A legdühösebb cuki autók, egyben

hirdetés

Itt következett a shop, majd az ott bemutatott, dühödt önmegtartóztatás után letévedtem az ingyenesen látogatható alagsori fotó- és MM-történeti kiállításra. A zsebemben volt a céges Osmo Pocket, nem bírtam ki, elővettem, elkezdtem forgatni. Még kicsit álomittasan a melegtől, vonszolósan az imént elfogyasztott sörtől, ólomlábúan a délelőtti Nuvolari múzeumozástól, s nem is vagyok büszke a produkcióra, de mivel akadtak érdekes részek már ott is, viszont nem fotóztam, ezért azt csak a YouTube-ra kikerült mai CsíkZone-videó elején tudod megnézni. Majd jött a kétlaki üzemmód és felébredtem.

Mert Kati közben megvette kettőnknek a jegyet, hiszen látta, hogy ebből úgyis vaskos múzeumlátogatás lesz, akár megvárnak a többiek, akár nem, s így felszerelkezve, a rövid lépcsőn felmentünk a szentélybe. Valami egész másra készültem. Egy hosszú folyosó terült el előttem, kétoldalt végig profi díszletek előtt álló MM-ás autókkal, olyanokkal, amilyenekből kint csak elvétve látni, mert gondolom olyan ritkák, hogy vagy az az egy létezik belőlük, ami itt, a múzeumban áll, vagy mert olyan értékesek, hogy inkább nem gyötrik őket, vagy mert annyira törékenyek és rozogák már, hogy jobbat tesz nekik a pihenés.

Ami a legjobb – a múzeum szinte üres volt, kordonok sehol, mindenhez oda lehetett menni, tapogatni, belenézni, alámászni, amit csak akartál, senki nem szólt rád. Egy csodás órát tölthettem el ezekkel a szent járművekkel, szinte egyedül, beszívhattam az illatot, ami körülöttük gomolygott, makróval fotózhattam a részleteiket.

Merthogy onnantól már nemcsak videóztam – hogy is hagyhattam volna ki ezt, hiszen akkor soha nem tudjátok meg, mennyire érdemes eljönni ide -, hanem fotóztam is, félredobva az eredeti tervemet, hogy valamit készítek erről a facebookra, aztán aki akarja, ott majd megnézi. Nem, ebből CsíkZone-adást kellett csinálnom, videóval, fotókkal, írással. Mert a Mille Miglia múzeum nagyon is megérdemel ennyit, viszont a Speedzone jó eséllyel soha nem forgat majd róla máskor. Mert ha már az első alkalommal sem, akkor… Ugye.

Tessék, itt van minden, alább. A formátum képes-scrollozgatós, de a fotók alatt megkapjátok mindenről, mit kell tudni róla, tehát kicsit eye candy is, fotós lapozós is, cikk is az egész.

Zúgó fejjel itt megpihentem, nem akartam elhinni, mibe toppantam. Félredobott, odakintről már unalomig ismert autók helyett könyékig turkáltam a gyöngyökben és gyémántokban, az agyam kezdte elérni a túlcsordulási szintet. Melegedett a kezemben az Osmo, telt a kártya, édesen ízlelgettem, amint ezt a sok csodát átadhatom nektek, amikor megszólalt a telefonom, Dzsí volt az.

“Csík, most már menni kéne, itt már mindenki rád vár…” – szólt a hangja a bárból, gondolom, már eléggé unták magukat, én viszont életem egy nagy pillanatát éltem meg, amiről eldöntöttem, ha törik, ha szakad, de megosztom veletek. Kicsit örültem is, hogy a végére értem, amikor Kati kibukkant valahonnan oldalról a folyosó végén, s megjegyezte – “Zsolt, láttad, hogy itt még mennyi autó van?”

Akkor pördült meg velem a világ. Először menekülni akartam, aztán rájöttem, nem hagyhatom ott a kincseket. Továbbléptem, s rosszul lettem. Egy kisebb oldalsó folyosón még egyszer ennyi autó állt a falak mentén, s annak a folyosónak a vége is folytatódott… Rohantam, s a teljesség minden igénye nélkül lengettem az Osmót jobbra-balra, hülyeségeket lihegve menet közben a mikrofonba. Aztán elértem a folyosó végét, bekukkantottam az ott induló folytatásba és úgy döntöttem – ahhoz már nincs pofám. Akkorra ugyanis már megint rám csörrentek lentről a kollégák, s mintha türelmetlenséget vettem volna ki a hangjukból… Oké, akkor már csak lefotózom ezt a folyosót. Íme.

És amikor eddig elértem, már rohadtul idegesek voltak a kollégák, futnom kellett, hogy a tettlegességet elkerüljem…

Szerencsére Kati tőlem függetlenül mászkált a múzeumban, s a végén hozzám vágott egy csomó fotót. “Láttad, milyen érdekesen alakultak a sebesség-átlagok az évek során? Lefotóztam neked mindet, hátha jó lesz a cikkedbe” – mondta. Ezeken a táblákon pedig nemcsak az átlagsebességek, de a magasan helyezettek nevei és az autóik is szerepelnek – szerintem jó kis csámcsogni való lesz a cikk levezetéseként. Mellékelem.