siker lett, a második rezzenéstelenül húzott be még több rajongót, s a típusnak mára komoly követőtábora alakult ki. A kérdés az lett volna, hogy a harmadik generációval esetleg feljebb is megy-e még a léc. Hát, feljebb ment. Úgy maradt játékos, jópofa és vagány, hogy közben nem szállt el az ára; ez az autó pontosan azt teszi, ami rá van írva, és úgy nem terheli meg a pénztárcádat, hogy közben még kicsit vagánynak is érezheted magad benne.
5. Hyundai Inster
Az év meglepetése volt számomra az Inster, amikor a Tannistesten először megláttam. Ne foglalkozz azzal, hogy néz ki, mert az biztos, hogy a külseje megosztó. Viszont az, hogy ebben a parányi dobozban mennyi hely van, hogy milyen ízléses és jópofa benne minden, hogy az egybepad, a sokféleképpen dönthető ülésrendszer mennyi szabadságot ad az embernek, s hogy milyen igényes a kivitele, tényleg egyedivé teszi. Ha valaha közel tudtunk kerülni itt Európában ahhoz, hogy japán kei-autónk legyen, hát most sikerült, pedig az az autó koreai. Zseniális a csomag, nem is utazik rosszul, a hatótávja – mert ez ugye, elektromos – elfogadható, 300, illetve 355 kilométer.
6. Kia EV3
A negyedik EV-modell a Kia kínálatában és ez tényleg mindent tud ahhoz, hogy egy család számára beváljon a mindennapokban, s kimondani is fura – még vezetni is egészen fasza. Csodásan működő infotainment, 600 kilométeres hatótáv, ezerféle modern vezetéssegítő eszköz, három kijelző (ha ez számít), extrém mód variálható ülések, asztalnak is beillő tálca elöl… Ezzel megdolgoztak Kiáék, és ha ők foglalkozni kezdenek valamivel, az jó is lesz.
7. Renault 5 E-Tech/Alpine A290
Mindenki biztos volt abban, hogy az új R5-ös bekerül az idei döntősök közé, mert ez a modell a korábbiaknál sokkal összeszedettebb formákat hozó, minőségibb, elektromos vonalon pedig valódi ütőkártyákat felmutató Renault-hullám csúcspontja. A lehetséges első helyezése szempontjából kicsit aggasztó, hogy tavaly is egy Renault, a Scénic nyerte el az Év Autója-díjat, hiszen egymást követő években ilyen 1964 óta nem történt. De a Renault 5-ös az az autó, ami Európának való: karakteres, igényes, vagány és jópofa. Ráadásul ott az Alpine-kivitel, az extrém változat is, az sem lebecsülendő.
Fentiek voltak azok a típusok, amelyeket a zsűri válogatott be a döntőbe, s a szokásaimhoz híven, most a cikk végén én is feltárom, hogyan nézett ki az általam leadott szavazati lista:
Alfa Romeo Junior
Citroën e-C3/C3
Dacia Duster
Hyundai Santa Fe
Kia EV3
Renault 5/Alpine A290
Toyota Land Cruiser
Mint látjátok, én két autót hagytam ki a végleges összeállításhoz képest. A Hyundai két nagyon erős versenyzővel jelentkezett idén – az Insterről, erről a parányi, fura kinézetű autóról úgy gondoltam, hogy én nagyon kedvelem, de a kollégák körében nem lesz sok esélye – tévedtem. A Santa Fe viszont annyira sok újdonságot, olyan ötleteket hoz, s a dizájn is akkora telitalálat, hogy úgy éreztem, nem hagyhatom ki.
A Seat Terramar meg azért maradt le az én listámról, mert szerintem nem hoz annyi újat, hogy oka legyen bekerülnie a hét közé. És akkor a Toyota Land Cruiser? Az hosszú fennállásának egyik legnagyobb átalakulásán esett át – maga mögött hagyta a teherautósságát, de szikrányit nem vesztett a terepképességeiből és általános, sokoldalú használhatóságából. Zseniális autó és még sokkal jobban szerethető is, mint eddig.
A szavazás során a következő lépés az lesz, amikor január elején az egész zsűri felkerekedik és elrepül a belgiumi Mettetbe, hogy a hét döntőst utoljára, alaposan letesztelje. Azért januárban, mert úgy tűnik, a Genfi Autószalon intézménye végképp befuccsolt. Ezért a zsűri most visszatér egy korábbi partneréhez, a Brüsszeli Autószalonhoz, azt viszont korábban rendezik meg. A végleges eredményt is ott, a szalonon közöljük majd, az időpont: január 10., 11.30, azaz délelőtt fél tizenkettő.
Én biztosan azonnal kiteszem majd az újságírós facebook-oldalamra, hogy ki nyert, ezt már most tudom.
