Manapság, ha Mercedes bemutatóról van szó, akkor azonnal valamelyik elektromos EQ modell ugrik be az embernek. Pedig, a csillagos márka hibridjeit sem szabad elhanyagolni, hiszen ebben a kategóriában még könnyedén bele lehet nyúlni egy-két hagyományos Mercedes-értékrendet képviselő gyöngyszembe is.
Elég megosztó lett mára a Mercedes, azt meg kell hagyni. Az elektromos átállást hirdető EQ modellek ugyanis már nem azt képviselik, mint egykor a csillagos márka modelljei, hanem inkább a tech-vonalon szólítják meg a leendő vásárlókat. Ez azzal is jár, hogy bizony a luxus és a prémium szépen lassan háttérbe szorul a márka régivágású vásárlóinak legnagyobb bánatára.
Ennek tudatában én is felemás lelkesedéssel fogadtam, hogy egy Mercedes SUV modellnek leszek büszke felhasználója egy héten keresztül, amikor is kiderült, hogy a GLC a legerősebb hibrid hajtásával kerül hozzám, ráadásul Coupé karosszéria-kialakítással.
Az autót meglátva azonnal arra gondoltam, hogy na végre, egy olyan Mercedes megjelenés, amit már megszokhattunk és felidézi bennük a régi-szép időket. A fényszórók rajzolata kimondottan elegáns, a hűtőmaszknak még a kis csillagokkal együtt is igazi klasszikus hangulata van, a hosszan előrenyúló orr pedig továbbra is kellemes a szemnek, már ha szeretjük a tényleges autó-formákat.
Persze, a kupé-SUV kategória sokak szemében még szálka, hiszen pont a praktikumból vesz el a megjelenés oltárán, de a GLC esetében annyire rendben vannak az arányok, hogy mégsem kezdi el csóválni a fejét a szemlélődő. A hátsó traktus sem tolakodó, bár természetesen itt is magasan helyezkedik el a két fényforrást összekötő díszítés, de a két széle amolyan szomorkodóan lehajlik. A karosszéria kialakításából adódik az is, hogy így hátulról nézve parányi az erősen döntött hátsó szélvédő felülete, ami nem tesz jót a bentről kilátásnak sem.
Itt van tehát egy majdhogynem klasszikus Mercedes forma, na de mi a helyzet a belső térrel? Az ajtót kinyitva azonnal lenyűgözi az embert a hófehér bőrözéssel és fekete díszítéssel meghatározott utastér. Persze, a fehér bőr kényes a koszolódásra, de újonnan és tisztán felemelő eleganciát, a már említett éles fekete váltásokkal pedig egyben modern hangulatot is teremt.
A műszerfal hagyományos értelemben véve letisztult, hiszen fizikai gombokat csak elvétve találunk, de mégsem üres és unalmas az egész. Lényegében minden négyzetcentiméteren van valami kis izgalom, legyen szó mondjuk a légbeömlők formai játékáról, a varrások kidolgozásáról vagy éppen az ide-oda hajló felületekről és LED csíkokról. Szó sincs bazári hatásról, főleg annak függvényében, hogy kimondottan minőségi az összeszerelés minősége és az anyagfelhasználás.
Nemrég még egy EQS tesztautóval mászkáltam és merültem el a tech-világban, most pedig már a parkolóban ülve törtek elő az egykori W212-es E osztályom emlékei. Semmi sem nyikorog, kopog, zörög vagy csörög lazán, hanem egy egységet alkot az egész beltér. Finom és masszív egyben, pontosan úgy, ahogyan azt egy Mercedestől elvárja az ember.
A helykínálat a kategóriához mérve is bőséges, főleg az első sorban, de hátul is teljesen kényelmes az üléspozíció és a lábtér, még a kupé-tetővonal ellenére is. Ekkor ötlött fel bennem először, hogy ugyan a Mercedes SUV kínálat alsó-közepe a GLC Coupe a maga 4,7 méteres hosszával, de miért is akarna bárki ennél nagyobbat? Esetleg a csomagtérre lehet még rágyúrni, hiszen a karosszéria játéka miatt, na meg az akkumulátor elhelyezéséből adódóan is, az alaphelyzetben csupán 390 literes, de ha ez fontos, akkor ott a nem kupé GLC és még a konnektoros-hibrid hajtás elhagyásával is nyerhetünk néhány litert a vásárlásnál.
Az infotainment-rendszerre és a digitális műszeregységre nem térnék ki mélyrehatóan külön, hiszen ugyan azt tudja, mint bármelyik Mercedes, amit az elmúlt egy évben mutattunk be. Teljesen testreszabható, a menürendszere némi gyakorlással mára már könnyen átlátható, és számos olyan kényelmi extrát szolgál ki, mint például a közlekedési lámpa megjelenítése a sor elején állva vagy éppen a belső tér hangulatvilágításának aprólékos beállítgatása.
Ami viszont lényeges, az maga a hajtás, ezzel együtt pedig az autó működése. Mint ahogyan azt már az elején említettem, a 400 E a legerősebb hibrid variáns jelenleg a GLC palettában, ami névlegesen egy 2 literes turbós benzines motort jelent a hozzá társított elektromos hajtással együtt. A rendszer összteljesítménye 381 lóerő 650 Nm nyomaték mellett, ami megint csak a bőven elég kategória a maga 5,6 másodperces 0-100-as tudásával és a 239 kilométeres óránkénti végsebességével.
Főleg annak függvényében, hogy egy átlagos autós úgyis csak a 136 lovas villanymotort használja majd döntő többségében, hiszen az egyedül teljes mértékben és kompromisszumok nélkül kiszolgálja az autót városi használatban. Bizony, a 31,2 kWh kapacitású akkumulátor ténylegesen 100 kilométer feletti hatótávot biztosít, az elektromos hajtás pedig kellő töltöttség mellett akkor sem adja át a hajtást a benzines motornak, ha lendületesebben tudjuk le a városi furikázást.
Konkrétan én kétnapnyi próbálgatás és nagyjából 140 kilométer után jöttem rá, hogy még nem is hallottam a motor hangját. Nem azért, mert olyan parádés a hangszigetelés (pedig az), hanem nemes egyszerűséggel az ide-oda rohangálásokkal sem késztettem arra az autót, hogy beröffentse azt.
Ha tehát valakinek megadatott, hogy mondjuk a munkahelyén fel tudja szúrni töltőre az autót, és ezzel 2-3 óra alatt visszakapja a teljes hatótávot egy 60 kilowattos kiszolgálás esetében, akkor még az is megkockáztatható, hogy az agglomerációból ingázók is elbúcsúzhatnak a négyhengeres-benzines hangzástól, vagy legalábbis ritkán tapasztalhatják meg, hogy milyen amikor valamit pöfékel is a Mercedes.
Ha jár a négyhengeres, akkor sem túlzóan tolakodó a hangja, ha nem terheljük a végletekig, a kilencsebességes automata váltó ugyanis igyekszik mindig a lehető legfinomabb működést biztosítani. Ez fontos, hiszen a minőségi összeszerelés, a szinte tökéletes hangszigetelés, a kellemes, de nem túl puha légrugózás olyan csendes elegyet és prémium érzetet hoz létre, amit néhány, már eleve tisztán elektromosnak tervezett autó sem képes felmutatni, akár házon belül maradva és az EQ palettáról merítve, így kár lenni az összképet elrontani üzemmód-váltáskor. Nem szereted a csendet? Akkor sincs baj, hiszen a 15 hangszóróval üzemelő Burmester hifirendszer teljes koncertélményt kínál, végletekig szabályozható térhatással vagy hangszínnel.
A GLC 400e 4Matic Coupé mindent összegezve egy parádésan jól vezethető autó, minőségi megoldásokkal, ami végre visszaadja azt az érzést, amiért anno annyian szerettük a csillagos márkát. Na de mindezt mennyiért teszi? Alapáron 32 millió forintért, de a minden jóval telepakolt tesztautónk ára már majdnem eléri a 45 millió forintot is.
Persze, ezek óriási összegek, de ebben az esetben még látja és érzi is a szemlélődő, hogy miért fizet ki egy kisebb lakásnyi pénzt autóra, ami a mai világban lassan kiemelendő pozitívum lesz.
