A Stellantis csoporthoz tartozó Jeep is fejest ugrott a villanyosításba. Ráadásul egy olyan modellel, mely a paletta aljára ékelődik be és kimondottan érdekes koncepciónak mondható. Ez az Európában Európának tervezett Avenger, melyet mi is kipróbálhattunk.
Az elektromos hullám szele nem most éri el először a Jeep palettáját, elég csak a 4xe hibrid hajtásláncokra gondolni, de most érkeztünk el oda, hogy a gyáriak meg merik lépni a következő lépcsőfokot és bizony teljesen elektromos modellt dobnak a piacra.
A mai világban ez már elkerülhetetlen, csak éppen nem mindegy, hogy miként lépi meg valaki. A legtöbb márka a paletta tetejére igyekszik elhelyezni az első elektromosokat, mondván, hogy a plusz költségeket csak ott lehet megetetni a vásárlókkal. És akkor jön a Stellantis egyik ragyogó csillaga a Jeep, mely ennek az ellenkezőjét teszi le elénk.
Az első elektromosuk, az Avenger ugyanis minden idők legkisebb Jeep modellje. A maga alig 4 méteres hosszával erősen a Renegade alatt helyezkedik el úgy, ahogy egy városi terepesnek illik mostanság. A városi terepezés enyhe képzavar lehet egy olyan márkánál, mint a Jeep, de nem szabad sokkal többre gondolni, még akkor sem, ha alapvetően felkészítették a gyáriak az autót arra is, ha mégis elhagynánk a jó öreg aszfaltozott utakat is.
Persze, nem olyan mértékben, mint ahogyan az Amerikára jellemző, hanem inkább telekjáratokra kell gondolni. Le sem tagadható az európai szemlélet, az újdonság ugyanis Olaszországban került a tervezőasztalra, a gyártás pedig Lengyelországban folyik.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert nem mehetünk el szó nélkül a dizájn mellett sem. Az Avenger természetesen fiatalos és lendületes vonalakkal hívja fel magára a figyelmet, de ebben az esetben minden egyes részletnek szerepe van. Vagy funkcionális, vagy pedig utalás.
Ott van mindjárt az oldalsó törésvonal, mely az eredeti Jeep oldalvonalát szimbolizálja, de kisebb emblémákkal máshol is felbukkan a Willys MB. Találunk ilyen grafikát a hátsó felniken, a beltérben de még a hátsó lámpába integrálva is.
Apropó lámpák. Jellegzetes Jeep vonás, hogy a fényforrásokat mélyre helyezve találhatjuk, azaz mindig a karosszériába süllyesztve. Miért? Hogy ha valamilyen behatás érkezne, ne azokat kapja először telibe, ezzel kímélve a felhasználót a fényszóró cserével járó anyagi és idegi kiszolgáltatottságtól. Az Avenger esetében ráadásul a lökhárítókat is felkészítették arra, hogy előbb-utóbb hibázni fog a sofőr, azaz ahol a legtöbb esetben sérülést okoz egy parkolási baki, ott anyagában színezett műanyag elemeket találhatunk.
Technikai oldalról is érdekes az összkép. Természetesen, az Avenger is a Stellantis e-CMP platformot használja fel, de igyekeztek minél inkább magukra szabni az alapokat. Ennek köszönhető, hogy több mint 600 alkatrészt változtattak meg a hasonló alapokra épülő Peugeot 3008-hoz képest, azaz ismerős lehet a felépítés, de mégsem ugyan az.
Szóval, adott az 54 kWh kapacitású akkumulátor, amit a padlólemezbe, az ülések alá fektetve rejtettek el. Mivel számítani lehet arra, hogy azért lesznek bátrabb Avenger felhasználók, így az autó pontosan emiatt alul igencsak komoly acél védelmet kapott, hátha nem elég valahol a legalacsonyabb ponton 20 centis hasmagasság.
A motortérben a burkolatok és kábelek alá rejtve találhatjuk a 156 lóerős elektromos motort, mely kizárólag az első kerekeket hajtja. Egyelőre tehát összkerék meghajtás nincs, csak tanulmány szinten. A 4X4-es koncepció várhatóan jövőre épül be a palettába, addig mindenkinek be kell érnie ezzel a konfigurációval, mely WLTP szabvány szerint 400 kilométeres utazást biztosít egy feltöltéssel.
A itt kell kitérni arra, hogy nem aprózták el a gyorstöltést a gyáriak, a kategóriában ugyanis ritkaságszámba menő 100 kW-os töltési lehetőségnek köszönhetően csupán 3 perc alatt 30 kilométernyi energia nyerhető vissza, míg 20 százalékról 80 százalékig “tankoláshoz” elég a gyári adatok szerint 24 perc. Persze, ehhez megfelelő infrastruktúra is kell, amit nem fogunk minden sarkon megtalálni. Talán ezért is döntöttek úgy a gyáriak, hogy egyelőre csak a spanyol és olasz piacon elérhetővé teszik az autót benzines hajtással is, melynek az alapja a Stellantis körökben már jól ismert 1,2 literes turbós erőforrás.
Az autó belsejébe érve azt tapasztalhatjuk, hogy ha valamihez, akkor a praktikumhoz felettébb értettek a készítők. Ebben a méretosztályban ugyanis páratlannak számít, hogy akárhová nézünk, teljesen használható méretű tárolórekeszeket találhatunk. Összesen 34 liternyit, pedig az Avenger kategóriájában a felmérések szerint az átlag 15 literre tehető. És akkor még ott van a szintén kimondottan tágas, akár láblendítéssel is megközelíthető 380 literes csomagtér is.
A praktikum mellett fontos ezen a téren a dizájn is. A hengerformájú műszerfal klasszikus érzést kelt, de mindjárt ott van az alapáron 7, fizetve pedig 10,25 hüvelykes érintőképernyő, mely a szintén 10,25 hüvelykes digitális műszeregységgel együtt a modern világ megtestesítője a számtalan múltba utalás mellett.
Természetesen technikai vívmányokkal is alaposan megtömték az Avengert, így találunk 360 fokos kamerát, adaptív tempomatot sávtartóval és lejtmenet vezérlést is. Üzemmódokból is jól áll az autó, hiszen a márka Selec-Terrain rendszere itt is megtalálható hat előre programozott lehetőséggel.
Az Avenger tehát stílusosan és okosan kínál belépő szintet nem csak az elektromos világba, hanem a Jeep életérzésbe is, ráadásul mindezt megfizethető formában. Természetesen a mai világban a megfizethető már mást jelent, mint mondjuk 5-10 évvel ezelőtt, így elsőre soknak tűnhet a várható 14-16 millió forint közötti árazás, de ha körülnézünk a piacon, akkor rájövünk, hogy ennyi pénzért ma már nem igazán találunk stílusos, teljes értékű villanyautót, mely ráadásul a méretét meghazudtoló praktikummal és technikai tudással van felvértezve.
