Még a legjobb márkánál is előfordul, hogy egy modell valamiért megbukik. Ilyenkor porszem kerül a sokszereplős gépezetbe, nem jól mérik fel az igényeket, elkésnek egy fontos fejlesztéssel, túl drágán dobják piacra, vagy egyszerűen csak a helyzet változik meg, amibe az új kocsi belecsöppen. Ilyenkor általában az eladások elmaradnak, vagy felpörögnek, majd a sok csalódott vevő tesz róla, hogy a gyárnak minden egyes darab ráfizetéses legyen.

Olyan viszont ritkán fordul elő, hogy egy autógyár eleve átmeneti szériának tervezzen egy autót, és meg se próbálja befuttatni, mert már úton van a következő, az igazi utód. Ezt csinálta végig az Opel a hatvanas évek közepén, amikor a sikeres Rekord sorozat jövője érdekében gőzerővel dolgozott egy vadonatúj generáción. Aggodalomra a már régen elavult motor adott okot, az A Rekord orrában egy először 1937-ben bemutatott blokk dolgozott.


Hiába a csinos kasztni, az 1963-as Rekord A egy harmincas évekből való, nyomórudas
motorral készült. Ideje volt váltani

A General Motorsszal együttműködő rüsselsheimiek egy olyan motort fejlesztettek az utódmodellbe, ami az OHC és az OHV motor keverékének számít. A CIH (Cam in Head) motorban a hengerfejbe építették a vezérműtengelyt, így a blokk alacsonyabb lehetett, ami segített laposabb motorháztetőt rajzolni. Ez valóságos szívügye volt az Opel mérnökeinek, és nem is nyúltak vele mellé, egészen 1986-ig tudtak rá építeni. Pedig nem vacakoltak sokáig a fejlesztéssel.

Valójában túl hamar elkészültek, a motorhoz tartozó vadiúj autó meg sehogy sem állt. Időre volt szükségük, de abból vészesen kezdtek kifogyni, a vevők már nagyon várták az új generációt. Az Opel nem is húzta tovább a dolgot, gyorsan összedobott egy félig új modellt az A Rekord alapjain, a félkész C Rekord részletmegoldásaival. Olyan mai szemmel jelentéktelen újdonságok jelentettek szenzációt, mint a szögletes fényszóró és az első tárcsafékek.


Frissített kasztniban mutatták be az 1,5-ös, 1,7-es és 1,9-es változatban elérhető CIH motort három-
vagy négyfokozatú kézi kormányváltóval, felárért a Rekordban először automatával

Akkoriban a kifinomult műszaki megoldásokkal lehetett levenni a lábukról a vevőket, egy kulturált járású, elég erős és viszonylag takarékos motor ilyen volt! A CIH-ról az is kiderült az évek során, hogy opelesen tartósra sikerült, naná, hogy azóta is gyakran emlegetik a márkabarátok. Élekkel határolt formaterve viszont már kedzett kimenni a divatból, ezen segítettek a különleges lámpák. Hátra is jutott extravagáns, amerikaias, kerek lámpa a GT-ről.

Bár az apró kupé még nem is létezett, miért pont ezt az ötletet ne sütötték volna el egy szükségből összehozott modellnél, ha már mindennel sikerült úgy előreszaladni? Sok díszítéssel próbálták kicsinosítani, amire nem is volt nagy szükség, hiszen a barokkos hangulat adott volt. Pont ez a kettősség teszi olyan bizarrul különlegesé a B Rekordot. Egy biztos, szükség volt egy új formára a technikai újítások látványosabb elsütéséhez. Ezzel kész is voltak.


Kívül-belül csillogó, amerikaias a hangulat, ez volt az utolsó Rekord, amelyik fém műszerfallal jött ki

A kínálatban maradtak a meglévő karosszériaváltozatok is: a két- és négyajtós szedán, kupé, háromajtós kombi, vagyis CarAVan és áruszállító kivitelben is rendelhető Opel gyártása 1965 augusztusában indult és egészen pontosan 1966 júliusában, a szokásos nyári gyárleállítás alkalmából fejeződött be. Nem vicc, tényleg alig egy évig készült! Mire a munkások visszatértek a szabadságról, már a minden szegletében vadonatúj C Rekordot szerelhették.

Bármilyen furcsán hangzik, megérte ezért az egy évért költeni a B Rekordra, hiszen az alig 11 hónap alatt 296 627 példányra volt igény. Kár lett volna elbukni ezeket az eladásokat egy elavult motor miatt. Bár a Volkswagen akkoriban még kínlódott egy rendes Bogár utóddal, és bármennyire szeretett volna, nem tudott versenyképes autót felmutatni a kategóriában, a Ford 1964-ben már kijött a kemény ellenfélnek számító Taunus P5-tel.


A csúcsmodellt nem csak első tárcsafékkel, fékrásegítővel is felszerelték, de a hathengeres motor
maradt a régi, eredetileg háború előtti konstrukció az 1937-es Opel Super Sixből

Akinek eszébe jutott az E Corsa a sztori nyomán, nem jár messze az igazságtól. Bár az igények alapvetően megváltoztak az elmúlt 50 évben, a piaci törvényszerűségek szépen tartják magukat. Rövid karrierje miatt viszonylag ismeretlen a fejekben ez a Rekord generáció, ahogy valószínűleg többen emlékeznek majd a D Corsára is. Aki ilyen ritkaságok gondját viseli, nem csak egy szép veteránt, egy ipartörténeti emléket is őriz. Hála neki!