Azt már hallottuk eleget, hogy az elektromos autózás a jövő. Na de jelenleg hogy áll a helyzet? Vajon egy olyan sofőr, akinek eddig még nem igazán volt dolga elektromos autóval, hogy bír ki egy hetet egy ilyen járművel? Magamra vállaltam, hogy választ keresek ezekre a kérdésekre!
 
Nem elhanyagolható jelenség
 
Eddig ugyanis maximum rövidebb utakon, sajtóbemutatókon vezettem elektromos gépkocsit, de olyan még nem volt, hogy egy héten keresztül mindent vele kellett elintéznem. Aztán eljött a pillanat, amikor a szerkesztőségben közölték velem, hogy megkapom egy Kia Soul EV kulcsait, használjam egészséggel. Gondolhatja mindenki, hogy meglepődtem. Na de sebaj! Eljárkálok majd egy kicsit vele, aztán mielőtt lemerülne, visszaviszem a kereskedésbe. Írok róla egy kis bemutatót és el is van felejtve a dolog. Most viszont inkább tapasztalatokkal jelentkezek, nem pedig bemutatóval. Miért? Mert nem minden úgy megy, ahogy azt az ember előre eltervezi.  Az élet amit tud, azt át is ír, így a hétköznapi használatra szánt autóm még aznap beadta az unalmasat. Nincs mese, leadtam a szervizbe, majd jelentkeznek, ha kész van, de addig is ha lehet spóroljak egy kicsit!
 
Van karaktere
 
Természetesen gondterhelten értem haza, ahol azonnal a kis kedves tekintetű és feltűnőre matricázott Soul EV-vel találtam szemben magam. Nézegettük egymást, elmerengtünk a helyzeten, majd arra a megállapításra jutottunk, hogy bizony egy hétig össze leszünk zárva. Hogy is terveztem? Majd kiautózom belőle amit lehet, aztán az utolsó kilométerekre elég töltöttséggel visszaviszem. Ez most máshogy lesz, így gyorsan vizsgáljuk is meg a lehetőségeinket.
 
Itt bizony nincs mit szellőztetni
 
A Soul EV a Kia információi szerint nagyjából 200 kilométert képes elgurulni egy feltöltéssel. Az autó erről mit sem tudva körülbelül 150 kilométert kínál föl 100%-os akkumulátor állapot esetén. A munkahelyem 15 kilométerre van a lakásomtól, és sajnos elég sok kitérőt kell tennem mostanság egyéb okokból. Némi fejszámolást követően világossá vált, hogy legkésőbb holnap már áramhoz kell juttatnom az autót, különben az elektromotor legfőbb jellemzőjének számító csendes haladás olyannyira csendes lesz, hogy trélerrel kell visszavitetnem a Soul-t a Kia telephelyére. Mit tehetek? Mehetek valamelyik utcai gyorstöltőhöz, vagy otthon oldom meg a kérdést. Az előbbi lehetőséggel ugyan akár fél óra alatt is visszanyerhetem a teljes hatótávot, de nem szeretek emiatt kitérőt tenni munkaidőben.
 
A lényegi rész
 
Marad tehát az otthoni konnektor és az éjszakai „tankolás”. Arra emlékeztem, hogy van a mélygarázsban hálózati csatlakozó, csak abban nem voltam biztos, hogy az én parkolóhelyemről elér-e odáig a gyári töltőkábel. Ez a kérdés akkor vált leginkább izgatóvá, amikor megtudtam, hogy nem ajánlatos elektromos autót hosszabbítóval tölteni, mert a kábel könnyen felhevülhet, ezzel tüzet okozva. Isten ments! Inkább nem kísérletezek, elég lesz az autóm szervizköltségeit kifizetni, nem szeretném a társasházat is kártalanítani a tűzoltás után! Nagy szerencsémre nem is kellett, a töltőkábel csak feltekerve tűnt rövidnek, egyébként játszi könnyedséggel nyújtózott el a körülbelül négy méterre található konnektorig.
 
A megkönnyebbülés pillanata
 
Az autó tehát áramhoz jutott, én meg pár keresetlen szóhoz a társasház egyik lakójától, hogy a közösségi áramot használom. Hiába magyaráztam neki, hogy megtérítem a költségeket, meg egyébként is egy teljes feltöltés körülbelül 20 kwh áramot, azaz nagyjából 800 forintot emészt fel, mintha süket fülekre találtam volna. Mindegy, a töltőhely keresés után a második tapasztalat: a lakótársaid nem biztos, hogy díjazni fogják az elektromos autózást.
 
A jövő elkezdődött...
 
De ez legyen a legnagyobb baj! Legalábbis akkor még ezt gondoltam. Aztán az egyik nap érkezett a telefon, hogy családom egyik tagja Fehérvár közelében rekedt, most kéne érte indulni. Ránéztem a Kia kijelzőjére és láttam, hogy 70 kilométernyi töltöttségem van. Mennyi is Zuglóból Székesfehérvár? 70 kilométer! Válaszoltam is azonnal, hogy elindulhatok, de akkor már ketten fogunk ott maradni. Miért? Mert most csak egy elektromos autót tudok előrántani a kalapból 45%-os töltöttséggel. Persze, kereshettem volna egy gyorstöltőt, de még úgy is ki lett volna centizve az út, ha 100%-os töltöttséggel indulok el. Szerencsére más megoldotta helyettem a problémát.
 
Barátságos környezet
 
Ha ezeket az eseteket nem nézzük, akkor viszont nagyon kedves társaság a Kia Soul EV. Egy hét alatt megszerettem a csendes autózást, a gázfröccs első tizedmásodpercétől rendelkezésre álló maximális nyomatékkal pedig nem tudok betelni. Hosszú távon pedig az is csábító lenne, hogy minimális a hibafaktor az autóban, azaz nem járhatok vele úgy, mint a tulajdonomban lévő bajorral. Nem kell attól tartanom, hogy tönkremegy a turbó és azzal sem kell foglalkoznom, hogy ha csak pár kilométerre megyek, akkor nem éri el az optimális hőmérsékletet a motor, és extrém módon kopik a sokadik ilyen mutatvány után. Este felrakod tölteni és soha többé nem kell a benzinkútra behajtanod. Nincs olajcsere és az elektromotor fékhatásából eredendően a fékbetétek is sokkal lassabban kopnak. Azonban ez mind semmit sem ér, ha állandóan meg van kötve a kezed a kilométerek tekintetében, hiszen míg egy belső égésű motort két perc alatt megtankolsz, addig bizony az elektromos autó a legjobb esetben is fél órát elvesz az életedből 150 kilométerenként.
 
Power az van...
 
Mindent egybe vetve meg tudnék barátkozni egy ilyen autóval, ha tudom, hogy mindig van mellette egy második teljes értékű kocsim. Persze ehhez legalább vezérigazgatónak kéne lennem egy nívósabb cégnél, hiszen az elektromos autó nem olcsó mulatság. Igaz, hogy filléres fenntarthatóságról beszélünk, ráadásul a zöld rendszámmal ingyen is parkolhat az ember, de a Soul EV például valamivel 10 millió forint feletti árcédulával rendelkezik. Na de innentől ez már egy másik történet…