Télen csak a téli, nyáron csak a nyári! – ez a filozófia alaposan és mélyen gyökeret vert a közvélekedésben, oda se neki, hogy még azokban az időkben született, amikor tényleg hatalmas volt a különbség a babmintás Stomil és a „Micselinmintás” Taurus között.
Azonban az utóbbi 50-60 évben a gumiabronsgyártók sem a falnak dőlve dohányoztak és hallgatták a kasszacsengést, hanem legalább olyan komoly fejlődés jellemezte az abroncsokat, mint magát az autóipart. Egyik húzta maga után a másikat. És itt kerülnek képbe azok az abroncsok, melyeket ezidáig csak lesajnálva, a fillérbaszás csimborasszójaként emlegettek sokan, hiszen igazából semmire nem jók, csak arra, hogy ne kelljen őket lecserélni a téli/nyári időszakban.
És itt álljunk meg egy szóra, talán kettőre is. Egyrészt érdemes tisztázni, hogy a szóbeszéd nem alaptalan, csak idejétmúlt. Igaz, egy négyévszakos abroncs sosem fog olyan kimagaslóan teljesíteni extrém körülmények között, mint egy arra szánt téli vagy nyári, azonban a hétköznapi közlekedés nem egy havas Monte Carlo-gyorsasági vagy napsütötte Nordschleife-körrekord. Épeszű ember épeszű közlekedéséhez egy ma kapható négyévszakos abroncs tökéletesen megfelel és elegendő. Rengeteg autós barátom-kollégám használja már a hétköznapi közlekedőedényén vagy a családi gyerekszállítón, amely jóformán alig hagyja el a várost, de ha igen, akkor sem földúton kaptat fel a Mont Blancra.
A másik tény, hogy az utóbbi évek enyhe téli időjárása ugyan szomorúsággal tölti el azok szívét, akik lapjával szeretnek fordulni a szűzhavon a Mátrában éjszakánként, viszont tökéletesen megmutatja a négyévszakos abroncsok előnyeit is. Ezen gumik -10 és +30 fokos tartományban működnek jól, azaz nagyon széles átfogásban. Nyilván ezért is tény az, hogy anyagukban puhább keveréket használnak a nyári abroncsoknál, viszont keményebbet a télinél. Lamellázottságuk is inkább a téli felé hajlik, ugyanakkor a lamellák és bordák mélysége valamint sűrűsége miatt mégsem tekinthetőek teljesértékű téliguminak.
Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az abroncs oldalán található M+S jelölés a hópihével és a hegycsúcsokkal a Mud+Snow jól tűri a telet és a havat, öntisztuló képessége jobb, mint a tisztán nyárigumié azonban nem jelenti okvetlenül azt, hogy ez egy téli gumiabroncs! Sok mai SUV és pickup kapható ilyen jelölésű gumikkal, ők azok általában, akikkel aztán tele van a Youtube kreténvideók-rovata, amikor a hamvas új „terepjárójukkal” egyhelyben esztergálnak az osztrák hütte előtt, mert nem tudnak kiállni a parkolóból. Ilyesféle felhasználásra a négyévszakos abroncs alkalmatlan.
Arra viszont tökéletesen megfelel, hogy idehaza – az utóbbi évek enyhe téli időjárását figyelembe véve – megoldjuk vele a közlekedésünket télen-nyáron. A nagy boom a CrossClimate-abronccsal ért el hozzánk, a Michelin remekül belenyúlt a piaci résbe és egy kevés kompromisszumot kívánó gumit dobott piacra (a mostani már a CrossClimate2, ez még jobb), vitték is, mint a cukrot és azóta szinte kiborult a négyévszakos-zsák. Ráadásul a Covid-lezárások alatt a turizmus is térdre kényszerült, így sok esetben nem indokolta a síparadicsom-látogatása a teljesértékű téligumi-vásárlást.
És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy vajon akkor a spúrság vagy a józan ész döntése-e a négyévszakos abroncs? A különböző összehasonlító tesztekből (ezeket megtaláljátok itt és itt is) azért kiderül, hogy a téli-nyári viszonylatban átlagosan teljesít, viszont kiderül az is, hogy a mért értékek nem rosszak.
Ebből a szempontból vizsgálva pedig világos az is, hogy annak, aki télen jellemzően kevesebbet közlekedik, vagy nem vágyik kifejezetten hóra és képes homo sapiensként felmérni a saját képességeit, annak a jelen állapot szerint a négyévszakos abroncs nem csak pénzt és időt spórol, hanem tökéletes választás lehet. Kivártam, amíg összegyűlik vele a tapasztalat, aztán a városi kis hibridautónkra megvettem én is. Ha mégis leszakadna a világ összes hava, hát akkor majd feldobom rá a másik felniszettet.
képek: AutoBild/ADAC
