Michelisz Norbert jó hangulatban értékelte a WTCR marokkói nyitóhétvégéjét. Yvan Mullerrel ugyan ütközött a vasárnapi főfutamon, de nem haragszik a franciára, akinek közösségi felületeit ismét ellepték a gyalázkodó hozzászólások.
 
"Újfent nagyon köszönöm, hogy szurkoltok nekem, de egyben kérem, hogy ez mindig maradjon sportszerű keretek között" - üzent a Facebookon Michelisz a magukról megfeledkezett szurkolóknak.
 
"Nem emlékszem az elmúlt tíz évből olyan versenyhétvégére, amikor ennyi műszaki probléma hátráltatott volna, de amikor hétfőn reggel a szálloda étkezőjében ücsörögtem a kávém felett, egyáltalán nem drámai hangulatban idéztem fel magamban a történéseket. Sőt ha lehet, még inkább bizakodó és pozitív vagyok most a szezonnal kapcsolatban, mint voltam egy héttel ezelőtt."
 
"Ennek egyszerű oka van. Marokkóban kiderült az, amiben nagyon hittem az egész tél során, hogy a Hyundai olyan autót épített, amivel bajnokságot lehet nyerni. Tudom, hogy messzemenő következtetéseket nem szabad levonni egyetlen forduló alapján, de igen meggyőzőek voltak a márka hétvégi eredményei: mindkét időmérőt és a háromból két futamot Hyundaijal nyertek meg. Persze egyszerre csalódott is vagyok amiatt, hogy ezúttal én nem állhattam fel a dobogóra, de most mégis sokkal erősebb bennem az örömteli és megnyugtató érzés, hogy jól döntöttem, amikor váltottam. Pilótaként mindig az a legjobb, ha a legversenyképesebb technikát tudhatja magáénak az ember, és most ezt érzem."
 
"Egyértelmű, hogy a kezdésként összecsipegetett 22 pont kevesebb, mint amit előzetesen vártam magamtól, de a Marokkóban általam is megtapasztalt lehetőség, ami van ebben az autóban és a szezonomban, rengeteg erőt ad nekem."
 
"Most az sem foglalkoztat, hogy alig kezdődött el a szezon, hirtelen megnőtt a hátrányom a bajnokságot vezető csapattársamhoz, Gabriele Tarquinihez képest. Azt érzem magamon, hogy 2017 ebből a szempontból nagyon megedzett. Még van hátra 27 futam, rengeteg fordulat lesz még, én pedig tudom, hogy eljön az én időm is a pályán. De őszintén szólva az, hogy most ennyire pozitívan tudom látni a helyzetet, nagy mértékben köszönhető a csapatomnak is. Már az idénynyitót felvezető blogomban írtam arról, hogy hiába dolgoztunk együtt teszteken, hiába ismertük már meg valamennyire egymást a BRC-s gárdámmal, kíváncsian vártam, hogy élesben, valódi nyomás alatt hogyan működik majd köztünk a kémia." 
 
"Nos, amit Marokkóban láttam, az nemcsak meggyőzött, hanem kicsit meg is hatott. Kezdeném azzal, hogy rögtön a legmélyebb vízben kellett bizonyítani a srácoknak, mert az első időmérős motormeghibásodás után nagyon komoly feladatot oldottak meg. Mivel előre nem tudtuk, hogy pontosan mekkora a baj, nem volt biztos, hogy motort kell cserélni, kivártuk a parc fermét, és csak utána nyúltak az autóhoz, nehogy felesleges büntetést kockáztassunk meg. Ezután derült ki, hogy a motorcsere elkerülhetetlen, így viszont mindössze egy óra maradt erre, de megcsinálták, időben ott voltam a rajtrácson. Ez azt gondolom, bizonyította, hogy profi csapatról van szó. Nekem azonban ennél is többet számított az érzelmi oldal."
 
"Tudni kell, hogy az én szerelőgárdám átlagéletkora fiatalabb, mint Tarquini csapatáé, és éppúgy bizonyítani akartak, ahogyan én is. Sok műszaki hibával küszködtünk a hétvégén, de minden egyes ilyen probléma után, amikor körbenéztem a boxban, azt láttam, hogy a srácokat nálam is sokkal jobban megviselte a dolog. Be kell vallanom, hogy nekem ez hihetetlenül jól esett, szinte megható volt. Azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy itt mindenki ugyanolyan elszánt, ugyanúgy kész megdögleni a sikerért, mint én. Ez még jobban egységbe kovácsolt minket, és Marokkóban kialakult az a kötelék, amit úgy hívunk: csapatszellem. Ezért is inkább a jó érzések vannak bennem többségben az elmaradó eredmények ellenére."
 
"A problémák persze bosszantóak. A második szabadedzésen elektronikai meghibásodás lépett fel, egy jeladó ment tönkre az autóban, aminek következtében az egész irányítórendszer leállt a kormánygomboktól kezdve a váltófüleken át egészen a gázpedálig. Ilyen gond soha nem volt azelőtt, a teszteken sem jött elő, szóval ez az alkatrész váratlanul adta meg magát. Az első időmérős motormeghibásodásról már írtam, és ezt sajnáltam a leginkább, mert úgy gondolom, hogy komoly esélyeim lettek volna a pole pozíció megszerzésére és ezáltal egy futamgyőzelemre is. A hétvége azon szakaszában ugyanis a többség még konzervatívan állt a pályához, és azzal, hogy én talán többet mertem vállalni, eredményes lehettem volna. A következő problémát az első futamon a helyéről kieső bal első kerék jelentette. A csapatrádióban azt mondtam, hogy nem éreztem ütközést, de miután megvizsgáltuk a helyzetet, és kiderült, hogy az összes tőcsavar kitört a helyéről, valószínűleg mégis valamilyen szerencsétlen külső hatás okozta a bajt."
 
"Vasárnap nem volt meg a tempóm a pole-hoz
Szombat este úgy feküdtem le, hogy vasárnap a második időmérőn legalább az első háromba be kell kerülnöm, amivel lehet esélyem egy dobogóra. A Q2-ig nem is volt gond, ott azonban amikor a fülemre mondták, hogy Thed Björk 1:24,3-as kört futott, már tudtam, hogy a pole-ra csak nagy szerencsével lehet esélyem. Nem volt meg a tempóm ahhoz, hogy önerőből elérjem. Hiányzott a második szabadedzés, az első időmérő fele, és a szombati futam is, hiszen ezen a ponton nekem 10–15, a többieknek pedig több mint 40–45 körös tapasztalata volt száraz körülmények között ezekkel az autókkal Marokkóban, így ők többet is tudtak gyorsulni vasárnapra, mint én."
 
"Próbáltam a Q3-ban a határon autózni, ám az első szektorban keresztbe csúsztam a pályán. Trükkös kanyar volt, mert oldalterhelés alatt kell fékezni előtte, nekem pedig túlságosan hátulra volt beállítva a fékerőm, ezért blokkoltak a hátsó kerekeim. Láttam, hogy Tarquini autóján más a fékerőelosztás, követhettem volna az ő példáját, de a szombati tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy az én beállításom jobb lehet. Sajnos itt jött ki, hogy akkor nem kellett annyira a határon autóznom, mert összességében lassabb volt a mezőny. Ha lett volna még két etapom szombaton, ezt valószínűleg kitapasztalom, így viszont a harmadik hely volt a maximum."
 
"A vasárnapi első futamon tudtam, hogy sok előzési lehetőségem nem lesz, így próbáltam óvni az autót a főfutamra és kivárásra játszottam, hátha történik valami előttem, amit kihasználhatok. Végül egy helyet sikerült javítanom és hetedik lettem. Amikor a futam után mentem be a boxba, a levezetőkörön füstképződés és olajszivárgás lépett fel az autón. Szerettünk volna az utolsó futam előtt féket cserélni és finomítani a beállításokon, de erre nem maradt idő, mert az összes szerelő az olajszivárgás megállításán dolgozott. Ez nem sikerült teljesen, és amikor felálltam a harmadik futam előtt a rajtrácsra, többeknek feltűnt, hogy olaj szivárog a kocsimból. Az FIA ellenőreihez is eljutott a hír, és tíz perccel a rajt előtt fennállt az esély, hogy nem engednek indulni. Végül a mérnököm, Andrea Cisotti ügyesen kezelte a helyzetet az ellenőrökkel, így versenyezhettem."
 
"Az volt a tervem, hogy a rajtnál megelőzöm Yvan Mullert. Jól kaptam el az indulást, fel is értem majdnem mellé, amikor nagy lendülettel próbálta rám csukni az ajtót. Szerintem ezzel ő vállalt nagyobb kockázatot, én ugyanis nem vettem el a gázt, ellentartottam, mert nem akartam a falba ütközni és pozíciót veszíteni, így 50–70 méteren keresztül keresztbe toltam magam előtt a pályán. Mindketten könnyen kieshettünk volna, a végére már annyira összeakadtak az autóink, hogy teljesen kezdtem elveszíteni a kontrollt, ezért fékeztem kicsit, hogy szétváljunk, aminek következtében veszítettem két helyet, Björk és Ehrlacher is megelőzött a külső íven." 
 
"Nem haragszom Mullerre, ez a szituáció benne lehet a versenyben, ha valaki keményen védekezik és vállalja a kontaktot. A helyzet számomra viszont szerencsétlen volt, ugyanis értékes pontokat veszítettem a manővere miatt. A technikai gondok sem múltak el, már a futam elején kigyulladt a műszerfalamon a váltóolaj hőfokára figyelmeztető ellenőrző lámpa. A verseny felétől pedig az egyes sebességi fokozatot nem is mindig tudtam használni, és a hármasról négyesre váltás is nehézkes volt. Cisottival abban maradtunk, hogy nyomjam neki, jutok ameddig jutok. Szerintem ha három körrel hosszabb a futam, azt már nem biztos, hogy kibírja a technika. Így ezt az ötödik helyet ennek fényében kell megbecsülni."
 
"Összességében elmondhatatlanul fel vagyok tüzelve, és nagyon várom a Hungaroringet. Ha nagyon nem piszkálnak bele az erőviszonyokba a büntetősúlyokkal, ezzel a Hyundaijal hazai pályán futamgyőzelemért harcolhatok!"