Hálával tartozunk a cégautó piacnak. Nélküle ma névreszólóan küldözgethetnénk pár cikket annak a néhány magánvásárlónak, akit még érdekel egy-egy megfizethető autó tesztje. A magyar piacot nem titkoltan a flottaeladások tartják életben, talán most már van egy kis növekedés, de nem vitás, hogy manapság inkább a használt kocsikkal éri meg bizniszelni. Céges vevők viszont vannak, ők meg többnyire a középkategóriában keresgélnek valamit a dolgozóknak.

Na most őket sokminden érdekli, de az pont nem a dizájn, pláne nem a belső, keveset törődnek a trendekkel, főleg nem a vezetési élménnyel. Őket olyan racionális dolgok mozgatják, mint a vételár, a fogyasztási és szervizköltségek, a megbízhatóság, és az a megfoghatatlan valami, amit értéktartásnak hívnak. Üzemeltetni, nem élvezni fogják az autót, aki meg a valóságban a kormány mögött ül, szintén nem fog panaszkodni az ellátásra, örül, hogy van és kész...


Újdonság a LED-es fényszóró, rendelhető hozzá üvegtető, szól, ha kilépünk a sávunkból,
figyeli a táblákat, tud magától fékezni, de radaros tempomat nincs

Egy ilyen Avensis egészen véletlenül mindkét felet boldoggá teheti, nem is beszélve a harmadikról, aki az eszére hallgatva megszüntetés helyett inkább még egyszer költött rá, alaposan felfrissítette, hogy legalább néhány évig még a piacon tartsa. Most amúgy is ez a módi, nem a Toyota az egyetlen, aki így nyomja. És az Avensis aztán tényleg a racionális gondolkodásért felelős bal agyfélteke autója! Igazi célszerű használati tárgy az íróasztalról, se több, se kevesebb.

Számomra mindig is az volt, nem tudom, milyen márkán belüli szemléletváltás állhat a háttérben, de a csúcsmodell generációról generációra lejjebb csúszott a vagányságban. A 2009-es harmadik sosem mozgatott meg, elismertem az érdemeit, de valahogy még kedvelni sem sikerült soha. Az első frissítés jót tett neki, ez a harmadik, jóval ívesebb orr sem rossz. Kockázatos volt összeilleszteni a forma többi részével, de egész szépen megoldották, beleillik a kínálatba.


Belül minden új, mégis olyan, mintha a Toyota nem venne tudomást a konkurensekről.
Az biztos, hogy nem céljuk lenyomni az európaiakat, de a Mazdát sem

Próbálták aktualizálni a belsejét is, új a műszerfal és újak az anyagok, de ha valakinek kívülről még nem tűnt fel, odabent tuti szemet szúr, ez bizony nagyon nem mai darab. Méretei is kiábrándítóak, 2700 mm-es tengelytávja viccesen rövid. Szűknek azért nem mondanám, de ebben is látványosan le van maradva a kategóriatársaktól. Hiába, ennyi fért a frissítésbe, pedig átfogóbb volt, mint a Yarisé. Erről jut eszembe, hasonló érzés bennük ülni, ami nem szerencsés.

Magánügy, hogy az Avensisben sosem tudtam kényelmesen elhelyezkedni, persze, ha nagyon tudományosan nézzük, mégis lehet valami ergonómiai baki az ülés-kormány-pedálok hármasnál, pedig ez nem jellemző a japánokra. Na igen, csak ez a Toyota már nem japán, teljes egészében Európában tervezték és gyártják, rejtély, miért áll annyira távol mindentől, amit az echte japán Mazda vagy az egyre volkswagenesebb Kia is jól megtanult már. Ez már így marad.


Nem valami találó Sports Tourernek hívni a kombit, de a név mindegy is, mivel ebből
a generációból nem készült ötajtós, ez a praktikusabb, menőbb kasztni

Aki nem ülte végig a kategóriát és nem tudja, mit, hogyan tudnak a többiek (elég csak a Volkswagen Passatra, a Mazda6-ra vagy az Opel Insigniára gondolni), hiszem, hogy elégedett lesz vele. Mert egy kulturált, csendes környezetben utazhat, eredetileg is túl jó, még jobbra tervezett futóműnek örülhet, a vezetésen kívül tényleg mindenen járhat az agya. Nem fog elfáradni, lerobbani sem. Működését és várható tartósságát tekintve ez még mindig egy vérbeli Toyota!

Motorikusan viszont csak félig, mert saját 1,6-os, 1,8-as és 2,0-es szívóbenzineseiken kívül két BMW-féle dízelt lehet hozzá választani. Az 1,6-ost 112, a 2,0-est 143 lóval, puha hatfokozatú kézi váltóval. Szürreális élmény a nyugdíjas vérmérsékletre hangolt autóban vezetni a 318d-ből ismert motort. Persze jól megy, naná van nyomatéka, egész halk és muszáj jól fogyasztania. Automatával se szedánban, se kombiban nincs, ami furcsa, mert igény lenne rá.


Hosszabb utakon jó barát egy Avensis, utastere csendes, futóműve kényelmes, vezetni
könnyű, a "Békés suhanás" versenyszámban maximális pontot érdemel

A kipróbált fokozatmentes CVT sem klasszikus automata, bár áthangolva meglepően jól együttműködött a kicsit nyomatékszegény, cserébe takarékos 147 lóerős 1,8-assal. A hegyekből a reptérig tartó utat sok autópályával, komótos, svájci tempóval 5,3-as átlaggal toltam végig. Nagypapámnak biztos tetszene ez az autó, sőt, ha még mindig kisgyerek lennék a hátsó ülésen, büszke lennék rá, most mégis a 2,0-es dízelt venném kombi karosszériával, nem kérdés.

És nem csak én, várhatóan a flottások is azt szeretnék majd, több mint a felét ezzel a hajtáslánccal tervezik eladni. A ritka, 20 ezer km-es karbantartási periódussal és más költségvonzatokkal is úgy ügyeskedett az importőr, hogy egy ideálisan felszerelt, 8,5 millió forint körül megkapható frissített Avensis 500 ezres előnyt jelentsen, így talán a 9. helyről is feljebb kapaszkodhat. Magánemberként is érdemes egy körre, már csak a márkába vetett bizalom miatt is.