Ha szóba kerül az Aston Martin neve, máris a szmokingra, a pezsgőre és egy legalább olyan gyönyörű hölgyre asszociál az ember, mint azok a sportkocsik, amelyek David Brown nevét viselték. James Bond karakterével örökre összefonódott a márka, ami az 1964-es Goldfinger című részben látható DB5-ösnek és a szépen sorban elpuffogtatott kütyüknek köszönhető. Akkor státusszimbólum volt, ma relikvia minden, ami abban a filmtörténeti mérföldkőben megjelent.

Így lehet, hogy egy DB5 százmilliós értéket képvisel, és akkor még nem szerepelt egy jelenetben sem, csupán egyike annak az alig több mint 1000 példánynak, amely 1963 és 1965 között készült. Bár egy Aston Martin sosem volt olcsó játékszer, a filmszerep jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azért nem kell feladni az álmokat, annak is lehet egy csodálatos veterán sportkocsija, aki mondjuk csak a felét tudja rászánni. A megoldás a praktikusabb és jobb DB6!


Hasonlít a DB5-re, de az ablakok formájáról és a Kammback stílusú hátsóról beazonosítható

Az 1965-ös Londoni Autószalonon már egy továbbfejlesztett sportkupét állítottak ki. Alapjait a DB5 adta, sőt, nagyjából a formatervét is megörökölte, mégis több hibáját is sikerült kijavítani. Mostanában csodálkozunk, amikor egy-egy új modell látszólag alig különbözik az elődjétől, a gyár mégis óriási fejlesztésekről beszél. Ilyen volt 50 évvel ezelőtt a DB6. Na nem mintha nem előnyére változott volna, bár ami a formát illeti, nem illene, de tudnék vitatkozni.

A változtatásra azért volt szükség, hogy javítsanak a hátsó tapadáson, szélcsatornában is kísérleteztek vele. A farrész végül hirtelen lecsapott, Kammback stílusú lett, mint a korábbi Aston Martin versenyautó prototípusoké. Megváltoztatták a tető vonalát is, így magasabb lányokat is be lehetett ültetni hátra, akiknek a lába kényelmesebben elfért a megnyújtott tengelytávnak köszönhetően. A biztonság kedvéért légterelőt is kapott és magát a hátsó futóművet is megváltoztatták.


A DB6 míves utastere egy régi világ luxusát képviseli, a sok műszert már nézegetni is öröm

Minden változtatás aranyat ért, útfekvése és a menettulajdonságai érezhetően javultak, pedig a karosszéria könnyű építésén is változtattak, hogy erősebb és merevebb legyen, bár tömege még az alig 8 kilós többlettel együtt is 1,5 tonna alatt maradt. Vezetni nem csak emiatt volt jobb, felárért szervókormányt is lehetett bele kérni, a háromfokozatú automatával szerelt DB6 viszont ugyanannyiba került, mint a kézi váltós. Akinek volt még elkölteni való pénze, klímázhatott.

Bár elegáns túraautónak szánták, valójában egy igazi sportkocsi volt orrában a lengyel származású mérnök, Tadek Marek tervezte 286 lóerős, 4,0-es sorhatossal. Összeállt a DB sorozat legjobb darabja, valójában sokkal többet fejlődött, mint a külseje alapján sejteni lehetett. Már a bemutatásakor sem számított frissnek ez a formaterv, ráadásul a konzervatív vevőkörnek túlságosan is merésznek tűntek a módosítások, ez nem jelenti azt, hogy megbukott vagy nem fogyott.


Egyszerre idegen tőle és jól is áll neki a kombi forma. Tíznél is kevesebb készült belőle

Ezt a szériát gyártották addig a leghosszabb ideig, már utódját, a DBS-t is bemutatták, de még egészen 1971-ig a kínálatban maradt. 1967 darabot raktak össze belőle Feltham helyett már Newport Pagnellben. Ennyi idő alatt speciális változatokra is jutott idő. A Vantage már 330 lóerőt tudott három Weber karburátorral. A befecskendező korát is megélte a DB6, Mark II kivitelét 1969-ben vezették be, több alkatrészén is osztozott a vele párhuzamosan készülő DBS-szel.

Igazi ritkaság az 1966-tól készülő, nyitott Volante kivitel, melyből összesen 140 darab létezett, de akinek még ennél is exkluzívabb DB6 kell, próbáljon megszerezni egyet a 29 Vantage Volante közül. Maga a vitatható szépségű kabrió is elég értékes darab, de sokat segít, ha a királyi családhoz tartozunk, akkor kapunk egyet a mamánktól, ahogy Károly herceg a 21. születésnapján. Becsületére legyen mondva, hogy az autó még ma is létezik, sőt, bioetanollal megy.


Károly herceg és Diana hercegné a rendszeresen használt Astonban. Azóta felújították

Annak idején maga David Brown indította el a Shooting brake-őrületet egyedi tervezésű, kombi DB5-ösével, nem csoda, hogy a Harold Radford karosszériaépítő a DB6-ost is átalakította. Nem sokkal a gyártás befejezése után a márka új tulajdonos kezébe került, és ez még sokszor megtörtént az évtizedek alatt. Az már a gyáriak szakértelmét és rátermettségét dícséri, hogy ezek az autók mekkora eszmei értéket jelentenek a brit autógyártás szerelmeseinek.