Mi jut eszembe az Opelről? Egy átlagautó, az átlagnál jobb formával, amibe szívesen ül be az ember, az átlagnak megfelelő technikával, ami éppen annyira bonyolult, hogy korszerű legyen, de ne okozzon gondot a fenntartása. Mindez sokféle változatban, egy a praktikus, egy a sportos, egy az elegáns kocsira vágyóknak, sokak számára elérhető áron. Ezt a tradíciót évtizedek óta folytatja a márka. Az 50 éves Kadett B bármelyik népautó példaképe lehetne.

Ránézve furcsa kimondani, hogy 50 éves, mert még mai szemmel sem tűnik ódonnak. Ha összehasonlítjuk a bájos, de kissé bátortalan A Kadettel, nyilvánvaló az előrelépés. A Frankfurti Autószalonon bemutatott B mindenben igyekezett többet nyújtani, már a méretei alapján is nyilvánvaló volt, hogy nagy tervei vannak vele a márkának. Akkor még nem volt behatárolva a kompakt kategória, általában kétféle autó létezett, nagy és kicsi, vagyis drága és olcsó.


Bemutató a Frankfurti Autószalonon 50 évvel ezelőtt, pódiumon a különlegesebb, "kopoltyús kupé"

A Volkswagen egy szerethető, de szépnek csak szerelemből mondható, szűkös, rázós és egyáltalán nem praktikus modellel, a Bogárral ért el akkoriban eladási rekordokat. A Ford kapizsgált már valamit a kisebbik Taunusszal, de az utat az Opel taposta ki a 4 métert elérő karosszériával. A méretnövekedést arra használták, hogy tágasabb legyen és a csomagtartóba is bátran lehessen pakolni. A forma ízlés dolga, de hogy praktikus volt, azt senki sem vitatta.

A kritika ugyanis lehúzta a B Kadett külsejét, szerencsére a vevőknek tetszett. Nagyot gurított az Opel a minden korábbinál nagyobb karosszériaválasztékkal is. Létezett két- és négyajtós szedán, két- és négyajtós csapotthátú (Fastback) kivitel, három- és ötajtós kombi (Car-A-Van) és kétféle kupé, ami tényleg egy-egy csinos kupét jelentett, nem a háromajtóst hívták úgy, kényszerből. Ennyiből már tényleg mindenki kiválaszthatta a neki leginkább megfelelőt.


Tágasabb utastér, nagyobb komfort, jobb vezethetőség szólt a második bochumi Kadett mellett

Naná, hogy a motorkínálat is ijesztően széles volt. 1973-ig tartó karrierje alatt féltucat különböző blokk különböző teljesítményű és specifikációjú változata volt rendelhető. Bár az A Kadett 1,0-esére épülő, 1,1-esre átalakított, 45 lóerős OHV alapmotor kissé gyengének tűnik, az autó 800 kg alatti tömegét és általában élénk hangolását tekintve nem számított alulmotorizáltnak. 1967-től azért már a nagyobb, 1,7-es és 1,9-es CIH motorok is belekerültek.

Két évvel a bevezetés után sok jó dolog történt, például kétkörös fékrendszert kapott szervórásegítéssel, a hátsó laprugókat tekercsrugókra cserélték hosszlengőkarokkal. Megjelent az összecsukló, biztonsági kormányoszlop és a párnázott kormánykerék is. A luxus – ma prémiumnak mondanánk – meg a sportváltozat debütálása viszont ennél is érdekesebb, hiszen bővült a választék, nőtt a példányszám: már az egymilliomodik bochumi Opel is elkészült.


Semmi sem jellemzi jobban az Opel-Volkswagen párharcot, mint a "Das Auto" szlogen lenyúlása

Ez a korszak nem csak a nagy újítások és a már mai fejjel is vállalható tudású autók megjelenésének időszaka, hanem olyan karakteres kocsiké is, mint a Rallye Kadett a vezetőt elvakító napsugarak ellen mattfeketére fényezett motorháztetejével, két nagy reflektorával és dupla karburátorával. Lehetett rajongani az izgalmas motorhangjáért, kézbentartható teljesítményéért, de társaival együtt azért válhattak legendává, mert az átlagemberek is beleülhettek.

És bele is ültek! 8 év alatt 2 691 300 darab fogyott belőle, ráadásul nem csak a hazai vevők szerették. Bár nem kifejezetten világautónak szánták, 120 országban kapkodtak utána. Még Amerikában is egész jól fogyott, pedig az újságírók mindent megtettek a kudarc érdekében, pedig a Buick szalonokban kapható Opelektől arrafelé is a Bogár, és nem az amerikai gyártmányok megszorongatását várták. 430 ezer eladott példány azért egész szép teljesítmény.


Ma már furcsa látvány a háromajtós "Car-A-Van". Folyamatosan nőtt a kombik népszerűsége

Nem volt ilyen sikeres próbálkozás az Olympia név feltámasztása. Az exkluzív kivitel erős motorokat, bőrtetőt és saját orr-részt kapott meg persze egy magas árcédulát, ami nem volt elég ahhoz, hogy betöltse a Kadett és a Rekord közötti űrt, az már az Ascona feladata volt. Hamarosan a Volkswagen és a Ford is összeszedte magát, hogy erősebb konkurenciát jelentsenek az utód, C Kadettnek. A hetvenes évek közepén elindult egy örökrangadó. Győzzön a jobbik!