Daniék családja kinőtte a Swiftet, így el is kezdték nézegetni a lehetőségeket. Vannak már kiszemelt típusok, de azért nincs semmi sem eldöntve még. Csik válaszol!
Bár szokták mondani, hogy az első Swift egyszerűen elpusztíthatatlan, van olyan eset, amikor szegényke már kevésnek bizonyulhat, nem csak a méreteiből adódóan. Egy ilyen helyzettel találkozott most kedves olvasónk is.
“Sziasztok,
Családom bővülése miatt eljött az idő hogy lecseréljem a kis vasaló Swiftemet.
Mivel egy autót tudok normálisan fent tartani mindennapos használatra, így mindenképpen maradnék a szívóbenzines kocsiknál. Kb 2millió ft-ig tudok nyújtózkodni.
A listámon eddig az első generációs Kia Ceed (1,6-os motorral), Toyota Corolla Verso, és a Toyota Avensis kombi szerepelnek.
Abban szeretnék tanácsot kérni hogy a felsorolt autókon kívül szerintetek mik jöhetnének még szóba amit érdemes lenne megfontolnom, illetve mikre figyeljek vásárlás előtt?
Előre is köszönöm a választ!
Napi szinten követem a munkásságotokat szinte a kezdetek óta, nagyon köszönjük a rengeteg minőségi tartalmat!
Speedzone forevör!
Üdv,
VM Dani”
Adott kerettel kell tehát dolgozni, de a projekt közel sem a lehetetlen kategóriát erősíti! Lássuk, mik a lehetőségek.
Szia Dani,
alapvetően mindhárom autó – ha a nagy tér, a megbízhatóság és a takarékos üzem a három fő elvárás – teljesen jó választás, bár alapvetően más méretű járművek. A Kia Ceed egy alsó-középkategóriás, vagy más néven kompakt autó (Golf, Astra), a Corolla Verso ugyanaz a méret de buszlimuzin, avagy egyterű, esetleg MPV, tehát nagyobb benne a légtér és variálhatóbb, az Avensis pedig egy mérettel nagyobb, középkategóriás, de még azon belül is a testesebbek közül való.
A Ceed első szériája felettébb megbízható, jól szerelhető autó volt, a benzinmotorjaira inkább csak a nyomatékszegénység miatt szoktak panaszkodni, bár a megfelelően sűrű olajcseréért extra hálásak. Ezért ha a városi használaton kívül erősebb igénybevételre is gondoltok, a kényelmes vezetéshez (hogy ne kelljen állandóan üvegelni) javasolnám az 1,6-os motort. A Ceed egyik legnagyobb problémája a kemény rugózás, de persze, mivel már közel tizenöt éves, szinte garantáltan százezer kilométeres futásteljesítmény fölötti autókat találni ennyiért, ezért lehetnek apróbb gondok – zörgő futómű, repedező műanyagok. De nagy valószínűséggel semmi jelentős – strapabíró kocsik voltak, sokak szerint megbízhatóbbak, s egészen biztos jobban szerelhetők, mint a mai Ceedek. ProCeedet ne vegyetek, mert az nem oldja meg a helyhiányotokat.
Ha Ceedben gondolkoztok, akkor vessetek egy pillantást a Hyundai-testvértípusra, az i30 kombira is. Ez kvázi ugyanaz az autó, mint a Ceed, csak nagyon vigyáztak, hogy el ne rabolják egymás vevőit: egy sikerületlenebb formatervvel, eltérő belső térrel és komfortosabb rugózással azért érezhetően más autó. És ami nagyon más a két kombi között: a Ceed kombijának tengelytávja öt centivel rövidebb az i30-asénál, a hosszuk viszont ugyanakkora, ezért a Kiában használható utasteret és nagy csomagtartót kapunk, a Hyundai-ban viszont feleslegesen óriási hátsó lábteret és csupán ferdehátúnyi rakteret. Jobb a Kia, ráadásul olcsóbb is.
A Toyoták közül a Corolla Verso nem rossz választás, de a buszlimuzinok (MPV-k) manapság őrületesen nem divatosan – és akkor finoman mondtam -, ezért ha még egyáltalán célod lenne az újraeladás pár év múlva (miért ne lenne, egy még húsz évén innen levő, negyedmilliót futott Toyota benzines elmegy simán tíz évet), akkor számolj némi bukással. A magasabb tömegközéppont és a kissé meredekebb üléspóz miatt amúgy is kevésbé lesz sportos, mint a Ceed, de ha közlekedni, jól pakolni kell, a Verso verhetetlen. És természetesen megbízható is, bár azt remélem, figyelted, hogy ezek ugyanazon az áron már másfélszer-kétszer többet futottak, mint a Kiák.
Aztán ott a T25-ös Avensis is, amelyik egy kényelmes, brutálisan nagy hodály, bármelyik kivitelét is nézed. Amikor megjelent, három dolgot egyszerre kategóriaelső szinten tudott a középkategóriás nem-prémium autók között: a zajcsillapítása páratlan volt, közel hibátlanul teljesített az Euro NCAP törésteszten, s extrém könnyű építésű volt – egy benzines Avensis képes bemenni az 1,3 tonna alá. Ennek ellenére tartós, nem elpusztulós autók ezek, bár a benzinmotorjaikkal is akadtak problémák, főleg olajfogyasztás vonalán, főleg a kétlitereseknél, de a többinél is hallottunk panaszokat. A maga nemében ügyes, de ehhez az autóhoz egyértelműen alulméretezett 1,6 literes motor is elviszi, de ha autózni akarsz, inkább az 1,8-asra, 2,0-ásra szavazz. A 2,4-es felesleges, a Suzukiból átülve ott már érezhető lesz a fogyasztás-növekedés. Csak hozzáteszem – én négy éve használok egy 1,6-os ötajtós T25-öst, most 557 ezer kilométer van benne. Nem eszi az olajat, nem akar szétesni, és ami nagyon fontos – ez az Avensis-széria szinte egyáltalán nem rozsdásodott. De az biztos, hogy a vezetése maga a halálos dögunalom, emiatt visszasírod majd a kis Swiftet.
Ha ezt a méretet keresed, japán megbízhatóságra vágysz, de egy kicsit zaftosabb kocsit szeretnél, érdemes lenne talán megnézned a kétliteres motorokkal szerelt koporsó-Accordokat is, kétmillió alatt kicsivel az Avensishez, Corolla Versóhoz hasonló futásteljesítményű példányokat látni a neten, s ezeket az autókat jobb vezetni az Avensisnél, pláne a Corolla Versónál, bár tény, a Toyoták korrózióvédelme jobb.
Rosszul egyikkel se jársz!
Üdv
Csikós Zsolt
