Viktor nemsokára hazaköltözik Közel-Keletről, ráadásul egy autót is hozna magával. A kinézett példány egy igencsak szép és ritka Mercedes. Na de vajon érdemes egy ilyen járgányt hazarángatni a világ másik feléről? Csik válaszol.
Mi is forgattunk már arról, hogy milyen érdekességeket lehet fellelni egy-egy kereskedésben az arab országokban. Viktor is arrafelé munkálkodik mostanság, de nemsokára újra hazatér. Ha már így van, hozna magával egy Mercedest is.
“Kedves Csik!
Szeretném tanácsodat kérni. Jövőre dohai külszolgálatom végéhez ér és szeretnék hazavinni egy élményautót. Katarban jelen van az összes nagy, terepjárásra, sivatagozásra alkalmas, otthon ritkaságszámba menő autócsoda, Toyota Land Cruiser, Nissan Patrol, V8-assal szerelt homokfutók, stb. szóval lehetne csemegézni, de én magyarországi örömautózásra mégis egy 1971-es W114 kódjelű MB 250CE kupét néztem ki magamnak https://qatarsale.com/en/
Kérlek, mondd el a véleményed, hogy érdemes-e Magyarországon ilyet tartani. Van-e hozzá megfelelő alkatrészellátás, olyan szakértelmű szerelő, aki érdemben és jó minőségben hozzá tud nyúlni. Vagy az örömautózás hajhászása inkább csak bosszúságot fog a fejemre hozni?
Válaszodat előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel,
Viktor”
Egy gyönyörű veterán tehát a vita tárgya, így érthető, hogy Csik azonnal magához rendelte a karakterek hadseregét és Viktor segítségére sietett.
Szia Viktor!
A 250 CE az egyik legjobb állólámpás, a típust ismerők többsége jobbnak tartja a papíron erősebb és a két vezértengely miatt menőbb 280-asnál is. Ezzel a régi automata váltóval (az előválasztó kar krómozott kulisszájáról ismered meg) a 150 lóerős 250-es kvázi úgy gyorsul, mint a 185 lóerős 280 CE. Persze minden állapot kérdése, mert láttunk már jó karban levő, jól beállított szívódízel állólámpást, ami legyorsulta a hathengereseket, ami az autók új korában képtelenség lett volna…
Szóval a 250 CE egy titkos tipp, s Európában nem is olcsó, az ilyen első szériásokból (sima hátsó lámpa, elefántfül, karos tükör, kemény kormány) a legjobbak bőven 30 ezer euró fölött tudnak. A motor, a váltó nagyon tartós, megbízható (bár 52 év távlatából ezek a dolgok mindig inkább arról szólnak már, hogy mennyire tartották karban, mennyire jól és milyen sokat használták a járművet), a futómű elnyűhetetlen, a karosszéria rohadékony, de gondolom, egy arab országban ez nem akkora probléma. A típus legnagyobb nyűgje a befecskendező-rendszer: a Mercedes ebben a modellben vezette be a sokak által sokat átkozott Bosch D-Jetronic szisztémát. Ez volt az egyik, hanem A legelső elektronikus befecskendező-rendszer, a lelke egy kisebb aktatáskányi tranzisztort tartalmazó elektronika a jobb lábtérben, ami ritkán döglik be, de az autó korára való tekintettel azért megtörténhet. A benzinszivattyú hibái, ha nem is okvetlenül olcsón, de megoldhatók, befecskendező-fejeket fel lehet hajtani hozzá, de például a barometrikus nyomásérzékelő, amely a kocsi mindenkori tengerszint feletti magasságához állítja a keverék minőségét, elég érzékeny. És van egy ökölszabály: ezeket használni kell. Viszonylag sokat. Aki rendszeresen leállítgatja a D-Jetronickal szerelt autóját, annál állandósulnak a problémák és sose lesz jó az autója. A kevés kilométer tehát itt nem is annyira jó hír, mint gondolnád.
Magyarországon a D-Jetronichoz roppant kevesen értenek, Árva András még javítja őket az M3-as melletti műhelyében, de a szerelésük nem olcsó az ilyen szerkezeteknek, mert ha lehet is kapni hozzájuk cuccokat a Bosch-tól, azok aranyárban vannak. Általában véve is rossz az állólámpásokalkatrész-helyzete – a Mercedes azt hirdeti, hogy minden van hozzájuk, de ez nettó nem igaz, és ami van, azt heroin árban mérik. Az utángyártóknál vannak alkatrészek, de azok méretpontatlanok, a gumialkatrészek hamar elporladnak, a karosszéria-elemeket néha teljesen át kell alakítani, hogy passzoljanak, a beltéri elemek hiánycikkek… Nem akarom sorolni. Németországban járva, börzéken be tudod szerezni még a jó állapotú bontott cuccokat, amiket beépítve jól karbantartható az autód, de ez mind utánajárás, idő, hozzáértés – és szinte nincs olyan szakember, aki megcsinálja helyetted, bár a Háda-féle budaörsi műhely most új helyen rövidesen újranyit, ott készülnek ilyen autók. Nagyon jó minőségben, nagyon lassan. Szóval a könnyű szervizelés akkor igaz, ha az autónak nincs sok baja, jó kapcsolataid vannak és te végzed el a meló java részét (minimum a beszerzést).
Amúgy, mondom, a 250CE az egyik legélvezetesebb állólámpás, ha jó, biztosan imádni fogod.
A konkrét példány részben az arabsága miatt olcsó (szinte minden tömeggyártott autó a gyártó országában a legdrágább, ha öreggé válik), részben mert vannak rajta gyanús dolgok. A taxisperemek a kerékjáratokon (van kevésbé PC nevük is) egyszerűen borzalmasak egy ilyen kocsin – 1985-ben, amikor mindenkinek förtelmes volt az ízlése, talán még nem rezzent meg az ember kezében a balta, ha ilyet látott, de ma egy ilyenekkel telibe tákolt autó eladhatatlan. Randa is, csiricsáré is, ráadásul nem tudni, mit rejtenek ezek a gagyi utólagos izék. Európában általában rozsdát és lyukakat, ennek az autónak inkább a hátsó sárvédőívének a furcsaságát. Lehet, hogy rosszul látom, de ezen nagyon kerek az ív, márpedig a hátsó sárvédők kétszeres, finom megtörése, illetve az, ahogy hátrafelé szűkül a kocsi fara, az egyik nehezen reprodukálható része az állólámpás kaszninak. Az első fényszórók is mintha csálén állnának (bár a buta, extra nagy látószögű lencsével fotózott képek miatt minden megállapításom bizonytalan), mindenesetre a belső térben a hangszórórács helyén valami tákolmány van, az biztos. Ott, a 250-es és 280-as W114-esekben egy műszerfallal megegyező műbőrből készült, sűrű, keresztben hosszúkás lyukacsokkal ellátott elemnek kellene lennie, a kisebb modellekben enyhén trapezoid, kiemelkedő, kemény műanyag rácsnak. Itt valami izét látok ott. S a csomagtartó jobb sarka is rohadni látszik az “AUTOMATIC”-felirat sarkánál. De ugye, ott a vízjel a képen, amiatt is bizonytalan minden.
Nekem valahogy egy fáradt, piszkált autó, nem pedig egy délceg, prospektusból kilépő csodagép jön le a képekből, előbbivel pedig – ha tényleg olyan – bőven lesz annyi meló, mint ha veszel Európában egy jót. Amúgy is – szakember nincs, alkatrész nincs, vagy csak rossz, utángyártott van (a Mercedes is 75 százalékban azokat árulja, háromszoros áron), tehát óvatosan. De kép alapján – ezt rég megfogadtam – senkinek nem adok tanácsot. Neked is csaka távolság miatt próbálok kiizzadni valamit.
Látjuk az autó alját? Látjuk, mi van a szőnyegek alatt? Látjuk részletesen a festékvastagság-mérő adatait? Látjuk a motorteret? Látjuk a csomagtartót? És hogy mi van abban a gumiszőnyeg alatt? Beindítottuk hidegen? Beindítottuk melegen? Gyorsítottunk vele 0-50-re és 80-ról 130-ra? Milyen a kormánymű? Mennyire eredeti a kipufogó? Ennél sokkal alaposabb átnézésre lenne szükség. Nagyjából tízezerszer alaposabbra…
Én azt mondom – ott vegyél, ahol van választék. Európában, ha errefelé tartasz. És nem az elsőt, nem a másodikat, nem a harmadikat – aranyszabály, hogy minél több hasonló típusban ülsz, annál hamarább látni kezded a jellegzetes hibákat, kopásokat, tákolásokat, s akkor érdemes venni, amikor már profi vagy a típusismeretben. Vagy készülj fel pokoli szinten könyvekből, a netről, a YouTube-ról az adott típust illetően. De pokolian, nem csak álmodozás-szinten.
Különben inkább maradjon álom. Vagy szánj rá sok-sok pénzt, időt, energiát már előre. Akkor nem csalódsz. Viszont ha úgy állsz neki, akkor nem egy fehér, hullámos műszerfalas, randa, új, fekete ablaktörlőket hordó, az első szériás testén második szériás csomagtérfedelet (ami a sarkán lyukas is) viselő példány a te autód, még ha klímás is. Hanem valami színes, esetleg tolótetővel megspékelve, szérihűen, őszinte, tiszta tekintetű, valódi tulajdonostól.
Bocsánat.
Csik
Nem tudom elolvasod-e még. Valójában azonnal írni akartam a poszt kikerülésekor, de sokáig hezitáltam és úgy döntöttem mégis hozzászólok.
1. Természetesen Zsoltnak igaza van, annyi veterános felújítást végigcsinált, saját kínjából, hibáiból tanulva, a legjobb szándékkal írt. (Véleményem szerint)
2. Egy alternatív, egyáltalán nem ellentmondő véleményt fogalmaznék meg.
Amennyiben Te együtt tudsz élni az autó látható hibáival, vállalod a várhatóan magas üzemeltetési költséget és természetesen be tudod hozni az országba, valamint le lehet vizsgáztatni, akkor vedd meg !!!
Nyilvánvalóan nagyon tetszik Neked és arra az életérzésre vágysz, hogy egy vagány, régi, legendás autóval örömködj.
Szándékosan nem írtam veteránt, még akkor sem, ha kora alapján ez az autó veterán és a tökéletes megoldás az lenne, ha veteránként is megállná a helyét, nem csupán egy klasszikusként.
Nyilvánvalóan ez nem költség/haszon alapú, hanem kicsit hedonista hozzáállás, de sokszor erre van szüksége az embernek. (Ráadásul az autó ára tényleg nem magas, egy átlagos használtautó árban van, vagy kicsit alatta is.)