A szabályok egyszerűek. Elvileg. Az az új típus, amelyet a következő év január elsején, öt európai országban meg lehet vásárolni (nem kell, hogy bele is tudjál ülni, elég, ha oda tudod adni a vételárát, amit addigra fixen kitalálnak), az egyben esélyes lehet a következő évi Év Autója díjra is.
Az Év Autójánál, pontosabban az Európai Év Autója-rendszer szabályai szerint az új típusok automatikusan bekerülnek a mi hosszú listánkba. Itt nincs pénzáramlás a gyártók felől a bizottság irányába, mint a legtöbb díjnál, ahol az autók sokszor igen tetemes díj fejében szerepelhetnek a kiválasztottak között. Korrupció ezzel nagyjából kizárva, minden önköltségen megy (ami fáj a cégeinknek, de legalább biztosan tiszta marad a kezünk). A nagyjábóli fedezés után a kisebb mértékű korrupciót pedig úgy zárjuk ki, hogy akit a cégek kerülő úton próbálnak megvesztegetni – ingyen, vagy féláron mért autóval, autóipari kasszából megtartott svájci síeléssel, belépővel a focivébére, széles képernyős tévével, sutyiban zsebbe csúsztatott borítékkal, vagy akár csak alkalmilag rendelkezésre bocsátott nagy dudákkal -, azt kivágják. Ebéd, pendrájv, szállás az autóbemutató idejére akár luxusszállodában is megengedett, hiszen azt a többi újságíró is megkapja, ott nincs kivételezés. Ami azok fölött extra szolgáltatás lenne, az korrupció, ilyen tiszta.
Attól, hogy néha anyagilag is küzdelmes, mert az összes COTY-tag mögött álló cégnek még egy-két millió forintot bele is kell valahogy lapátolnia a rendszerbe, ami a kisebb, szegényebb országokban elég komoly teher, jó csinálni ezt a zsűris dolgot. Hiszen az ember sokkal többféle autóba bele tud ülni, több gyári emberrel el tud beszélgetni, egyszerűen többet tud a végén és vezetni tudja azokat a piacilag fontos autókat is, amelyeket különben, mindenféle súrlódások miatt késve, vagy nem kapna meg. Persze mindezt csak akkor, ha van hozzá agya, emiatt is húzták talán meg 65 évben a zsűritagság felső korhatárát. Lassanként magamon is kezdem érezni, miért, pedig még tíz évem van hátra addig.
No de, vissza az autókhoz, amelyeket tehát nem a gyártók adnak és jelöltetnek, hanem azzal, hogy pusztán léteznek és megvehetővé válnak, automatikusan bekerülnek a megszavazható típusok közé. De ennél azért jóval árnyaltabb a kép, s ezen árnyalatok miatt nem jut be végül egy csomó autó a döntőbe, holott érvényes lenne rá, hogy öt európai országban kapható január elsején (oké, másodikán, vagy harmadikán, tehát az első napon, amikor kinyitnak a szalonok az ünnepek után).
Mert mi számít új típusnak? Egy azonos platformra épített, azonos motorokkal hajtott, azonos váltóval működő, azonos biztonsági extrákkal felszerelt, de más emblémával és formával megáldott két típus, például a Skoda Octavia/VW Golf, vagy a Peugeot 308/Opel Astra, az külön modell? Megsúgom, igen, mert hivatalosan más a gyártója. És amikor új motorokat, kinézetet, extrákat kap egy technikailag azért meglehetősen változatlan modell, ami a mostani és az előző Fiat Panda esetében állt fenn? Bizonyos százalékos mennyiségű alkatrész-eltérés fölött igen. De ezt néha nehéz eldönteni, a COTY-testület vezetői gondolom, elég sokat agyalnak ezeken a novemberi estéken azon, hogy valami indulhat-e, vagy sem.
Aztán olyanok miatt is kiesnek autók, hogy a hatvanegy tagú zsűri fele nem tudta vezetni az első körös szavazásig. Az a zsűri, amelyben már mind több a fiatalabb ember, sőt, ahhoz az állapothoz képest, amikor én magam 2012-ben meg lettem ide választva, már három és félszer annyi női tag lett, azaz kettő helyett hét.
E vezették-nem vezették-korlátozás miatt általában kiesik az összes kis sportautó-gyártó, bár amióta zsűritagok és autógyártók egyformán felismerik, hogy az ősz eleji, dániai Tannistest ideális alkalom a tesztelésre és a portékák bemutatására, azóta olyanok is olykor-olykor bekerültek a végleges listába, mint az Aston Martin, sőt, akadt már olyan – az Alpine esetében -, hogy a végső szavazáson is rendkívül magasra feljutott egy-egy rétegmodell, holott alig pár tucatnyit gyártottak belőle.
Idén, nyár közepén hatvankilenc lehetséges típusról volt még szó, ez mostanra alig több mint a felére, negyvenre szűkült – s még ebből a szűkebb felsorolásból is kiesnek tételek, az utolsó percig. Most megmutatom nektek a jelenlegi teljes listát, ami roppant érdekes, hiszen egy csomó ismeretlen, vagy csak hallomásból ismert név szerepel rajta. Természetesen a bent maradtakkal kezdem, utána meg típusonként elmondom, egy-egy jelölt miért esett ki.
Még ez a kör is átesik egy tisztításon (hogy az ötven százalék vezette-e), aztán bent maradó nagyobbik hányadból november 26-án adjuk le a szavazatunkat a hét döntős autóra:
- Aiways U5
Bár olyan, mintha valaki írásban raccsolna, és emiatt rosszul írta volna le angolul a „légitársaság” nevet, ez egy létező kínai márka, bár elég új, mert csak 2018-ben alapította az ottani Volvo-ágazat kereskedelmi igazgatója. Hogy miért tudott mégis ilyen gyorsan kifejleszteni egy 4,7 méter hosszú és 400 kilométeres hatótávolságú, a nálunk, Európában kötelező, vagy elvárt műszaki extrákkal megrakott, modern SUV-t, az U5-öt? Ezt magyarázza talán, hogy a privát cég tulajdonosi köreiben olyanokat kell keresni, mint a már rég ismert Jianling és a Changan, melyek gyártási kapacitását és know-how-ját használja az Aiways. És hogy hogyan fogják Európa öt országában árusítani január elsejéig? Úgy, hogy a típusnak már nyáron megvolt az EU-s homologizációja, s az Euronics áruházlánc forgalmazza majd. Így könnyű…
- Audi Q4 E-tron
Elektromos, VW ID.4-rokon szabadidőautó az Auditól, melyet már a 2019-es genfi szalonon bemutattak (az ember száján önkéntelenül kicsúszik – Isten nyugosztalja szegényt), de a koronavírusos csúszások miatt csak idén vált valósággá. 4,6 méteres hosszával a közepes méretű SUV-ok közé tartozik, lesz belőle hátsókerekes és összkerekes, s 350-500 kilométer megtételére lesz képes egy töltéssel – akkumérettől és hajtáskiépítéstől függően.
- Audi E-tron GT
Az Audi Taycanja, hogy egyszerűen fogalmazzak, tehát lapos, négyajtós, szívdöglesztő, elektromosan hatalmas, übergyors, extra erős kupé-limuzin. Hozzáteszem, Pista alaposan kipróbálta a Tannistesten, tehát van róla videónk és a kocsi nem rossz. A döntőbe kerülésre szerintem a két idei Audi közül ez az esélyesebb.
- BMW 2 Coupé
Ez már a 2-es BMW-kupé második szériája, amelynek se kézi váltós, se kabrió kivitele nem lesz, de a hátsókerékhajtást legalább meghagyták nekünk. Az első 2-es ugye, úgy keletkezett, hogy az 1-es szériáról leválasztották a kupét és új nevet adtak neki, de abban még benne volt az 1-es széria még kicsit a bangle-i hagyományokat követő flame surfacing oldallemez-hajlítgatása, a sorozat kedvesen bumfordi, magas, dobozos hátsó építése. De ez az új már rendes, lapos BMW akar lenni.
- BMW 2 Active Tourer
Nevében hiába 2-es BMW ez is, a kupé és ez a magas, családi modell teljesen másféle állat. Az Active Tourer valójában egy Mini Countryman nagy orrlyukas bundában, s technikailag a két autó kvázi ugyanaz – elsőkerekes padlólemez, a helykihasználás művészetét magas fokon űző építésmód, elsőkerékhajtás.
- BMW i4/4 Gran Coupé
Kis hunyorítással ez a két név két külön indulót is jelenthetett volna a versenyben, de mivel a karosszériájuk ugyanaz, egyetlen jelöltként szerepelnek. Az i4 a villanyos variáns, a 4 Gran Coupé pedig a hagyományos, belső égésű motorral hajtott verzió. Hasonló itt a helyzet, mint az 1-es és 2-es BMW-k esetében – a 4-es széria eredetileg szintén az eggyel kisebb számú 3-as család kupé- és kabrióváltozataként született meg, illetve neveződött át. Aztán persze a kupéságról több bőrt is le akart húzni a BMW, így keletkezett a 4-es Gran Coupé, amely már megint négyajtós lett, ma tehát nagyjából úgy viszonyul a 3-ashoz, mint Arteon a Passathoz. Vezettük, jó, szerencsére benne marad a hosszú listában.
- BMW iX
Az Autó, Amelyet Göbi Egekbe Menesztett néven is referálhatnék erre az elektromos hajtású, nagyobb fajta szabadidőautóra. Közel ötméteres, rogyásig megtömték akkuval és lóerőkkel (71-105 kWh és 322-516 LE). Sok finomság, hihetetlen csendes működés és a kínai piac igényeihez igazodva, kínai formatervező általi tervezés jellemzi. Jó kocsi, de félek, a COTY-tagság nagyobbik részének egyszerűen túlárazott és túlméretezett lesz ahhoz, hogy a döntőbe jusson.
- Cupra Born
A Seatból nemrégiben kisarjadt sportmárka Volkswagen ID.3-ja, konkrétan. Más azonban a hangolás, mások a belső színek, autószerűbb a forma, gazdagabb a felszereltség, a VW-variánsnál többe is kerül. A Tannistesten kipróbáltuk és szerettük.
- Dacia Spring
A Dacia első villanyautója, amely jó eséllyel központi szereplővé válik majd a pénzzel kevésbé eleresztett, de az elektromos autózásra már nagyon éhező, közepesen fejlett országokban. Olcsó, már-már a silányságig lebutított portéka, de annyit mondok: 6,5 millióba kerül, és 230 kilométert megy egy töltéssel. Sisteregve habzanak már rá a megrendelések.
- DS 4
Igazából, a kínálatból nemrég kiirtott, nagyobb DS 5 utódja ez, nem is az előző, Citroen C4-alapú, első DS 4-generációé. Ez már láthatóan – legalább is formailag – sokkal önállóbb autó, amúgy meg az 1-es BMW és az Audi A3-as ferdehátú ellen küldi ringbe a Stellantis. Lesz belőle többféle benzines, de konnektoros hibrid változat is.
- DS 9Egy régi, sokszor földbe állt hagyományt támaszt fel a DS legnagyobb modellje, a 9-es: a nagy, francia luxusbatárét. Az ég tartsa meg a Stellantis szándékát, hogy ezt a reménytelen műfajt próbálja meglovagolni, mert a sok német, illetve egy-egy svéd, japán és olasz (lassan meg már koreai) induló között jólesik az embernek, hogy a franciák ízlésvilága és kreténsége is megjelenik a szegmensben – még ha Kínában gyártják is. Az utat elektronikus szemmel figyelő, és a csillapítás keménységét megfelelően hozzáállító futómű igazi érdekesség. Kicsi, 1,6-os, négyhengeres benzinmotorok és mindenféle nagyméretű villanymotorok alkotják a DS 9-ek hajtásláncait.
- Ferrari 296 GTB
A cég első hivatalos hathengerese (a korábbi V6-os modelleket simán csak Dino márkajelzéssel forgalmazták) egyben konnektoros hibrid is. 663 lóerős, háromliteres, biturbós V6-ossal és 167 lóerős villanymotorral szerelik, ami 829 lóerőnyi kombinált teljesítményt ad. Istenem, mennyire gyönyörű – szerintem ezerszer szebb, mint bármi, amit az elmúlt húsz évben elénk tettek a maranellóiak. Még időben árulni fogják öt európai országban, sőt, novemberben a tesztvezetések is megkezdődnek, de kötve hiszem, hogy annyi COTY-tag fogja vezetni, hogy bekerülhessen a válogatásba. Én biztosan nem leszek a listán.
- Ford Mustang Mach-E
Ahhoz képest, hogy én már 2019-ben vezettem ennek az autónak a kvázi kész változatát Los Angelesben, elég sokáig tartott, mire áruba bocsátották, de ezt a fajta időhúzást megszoktuk már a Fordtól – lényeg, hogy a végeredmény jó legyen. Ez a Mustang nem egy V8-assal hajtott sportkupé, hanem kizárólag elektromos hajtással létező, sportos, középméretű SUV. A Ford sokat tanult a Teslától és itt minimum egy jó négyötödre mondta fel a leckét. Jó kocsi, kicsit erősre vett amerikás felhanggal, de nagy eséllyel bekerül a döntőbe.
- Honda HR-V
Ha azt mondom, HR-V, mindenki a dobozszerű, 1998-ban bemutatott első generációs modellre gondol, oly szerény csapást mért az utcaképre a második, 2013-ban bemutatott széria. Sebaj, itt a harmadik, ez remélhetőleg nagyobbat üt majd. Az idők szelének engedve az új változat Európában kizárólag konnektoros hibridként, 1,5 literes benzinmotorral és a hozzá kapcsolódó villanymotorral, 131 lóerős összteljesítménnyel lesz kapható. Mivel az aktív bemutató legkorábbi időpontja is november, de arra se jutottunk ki, ahogy szerintem sok COTY-s kolléga sem, félek, hogy ezt a modellt is ki fogják venni az idei listából és átteszik a 2022-es indulók közé.
- Hyundai Bayon
A 2020-as évek legfortyogóbb üstjébe ugrik fejest ez a Hyundai, a kicsi szabadidőautókéba. Alapként természetesen az i20-as ferdehátút használja. A karosszéria itt azért kicsit nagyobb, a forma jelentősen más, név pedig ugyan az egyik angkori romtemploméra hasonlít, de hivatalosan a francia Bayonne városától jött. A lényeg: a géptető alatt 84-120 lóerőig mindenféle egyliteres turbó, illetve egykettes szívómotor lehet, még akár kuplung nélküli kézi, illetve duplakuplungos automata váltóval is.
- Hyundai Ioniq 5
Egy nehézsúlyú versenyző a Hyundaitól az idei felállásban; az Ioniq 5 egyszerre annyit ad, s oly sok területen, olyan sokat nyújt, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Három méter a tengelytávja, a teljesen sík padlón, ami alatt az akkuk laknak – Inoiq=elektromos, ezt tudjuk -, az ülések egészen elképesztően sokféle pozícióba hozhatók és még a középkonzol is tologatható. Aztán ott a forma, amely egyszerre előremutató és mégis autószerű. 800 voltos az invertere, ennek köszönhetően akár 350 kW-os töltőről is feltankolható – ez iszonyat sok, páratlan az iparágban. És persze van rendes hatótáv, vezethetőség, a belső tér egy orgia – ha ez nem kerül be a döntősök közé, megeszek egy vödör répafőzeléket.
- Kia EV6
De ha a Hyundai Ioniq 5 nem lenne elég, itt a konszerntársa, amely csak azért jön eggyel hátrébb a listán, mert az ábécésorrend így dobja ki. Ebben is benne van a 800 voltos inverter, a 350 kW-os töltés lehetősége (melynek segítségével húsz perc alatt nagyjából 300 kilométernyi hatótáv tankolható a kocsiba), s szintén tudja, amit a Hyundai, hogy külső, nagy áramfogyasztó is hajtható az akkujáról – köztéri aktív hangszórók, fűnyíró, vagy akár szivattyús kávégép is. Csak az EV6 kicsit még nagyobb is az Ioniq 5-nél.
- Lexus NX
Nehéz ujjal rámutatni, pontosan hol történtek változások a formában, de az eddig rém esetlen, rövid tengelytávján, magas rugóin ügyetlenkedő NX szabadidőautó valahogy autó lett erre a szériára. Masszív, nyugodt tömbbé vált, sőt, van benne egyfajta sportosság is, holott pokolian hasonlít az előzőre. Van belőle sima hibrid és Lexuséknál először, konnektoros hibrid is, az elektronikusan működő, a ránk rohanó forgalomba való kilépést megakadályozó belső kilincs pedig világújdonság. De még szoknunk kell.
- Lynk&Co 01
Kié a Lynk&Co? A kínai Geely-é (ejtsd: „dzsíli”). Kié a Volvo? Eltaláltad. Innentől talán nem lepődik meg senki, ha azt mondom, a Lynk&Co 01 egy Volvo XC40-es, kicsit hosszabb tengelytávval, más fizimiskával, Google-es érintőképernyő-alapú helyett hagyományosabb fedélzeti rendszerrel. Hm, egyik változás sem viszi rossz irányba a témát, a technika pedig kiváló e kínai gép alatt, amelynek bemutatására évek óta vár az európai piac. Persze, némiképp olcsóbb kivitelű a belső tér, kevesebb a zajcsillapítás, de az alapján, amennyit vezettük a 01-est, azt kell mondanunk – vinni fogják, mint a cukrot.
- Maserati MC20
Annyira nem láttam még ezt az autót, hogy ki kellett túrnom a világhálóról, mi a fene is ő. Nos, a Ferrari 296 GTB távoli rokonának ígérkezik, tehát egy háromliteres, V6-os, biturbós, 630 lóerős motorral hajtott, középmotoros, közepes méretű, kétüléses sportkocsi. Ha minden igaz, lesz belőle hibrid, sőt, talán tisztán elektromos is, de szerintem nem lesz ott a végleges jelöltlistában, mert senkit nem tudok a kollégák közül, aki vezette volna.
- McLaren Artura
Ha nem tudnánk, hogy a McLarennek semmi köze a Ferrarihoz és a Maseratihoz (és az Alfa Romeóhoz), azt hihetnénk, hogy új, középmotoros, kétüléses sportkocsijuk egy sokadik társmodell a listán. Itt is háromliteres, V6-os, biturbós a benzinmotor, bár a McLaren kötelező jelleggel adja mellé a villanyt is, a kettő együtt pedig 680 lóerőt tol ki magából. Persze azért más az a V6-os: ez itt 120 fokos hengerszögű, mely építésmóddal magáénak tudja a világelsőséget. A váz szénszálas, a kocsi körülbelül 25 kilométert tud megtenni árammal és 2,9 alatt van százon. Csak vezetni nem fogjuk elegen ahhoz, hogy bekerüljön a végső listába.
- Mercedes-Benz C osztály
Ha valakit megnyugtatnak a Mercedes-kódok: ez itt a W206-os. Minden stimmel, amit szerettünk benne: továbbra is hátsókerekes, továbbra is multilink hátul a futómű, továbbra is vannak benzinesek és dízelek a kínálatban, bár már mind mild hibridek, tehát a generátor nagyot vissza tud táplálni, gyorsításkor pedig halványan besegít a belső égésű motornak. Folytatódik a downsizing – a legkisebb motor ebben már csupán 1,5 literes és 170 lóerős. Lesz belőle benzines és dízel hibrid, illetve konnektoros hibrid változat is, utóbbinál 100 kilométeres WLTP-szerinti hatótávot ígérnek.
- Mercedes-Benz EQS
Ez az első Mercedes, amelyik a kizárólag elektromos autók számára kifejlesztett MEA-padlólemezen lakik, a formája pedig egészen elképesztően áramvonalas; 0,20-as alaktényezőjű – ez nagyban magyarázza a buborékszerű, nagyon nem-mercedeses kinézetet, amely amúgy egy 5,2 méteres masztodont álcáz. Borzalmas méretű, 107,8 kWh-s akku, brutális hatótáv – 638 km WLTP szerint. Kár, hogy mire szavaznánk, én már nem fogom tudni kipróbálni.
- Mercedes-Benz T osztály
Ez, ha ugyan nem lenne evidens, egy Kangoo, Mercedes-álruhában. Elvileg lesz belőle elektromos kivitel is, ami még a képeken levőnél is vagányabbul néz majd ki, de ha neked csak a csillag kell, amúgy pedig fizikailag megfelel egy egészen jó kis Renault-furgon, baromi vagány Mercedes-kinézettel, akkor ezt olcsón megkapod. Vezetni sajnos sem a Tannistesten, sem itthon nem lehetett.
- MG EHS
A hülye idősebbek zokogni tudnának, mit műveltek a kínaiak, azon belül pedig a SAIC-konszern ezzel a régen még klassz kis angol sportkocsikat jelentő névvel, de az idő a mostani MG-stratégáknak ad igazat. Ma nagyobb szükség van SUV-okra, mint vagány, szellős kétülésesekre – dagadtak, helyigényesek, félősek és zárkózottak lettünk. Európában másfél literes közvetlen befecskendezéses benzinessel és hétfokozatú dupla kuplungos váltóval lesz megvehető, vagy hasonló benzinmotorral, plusz villanymotorral kombinált, 265 lóerős hibrid hajtáslánccal, benne tízgangos automatával is rendelhető lesz a típus, feltehetőleg jó áron. Nem is túl rossz, bár a „túl” szónak ebben a megállapításban súlya van.
- MG Marvel R
Egy igazán érdekes, nagyon nem átlagos elektromos autót is bemutat az MG Európában. Az egészen csinos és meglehetősen egyedi belsejű Marvel R összkerekes, 290 lóerős kivitelét három villanymotor hajtja, a fedélzeti rendszere pedig már 5G-ben működik. A SUV 4,6 méter hosszú, elöl és hátul is van csomagtartója, 0-80 százalékra pedig 30 perc alatt feltölthető.
- Nissan Qashqai
Ez már a harmadik, egy délnyugat-iráni népcsoportról elnevezett Qashqai-generáció. Ez volt az a típus, amellyel a Nissan (vagy az Allianz, ki tudja, milyen magasról jött az ötlet a konszernen belül) feltalálta a crossover nevet. A mostani Qashqai viszont már akkora, hogy simán elmenne szabadidőautónak is, hiszen minden irányban nagyobb lett az elődnél, tehát belül is. Viszont szerencsére könnyebb. Az 1,3-as mild hibrid benzines opció nem fog betonkerítéseket döngetni, viszont jövő év elején jön egy nagyon furcsa hibrid – van benne benzinmotor, de az nem a kerekeket hajtja, hanem egy hatalmas generátort. Már vezettem, s bár embargós az infó, annyit el kell mondanom, lenyűgözött.
- Opel Mokka
Ha a Mokka, az Opel első kicsi SUV-ja őrült siker lett már az első inkarnációjában is, akkor vajon mennyire falják majd a népek ezt a másodikat, amelyik extra jól is néz ki? Ráadásul végre karakteres és jól működő belseje van, a benzines motorok és az egy szem dízel mellé pedig betársult egy tisztán elektromos kivitel is – köszönhetően az új tulajdonosnak, a Stellantisnak.
- Peugeot 308
Peugeot-éknál megakadt a számláló, mert a régi 307-es faceliftelt változatán megjelent 308-as név most már a harmadik generációnál ugyanaz marad. Úgy tűnik, a szám jó ómen a cégnek, hiszen az előző 308-as Év Autója lett, s jó sokat eladtak belőle. Emiatt? Fene tudja. Mindenesetre az új 308-as formája még merészebb, még laposabb lett, megtömték mindenféle nagyobb autókra jellemző vezetési segédletekkel, s már egyaránt lehet kapni benzinesekkel, dízellel (még), illetve hibridként is.
- Renault Arkana
Hogy hívják a Capturnél kicsit nagyobb alapterületű, de szintén Clio-alapú, csapott hátú Renault-crossovert? Hát így. A kis SUV-ok (oké, crossoverek) divatját talajszintig learatni próbáló ipari akciók egyik ígéretes jelöltje ez az autó, amely se nem nagy, se nem igazán kicsi, de legalább nem is nagyon olcsó, viszont dögös. De ha bármilyen Renault is lesz az Év Autója, az biztosan nem ez lesz, hanem a másik, az itt következő jelölt.
- Renault Mégane E-Tech Electric
Egy izgalmas autó a Renault-tól idén: a hosszú nevű izé alapvetően a cég első, kifejezetten elektromos autókhoz kifejlesztett, CMF-EV alapjára épül, amelynek különlegessége az extra lapos, padlóba épített akkucsomag. Ennek köszönhető, hogy bár a Mégane E-… akármi kívülről csak akkora, mint a Captur, belül annál nagyobb helyet kínál. És hiába villanyos, baromi jó vezetni is, csak szóltam.
- Skoda Enyaq IV
Ez a Skoda ID.4-ese; a VW-variánssal közös az MEB-platform, ugyanúgy lehet egy illetve két villanymotorja. Elsőkerékhajtásos ál-SUV-ként 148, valódi, 4×4-es SUV-ként pedig 306 lóerős. Csak a Skoda-verzióban elvileg több az ötlet – tudjátok, az utastéri szemeteszsák, a töltőfedélbe tett jégkaparó, az ajtóban lakó esernyő és társai.
- Skoda Fabia
Mit kellene tudnotok az új, negyedik generációs Fabiáról? Talán hogy a maga határain belül egy egészen kiváló autó, 0,28-ra lenyomott alaktényezővel, ami a kategória legkisebbje. Kicsit nagyobb lett minden irányban, leszámítva a magasságát, kicsit még pofásabb az eddigieknél, vezetni pedig kábé olyan jó, amennyire jónak 2021-ben meg lehet csinálni egy kiskocsit. Év Autója nem hinném, hogy lesz belőle, arra az Enyaq esélyesebb, de hogy nagyon lehet szeretni, az biztos.
- Subaru Outback
Ez az ijedt kiállású és fura arányú autó az új Outback, amely külsőre olyan nagyon nem is tér el az elődjétől, bár már a márka új, SGP-alapjaira tették. Már két éve gyártják, de eddig csak Amerikában árusították, mostantól viszont Japánban, Ausztráliában és Európában is megvásárolható lesz. Egyelőre csak 2,5 literes boxer benzinessel lesz itt kapható, de az új vázba már bele lehet tenni hibrid és teljesen villamos hajtásokat is. Az emelt kombi természetesen összkerekes.
- Tesla Model Y
Az USA-hoz képest egy év késéssel mi, európaiak is megkapjuk a Tesla közepes méretű szabadidőautó-buszlimuzinját, a 75 százalékban a Model 3 alapjaira tett Model Y-t. Ez az első típus, amely a berlini Gigafactory-ben készül, a minősége pedig – emiatt vagy más okból – fényévekkel jobb az eddigi Teslákénál. Szép illesztések, jó anyagok, csekély szélzaj, zörejmentesség és bizalomgerjesztés – csomó minden, amit a régebbi Tesláknál csak az érzett, aki nagyon olyan autót akart. Ennek ráadásul már nem is fűtőszálas, hanem hőszivattyús a fűtőrendszere, tudod, ez áramnyelven spórolást jelent. A mostani COTY-listán még csak az ötüléses változat szerepel, de nemsokára lesz Y hét üléssel is. Három erőcsomag van, egyelőre az összkerekes nagy hatótávút vezettük, amely 480 km-nyi WLTP-t tud.
- Toyota Highlander
Ismét egy autó, amit évekkel Amerika után kapunk meg: az odaát 2019-ben megjelent negyedik Highlander-generáció hozzánk csak idén érkezett meg, V6-os motorját is elhagyva költözködés közben. Nekünk csak a hibrid, négyhengeres motorral szerelt opció jut. Jó kocsi, Afrikában az előző generációk azt is bizonyították már, hogy elpusztíthatatlan.
- Toyota Yaris Cross
Ennek az autónak is meg kellett volna jelennie a 2020-as Genfi Autószalonon, aztán a szalont lemondták, a Yaris Cross meg csak idén jött. Egy ennyire friss és mokány autónak azonban mit sem számít egyévnyi lemaradás – legalább hagyott egy kis levegőt a normál Yarisnak és az egy mérettel nagyobb C-HR crossovernek. A Yaris Cross Franciaországban készül, kicsit hosszabb, mint a normál Yaris, no meg, mivel crossover, természetesen magasabb is, a hasmagassága például három centiméterrel nagyobb. Lesz benzinesben, de a Toyotánál úgy vélik, a Yariséval azonos hibrid hajtás hozza majd be a vevők nagyobbik részét.
- Volkswagen Caddy
Nekem nem egészen világos, miért épp az idei listába került bele az új, már MQB-platformos Caddy, hiszen az autót tavaly novemberben már hivatalosan is forgalmazták. Mindenesetre egy jó helykihasználású, csendes, ráadásul mind a mai napig dízelmotorokkal is árusított kocsi. De az Év Autója-címre nem ez a legesélyesebb a VW-kínálatból.
- Volkswagen ID.4
A Volkswagen első, kizárólag elektromos autóknak szánt platformja az MEB, s a tavalyi ID.3 után, amely egy Golfnál kicsit nagyobb, elektromos ferdehátú kompakt, nyilvánvaló volt, hogy amit következőként rátesznek, az valamilyen hasonló méretű SUV lesz. Ez lett az ID.4, illetve testvérmodellje, az abból a hátsó rész kupésításával készült ID.5. Egyelőre csak első villanymotorral árulja a Volkswagen, de rövidesen jön az összkerekes, kétmotoros változat is. 4,6 méteres hosszával nem kicsi, s mint a számokból látni, rendes csomagtartó is fért bele – 848 literes. 346-522 kilométeres hatótávolságokkal számoljunk. A VW idei legesélyesebb Év Autója-címjelöltje.
- Volkswagen T7 Multivan
Mit keres egy furgon egy személyautós díj jelöltjei között? Hát azt barátom, hogy a Multivan mindig is személyszállító volt, a Transporter-szériában afféle luxusbusz. Ez a T7-es sorozat pedig azzal is újítást hoz, hogy már az alapjai is személyautóktól érkeztek – az MQB-platformra építették, tehát lehet bele mindent tenni, benzinmotort, dízelt, hibridet és tiszta villanyt. A T6-os, melós platformot pedig vagy strapabíróbb, vagy olcsóbb gyártani, esetleg jobban méretezhető, mert szállítási célokra a VW továbbra is azt tartja a kínálatban. De a T7 egy sokkal autószerűbb élményt hoz, ami közelebb áll az átlagember lelkivilágához.
És akkor jöjjenek a kimaradtak, mert szerintem sokan nem értitek majd, hova lett néhány típus, amiről különben már sok szó esett idén:
- Audi A8
Csak modellfrissítésnek számít. - Citroen C5 X
A cég 2022 februárjára tette át a sajtóbemutatót, tehát átkerült a 2023-as jelöltek közé. - Ferrari Purosangue
Csak 2022-ben mutatják be végül. - Genesis
Január elsején még csak három európai piacon lesz kapható a luxus-Hyundai, tehát átkerült a 2023-asok közé. - Honda Civic
Később mutatják be, tolódik. - Jaguar XJ
Tolódik ez is át 2023-ra. - Jaguar J-Pace
Mint az előző. - Jeep Grand Cherokee
Szintén a 2023-asok közé került át. - Kia Sportage
Megcsúszott az európai homologizációja, és bár az eladásokat már idén megkezdik, az első tesztvezetések decembernél hamarább nem történnek meg. Tehát átkerült a 2023-asok közé. - Maserati Grecale
Bár november 16-ára tervezték a bemutatását, ez elcsúszott. - Mercedes-AMG One
Nincs pontos helyzetjelentés, bemutató elhalasztva. - Mercedes-AMG SL
Csak decemberben lesznek vezethetők az első példányok, tehát átkerült a 2023-asok közé. - Mercedes-Benz EQA
A GLA alváltozata, nem indulhat önálló autóként. - Mercedes-Benz EQB
A GLB alváltozata, nem indulhat önálló autóként. - Mercedes-Benz EQE
Csak jövőre, később indulnak az eke eladásai. - Nissan Ariya
Idén már megkezdik az árusítását, de legkorábban decemberben lesz vezethető, tehát átkerült a 2023-asok közé. - Nissan X-Trail
Ez is átkerült a 2023-asok közé. - Nissan Z
Nem fogják Európában árulni. - Opel Astra
Leghamarább 2022 januárjának végén lesz vezethető. - Range Rover
Bár idén októberben bemutatták, tesztvezetések nem lesznek még 2021-ben. - Subaru BRZ és Toyota GT86
Idén nem készül el a testvérpár, a Subarut pedig nem is forgalmazzák majd Európában. - Subaru Levorg
Nem árusítják Európában. - Toyota bZX4/Subaru Solterra
Bemutatták a párost, de még nem vezethetők idén. - Volkswagen ID.5
Az ID.4 alváltozata, tehát azzal együtt értékelendő. - Volkswagen Taigo
A T-Cross alváltozata, nem önálló modell. - Volvo C40
Az XC40 alváltozata, nem önálló modell. - Volvo XC90
Csak jövőre érkezik a végleges verzió, ráadásul valószínűleg nem is XC90 névvel.
Nos, ennyit tudunk előre arról, miből szavazhatunk majd november 26-ig bezárólag. Velimatti Honkanen, a COTY titkára mindenesetre ma már mindenkinek körbeküldte a kérdőívet, hogy ki, mit tudott vezetni, én vissza is küldtem a magam pipáit. A fenti negyvenes lista tehát napokon belül nyilván huszonsok-harminconkevés tagúra szűkül, de mire november 28-án ez az írásom megjelenik, már túl leszünk a szavazáson.
Tehát – előrepörgetem magam az időben, és az olvasó, azaz a ti jelenetekbe helyezem át gondolataimat – holnap már elvileg azt is megtudjuk mindnyájan, melyik hét maradt bent a döntőben. Onnan jön az igazi izgalom.
Néhány észrevétel a cikkhez:
Nissan Qashqai: sikerült a most kifutó széria képét betenni. Továbbá az a “furcsa” hibrid hajtás ugyanolyan, mint amilyen a Honda E:HEV modellekben van, de már a 2010-ben bemutatott Chevy Volt is ugyanilyen range extenderes megoldással jött. A benzinmotor ezekben a modellekben is be tud ugyan hajtani közvetlenül, de csak egy szűk sebességtartományban – úgyhogy hivatalosan ezek mind range extenderesnek számítanak.
Skoda Enyaq: nincs belőle elsőkerekes változat. Az egymotoros hátul hajt ugyanúgy, mint az ID3/ID4.
Szia Csík! Karácsonyra lesz-e új könyved? Mert ha nem akkor gyorsan ki kell találnom hogy mit kérek karácsonyra. Köszi
Remélem, hogy a Dacia nyer. Semmi többre nincs szüksége az embernek, mint amit az tud.
Spoiler
Látom kijött közben a lista; megúsztad a répafőzelék-evést 🙂
Se bömbi, se merga, se fauvé…
A Puggal kapcsolatban én megint összeesküvést szimatolok 🙂