Nincs kibúvó a világ eseményei alól, még ha olyan periferiális dolgokkal is foglalkozol, mint például a veterán autó. Pedig azt már rég legyártották, mit számít neki, hogy a szomszédban háború dúl? Hát, nagyon is számít.
Nózit, a lépcsős orrú Alfát még valamikor október elején vittem Hamza Csabáék autójavító műhelyébe, a CVH-ba. Már az is kacifántos volt, miért került épp hozzájuk – a lényeg, hogy a restaurátor ember, aki hosszú külföldi tartózkodás után Linczynél munkába állt volna Győrben, úgy döntött, hogy nem állt munkába. Nem szólt, nem lehetett elérni telefonon, egyszerűen csak nem jelent meg. Linczy kis híján agyvérzést kapott, mert már három, előre letárgyalt autó várta volna azokat a szorgos kezeket (egyik pont az én Alfám lett volna), de az ember, hogy is mondjam, nem valami kommunikatív. Se nem kiszámítható. Tehát Győrt feladtam, pedig Linczy kezébe amúgy nagyon szívesen helyeztem volna Alfácskát.
Akkor kezdtem rohangászni másik karosszériás után, de nem akarom újra leírni az egész hacacárét, korábban egyszer már megtettem, maradjunk annyiban, hogy végül – már csak a közelség miatt is – Csabáék műhelye mellett tettem le a voksot, mert az Budapesten van, a Kozma utcai temetőnél, tőlem tíz perc motorozásra. Hidegben, amikor az elektron is, motoros is lassabb – tizenöt. Aztán Csabához se érkezett meg az oda, pár hét múlva történő munkába állásra beharangozott restaurátor ember, pedig előtte naponta küldte a képeit, hol áll a búcsúprojektjével az előző cégnél. Már megvolt a nap, amikor munkába kellett volna állnia, végül nem állt. A szokásos restaurátor-viselkedés, jön, jön, jön, hát persze, hogy jön, persze, jelents be nyugodtan állományba… Aztán nem jön. Nem telefonál. Annyit se mond, bikmakk, utolérni meg nem lehet. Majd egy második restaurátor hajszálpontosan ilyen stílusban nem állt melóba nála.
Nekem az ilyen viselkedéstől amúgy eldurran az agyam. Ez háromból három olyan féreg magatartás, amit a gyomrom nehezen vesz be bárkitől. Ilyenkor még a leginkább gödörben élő ember, a legbunkóbb hülye is dob legalább egy SMS-t – „meggondoltam magam, nem jövök, ne keress.” A nem reagálás és a telefon fel nem vevése olyan szintű gyávaság, amitől hányok. Az én szakmámban ilyet egyszer lehetne megcsinálni, utána soha többet, senki nem venne fel sehova dolgozni. De újságíróból úgy látszik, túlkínálat van, a restaurátorból meg alul-. Akkor is mocsok dolog így viselkedni.
Csaba, az örök megoldások híve, azt mondta – „leszedjük addig az autódról a festéket, hogy legalább lássuk, mekkora a probléma. Hátha a meglevő karosszériásaim is meg tudják oldani a problémát…”
És lőn.
Kértem Csabát, ha muszáj, akkor ha lehet, csak az éleknél legyen homokszórva a karosszéria, mert láttam már olyat, hogy valakik hullámosra fújtak egy veteránautót, ha meg egyszer már olyan lett, utána csak elemcserékkel lehet kijavítani a rongálást. De… cserélj ki egy komplett tetőt… Ugye?
Tudom, a jó szemcseszóró, aki érti a munkáját, nem szór hullámosra. De én nem akartam, hogy az én autóm váljon a magyar szakiparban gyakori munkaerő-ingadozás áldozatává. Hányszor láttam olyat, hogy a mindentudó Pista bácsi (mert mindig van egy Pista bácsi ezeknél a cégeknél) nyugdíjba ment – vagy átcsábították egy másik céghez -, onnantól pedig a legendásan jó műhely outputja a selejt szintje alá kúszott. Egyik napról a másikra. Nem akartam, hogy a Nózi teste legyen, amit a szemcseszóró cég friss inasa háborgó Csendes-óceánná fúj, mert hirtelen nem talált mást a főnök, aki dolgozni tudott volna rajta és zavarta a piszkatúra a lakatostól.
Csabáék pedig egészen komolyan vették a kérésemet. Ezért még a széleken se homokfújtak, hanem inkább négertárcsázták a kasznit. Nincs bajom a négertárcsával, klassz felület marad utána, csak hát… pokolian idő-, és szerszámigényes módszer. Azóta halkan szűkölök, ha a várható munkaóra-elszámolás feldereng a gondolataim horizontján.
Mindenesetre most fém tiszta a kocsi oldala, körben. Megbeszéltük, hogy az alján annyira hibátlan, szép, repedésmentes a gyári védelem, annyira nem látszik az utastér felől sem rohadás – azaz, ahol látszik, ott meg annyira egyértelmű, mi a rossz -, s annyira egyszerű amúgy is az autó szerkezete, hogy valószínűleg nem nyúlunk hozzá, csak ott, ahol rohadt. Mert minden látszik, legfeljebb bedugunk majd egy endoszkópot.
Az azonban látszott, hogy körben már jó párszor fújták az elemeket, vételkor, a magstadti ellenőrzésnél is láttam, hogy emitt-amott nagyon vastag a festékréteg, ezért az oldallemezeken mindenképpen látni szerettem volna, mi van a héj alatt.
Ha úgy veszem, sokkal jobb a helyzet, mint vártam, ha így veszem, rosszabb.
Iszonyatos mennyiségű kitt – népies nevén gitt – jött le az elemekről. Mire körben minden tiszta lett, helyenként cipőtalp-vastagságban állt a por a műhely padlóján. De azóta már látjuk, mi a stájsz.
A jó hír: érdemi rohadást nem találtunk, tehát az autó alig-alig rozsdás, ami az Alfák rossz hírnevét (bár az a hetvenes években alakult ki, mert előtte minden autó hasonlóan rozsdásodott) és az autó korát ismerve komoly meglepi. A rossz hír: foltokból látni bőven a fémtesten, néhol randa hegesztésekkel, amatőr módon feltákolva. Sőt, a „folt, folt hátán”-effektus sem tájidegen jelenség itt.
Menjünk végig a látottakon. Mivel Csabáék orral előrefelé álltak be a kocsival, jöjjön a fara. A hátfal ép, a gyári ponthegesztések hibátlanul megvannak, a köténylemez alja picit girbegurba, de ott nincs semmi gáz. A tolatólámpa mellett van egy apró, jól körbehatárolt lyuk, annak a kijavítása szerintem még nekem se lenne probléma. Ja, a csomagtérfedél viszont már látott valami behatást, mert a pereme hullámos, s a jobb oldali zsanér táján is van valami cinezés kívülről a lemezen, mert látszik, hogy ott más az anyag, szürkébb. De az se vészes.
Az autó jobb oldalán, hátul, a sárvédő mögött, lent van egy nagy, utólagos lemezdarab, elég szerencsétlenül, kívülről ráhenkölve, tehát eláll a síkból. Hiába jó és tart, ezt itt újba kell tenni majd.
A jobb oldali küszöb telis-tele van foltokkal. Egy hátul, egy középen, egy az elején, még az a legszebb. Mind olyan, mintha tintapaca lenne, körbehegesztve. Ha azt akarjuk, hogy ez az elem szépen fusson, küszöb-csé jön.
Ezen az oldalon, az ajtón is van mit javítani – a két sarkán már ott figyel néhány apró lyuk, a kilincs befogatásánál, a szokásos helyen (az 1300-ason is ugyanitt volt hegesztés) apró, taknyalt foltocska. Ezt is javítani kell.
Az első komolyabb korróziót is ezen az oldalon találom, méghozzá a hátsó oldalablak alsó pereménél, a kiszedett szigetelés takarásában, ahol visszakunkorodik a lemez. Na, ott erősebb böködésre kilyukadna az egész lemez, de simán lehet, hogy nem is kéne erősen. Oda javítóelem kell, mint jobb hátul, alulra is, ebben megegyezünk Csabával.
Oké, át az elejéhez. A jobb elejéhez, csak hogy el ne veszítsétek a tájolást. Itt, a sarkán az arcomba förmed egy extra ronda hegesztés. Olyan csúnya, hogy annál szebb dolgokat lát az ember kígyózni egy Toi-Toi vécé hűvös, sötét, nyugis odvában, ha lenéz vizelés közben. Ezt hogyan gondolták? Ha még gyurmából lenne és egy kétéves gyerek hengergette volna a bölcsi asztalán, de ez… Itt valamit nagyon muszáj lesz kezdeni ezzel, pláne, mert nem is áll tökéletesen az elem.
Ahogy megkerüljük az autót, már látom, miért van ott az a randa, a lemez tetejétől a legaljáig tartó hegesztés. Bal elöl, kicsit hátrébb a sárvédőn megtalálom ugyanis a párját. Érdekes módon, az szép, finom varrás, láthatóan két különböző szaki dolgozott a két részen. Most már értem: a Nózi orrát (de jópofa) bal elöl alaposan megtörhették, s ezt az egész elemet egy másik autóról áttették. Egy kék elemet, hiszen azt is láttuk már korábban, Árpinál, hogy milyen színű volt.
Hogy ennek az elemnek a közepétől kicsit jobbra miért van egy harmadik hegesztés a külső felületen, ami csak úgy önmagában áll, azt már ki nem nyomozzuk, de ugyanott, belül is van egy ronda ákombákom, a motortér felé. Meglátjuk, ezekkel majd mit lehet.
Tovább az autó bal oldalára, amiről már Magstadtban láttam, hogy elég ramaty lesz – gondolok itt a B oszlop aljánál a dudorodó küszöbre, az ajtó első alsó sarkára, ahol látszott a nyílásban, hogy valamiből ömlik oda a rozsda. Rosszabb is ez az oldal, de nem vészes.
A küszöböt itt legalább kicserélték, igaz, óvatosságból nem a ponthegesztéseknél vágták el, hanem középvonalban. Pöttyözésnek szép lenne, tartóelemhez méltatlan, de ha így hagyjuk, elment volna, mert itt kivételesen nem mutatott sokat a rétegvastagság-mérő.
A kocsi a karosszérián, az ajtótól előrefelé is kapott egy javítóelemet a küszöb végéhez, de mögötte is. Csakhogy az a hátsó javítóelem extra sokat látott: először azt rakták fel, aztán úgy tűnik, kirohadt, akkor megfoltozták, majd az is kilukadt, s egy harmadik foltot is ráhebrákoltak. Mivel legalul most is eléggé korrodált, elegáns lenne talán egy negyedik foltot is odavarrnunk – csak a hagyományokat követendően. De nem így lesz.
A bal ajtóm sajnos elég förtelmes. Alul, a szerkezetét adó keret kilyukadt, azt az egészet cserélni kell, és mivel komplikált elem, ezért jobb megvenni javítóban. Sajnos a teljes burkolat is cserére szorul, mert nemcsak a sarkokon kráteresedik, hanem még túl is nyitották (csak erre tudok gondolni), rondán meggyűrődött a lemezfelület, ráadásul pont a törésvonal mentén. Azt kiszobrászkodni tényleg melós, mert a Bertone formája trükkös: felülnézetben erősen csónakformájú, de alul befelé ível, s még törésvonal is van benne. Jó sok meló lenne egy ilyen elemet legyártani, de szerencsére kapható a Classic Alfánál – ahhoz képest nem is túl drágán. Tehát egy bal ajtó alsó javító és egy burkolat is rendel.
Bent, az utastérben még nem tártuk fel jobban a hibákat, de a bal első emelőpont környékén tudjuk rég, hogy piszkálni kell a lemezeket, s a vezető ülése alatti merevítő fölött is van egy kis lyuk a padlón. Érdekes módon egyáltalán nem korróziós eredetűnek tűnik, inkább olyan, mintha valamivel feltépték volna. De ott? Hogyan? Hiszen normális esetben felette van az ülés…
Szerencsére az Alfa bal hátulja szinte teljesen piszkálatlan – hangyányit hasas a sárvédő, de az minimális szpottereléssel visszajön majd. A hátsó oldalablak alja itt viszont ép, ahhoz nem kell hozzányúlnunk. Ami nagy-nagy öröm: a motortérben nem látunk korróziós nyomokat, a csomagtér makulátlan, tetőre sosem ejtették az autót, drámai rombolásnak – a bal első törés emlékeit leszámítva – nyomát se találjuk.
Azzal a lendülettel, ahogy elhagytam a CVH-t, elkezdtem kibővíteni a listát. Azóta fel is adtam a rendelést (két másik klubtársammal együtt – mindketten bertonésok), a jobb hátsó sárvédő aljával, a jobb hátsó oldalablak aljával, a bal első ajtó aljával és a bal ajtó burkolat javítóelemével a felsorolásban.
A bal oldali B oszlop alja-javítóelemet Imolában, a két küszöböt és a két küszöb elejét Mannheimben már megvettem korábban, azok Csabánál landoltak korábban.
Hogy a poszt kezdetén feldobott gondolatot befejezzem: a háború úgy hat ki Nózi elkészülésére, hogy, ehem, késik az egész. Ki nem találtátok volna, mi? Igaz, Csaba nem is azonnalra vállalta, ez is hozzátartozik a megjegyzéshez.
A gázárak drasztikus megemelkedése miatt náluk ugyanis tarthatatlanná váltak a háromszorosukra megugrott fűtési költségek. Mivel a bérműhely légtere iszonyú magas, ezért a telephely üzemeltetőjétől kért egy álmennyezetes beépítést és egy bejáratiajtó-javítást. Utóbbi elég hamar – de szerintem elég hányaveti módon – meglett, előbbi megindult, aztán leállt. Majd erős kérésre, felszólításokra ismét kicsit nekilódult, aztán megint megállt.
Per pillanat az építők heti két napot járnak a műhelybe álmennyezetet szerelni. Csabáék tehát kicsit dolgoznak az autókon, majd átköltöztetik őket a kis műhelybe, ahol nem lehet érdemben melózni, majd visszaköltöztetik a vasakat, majd megint át… És ezek nem kis gurulós bőröndök, hanem nagy, jellemzően kerék nélküli, nehéz tárgyak… Hogy káromkodik-e a helyzet miatt? Hm. Csaba nagyon nem káromkodós fajta, de azért biztos morog a fogai közt ezt-azt. Áldatlan a helyzet.
Az autó tehát parkoló pályára került. Ha az eredeti terveknél maradunk, s jött volna restaurátor, ő mostanra már elkezdte volna, de mint írtam, egyik se jött a két ígérkező ember közül, sőt, annyit se üzentek: kabbe. De Csaba szerint az Alfa annyira jó alap, hogy a meglevő, inkább youngtimereken edződött emberei is hibátlan minőségben kiállítási szintűre tudják hozni, tehát aggodalomra semmi okunk.
Csakhogy – a meglevő emberei a Nózi előtt fél-egy évvel korábban betervezett és odakerült autókon dolgoznak épp, én pedig egy sokadik kollégára tervezett lyukba toltam be a saját autómat. Meg kell várni, amíg a BMW Z3 kupét építő srác befejezi azt a kasznit, csak annak a helyére állhat be az Alfa. És ahogy nézem, azon az autón van még csinálni való, bőven.
Az is meglepett amúgy, amikor Csaba a BMW burkolatoktól lecsupaszított vázát mutogatta nekem. Nem azokat a helyeket, ahol ők dolgoztak rajta – az a hátulja -, hanem azokat, ahol előttük még csak a gyári robotok jártak. Borzasztó ronda hegesztések, nagy, olvadt ömlenyek mindenütt. Tudom jól, a Z3 kupé kis szériában készült autó volt, és pont itt, a B oszlop után érhető ez leginkább tetten, de akkor is… Ennél én különbet… – szokták ilyenkor mondani, de kivételesen még én is reálisan mondanék valami hasonlót…
„És akkor még nem is mutattam, milyen labirintus van a küszöböknél a hátsó kerekek előtt. Kipucolhatatlan, kimoshatatlan, átgondolatlan rozsdagócok. Nem csoda, hogy ezek elrohadnak” – tette hozzá Csaba, nevetve.
Nos,nekem azért jó hír lenne, ha nem derülne ki sok turpisság arról a BMW-ről. Az Alfa ugyanis most kint lakik, hiszen Csabáéknak túlzás lenne még egy hullát tologatni a sok ide-oda költözködés közben. Legalább ponyva alatt alussza álmát. Ha ugyan azt lehet jó dolognak hívni a dunsztolást, igaz, a fényezésért már nem kár…
Utóirat:
Közben Csabáék levágták a két küszöböt, hogy lássuk, mi van az üregekben. Semmi drámára nem kell készülni. A kocsit alaposan üregvédték korábban, ez látszik, mert mindenütt ott a viasz belül. Azaz csak majdnem mindenütt, mert aki a pisztolyt kezelte, nem dolgozott eléggé átgondoltan.
Épp az üreg aljába nem jutott elég az anyagból, abba a résbe, ahol a padlólemezre ráfordul a küszöb alsó íve. Ott el is indult a korrózió – a meglevő, B oszlop alatti rohadás is emiatt alakult ki, tisztán látszik.
Sebaj, mindenféle javítóelemünk van, az oxidáció lokális, azzal se lesz probléma.
Csak készülne már…
a nemválaszolós firkászhaverjaidról:
évtizedes sztori.. anno autónavigátoros kissferi majd tc-s főszerk. papptibi baszott válaszolni..
winklernek meg nyáron odaajándékoztam volna egy sosemhasznált mayans m.c. típusú bőrmellényt felvarrók nélkül mert gyanítom passzol a harleyjához.. [nemigen hordok bőrcuccokat cipőn és tárcán kívűl] a mayans díszeket nyilván meg tudnám tervezni és szitáztatni vagy brother hímzőgéppel megcsináltatni.. de ennyire balfasz hadd ne legyek már.. nyilván baszott válaszolni..
nagyúr a firkász.. kegyetlen faszverő.. a klasszikust idézve 😜🤨🤓😆
csak készülne már.. junóó diszizhángeri.. bezzeg hammond műhelyébe betolnád meg kitolnád készen.. made in england.. by astonishing paki & polish hands 🤓😄
Sajnos beigazolódtak az eredeti sejtéseim, csak a javítások sokkal rosszabbak, mint azt vártam.
Egészen elképesztő, hogy milyen buherálások vannak rajta !
Most már értem, hogy meglehetősen jó autók, kis rozsdával miért kerülhettek be óriási számban a nagy használtautó import idejében. Nem elég, hogy drága a javítás, de vacak is …
A BMW pedig mindennek az alja, még volt szocialista autó szinten is ocsmány munka lenne. …. és milyen drága.
Hajrá, most már csak felfelé legyen !
dr.oid:
Most nem érted. Ott te felajánlottál valamit olyan embereknek, akik napi 2-500 e-mailt kapnak, abból muszáj legalább 150-et kidobni, tudom, mert magam is csinálom, semmit se dolgozol, ha akár ötszavas választ írsz mindre. Nem kaptál választ egy e-mailre egy valószínűleg olyan témában, ami egy melóhegynek nem a csúcsát képviselte tematikailag az adott embernél az adott pillanatban (értsd: egy autós szerkesztőnek, főszerkesztőnek az aktuálisan futó dolgok élvezik a legmagasabb prioritást, utána jönnek az extra érdekes vagy sürgős lehetőségek, és ha véletlenül marad bármi idő és energia (általában nem, ne hidd, hogy a PT pl. könnyed, sokat pihenős, túlfizetett életet élt akkoriban, kevés elvárással – minden egyes nap végén fel akart mondani, akkor, azóta meg is tette), akkor jönnek az egyéb kategóriájú levelek. Te egy szolgáltatás elvégzését vártad volna el, amit nem hirdet az újság, hogy van neki olyan.
Itt viszont három olyan ember nem válaszolt, akikkel (szép magyarsággal) tárgyalva volt, hosszan egyeztetve volt, egyik-másik be is lett jelentve, rájuk lett vállalva munka, majd egyszerűen nem jelentek meg a munkahelyen a megbeszélt időben. Szerződést szegtek a világ kultúrtársadalmi felfogásának értelmében. És utána hírzárlatot húztak a saját oldalukról.
Nagyon más. 😀
.
csik sokszor mondtad, hogy híresen rossz a memóriád.. nos.. nekem viszont nem.. kissferihez palóczpistá ajánlott be, hogy dolgozzak az autónavigátornál.. papptibinél meg a bende és te.. de papptibi sanghajba utazott.. mivel híresen rosszul tűröm a csicskáztató főnökstílust á lá winkler.. visszatekintve kifejezetten jól jártam a fentemlített firkászurak köcsögségével 🤓
Most vagy cenzúra működik, vagy rossz a hozzászólás kezelőtök, de egy hozzászólásom nyom nélkül eltűnt, miközben ha újra akarnám küldeni (tapasztalt harcos vagyok, megvan a szövege másolatban küldés előtt) kiírja a rendszer, hogy egy már elküldött hozzászólást akarok újra elküldeni… Háááát, egyik sem jó eset… 🙂