Az elmúlt évek egyik legszürreálisabb magyar bemutatója egy Doblo Cargo túra volt. Addig nem voltam még olyan tesztvezetésen, amibe annyi energiát öltek volna, mint abba a hosszú kalandtúrába. Még személyre szabott overált is gyártattak a szervezők, milyen kár, hogy egy nappal a rendezvény után lett kész, de egyenruha nélkül is jó buli volt! Megtudtam, milyen egy raklapnyi térkővel száguldozni és a hóban elakadt Doblót a sajtóanyaggal kiszabadítani, szóval volt sportértéke rendesen.

Amikor csörögtek, hogy ezt megismételnék a frissített modellel, azt hittem, már tudom, mire számíthatok. Tévedtem, nagyot tévedtem! Most egészen mással készültek: húsvéti túra volt a program alapötlete, és mivel ez az ünnep manapság leginkább a nyusziról és az ajándékokról szól, a csapatverseny részeként felkerestünk egy-egy ovit, és megajándékoztuk a gyerkőcöket három élő nyúllal meg egy karton csokival. De fogadok, hogy soha nem találnátok ki, mivel leptük még meg őket és magunkat.



Egy bábelőadással, ahol mi voltunk a főszereplők, a kellékesek és a rendezők is. Ha valaki azt mondja, hogy egyszer egy bemutatón ott térdelek majd a polifoamon egy bábszínház díszlete mögött, és egyik kezemben macskát, másikban trombitát formázó bábbal próbálok táncolni a zene ütemére, miközben mindenem zsibbadni kezd, és fogalmam sincs, hogy fér el mellettem a többi brémai muzsikus, hát, nem tudom, minek néztem volna. És tudjátok mit, óriási élmény volt, mert a gyerekeknek tetszett!

Mi csak a gombóccal voltunk elfoglalva a torkunkban, mintha valami vizsgára mennénk, még el is tévedtünk útközben, a gyerekek meg kórusban kiabálták, hogy kezdődjön…komolyan az is megfordult a fejünkben, hogy elengedjük a nyuszikat, akkor talán velük foglalkoznak majd és nem az elmaradt haknival. De miután lement az utolsó zenei betét, és megvolt a taps, már szinte sajnáltuk, hogy annyi dolgunk van még. Konvojban autóztunk Kecskemétre, ahol az új Doblót bemutató feladatok vártak.



És volt mit mutatni, mert látványosan jobb lett. Bár egy teherautónál nem ez a fontos, számít, hogy jobban néz ki, mégiscsak ezt nézegetjük majd az utcán. Akinek vezetni is kell, örülhet a könnyebb kuplungnak, a finomabb váltónak, meg a vicces, Bi-Link fedőnevű futóműnek, ami a kategóriában szokatlan módon független hátsó felfüggesztést jelent. Ez annyit tesz, hogy az úthibák nem vezetik meg olyan könnyen, terheletlenül sem ráz, és egész dinamikusan fordul, amit gokartpályán is kipróbálhattunk.

Személyautósabbá tették, ezt rögtön észrevettem, amikor elindultunk az Alfödre. Meglepett, hogy egyáltalán nem éreztem magam furgonban, könnyen vezethető, kényelmes és halk, naná, a zajszintet is csökkentették. Fejlesztettek a multimédiás rendszeren, és nem csak plusz tároló-rekeszekkel, hanem egy kétszemélyes első üléssel is többet tud. Azért ez enyhez túlzás, valójában akkor működik, ha egy gyerek ül középre, de a visszajelzések alapján erre volt igény, megcsinálták, köszönjük!



Élményben sokat számít, hogy javítottak a gázreakción, de a takarékosabb EcoJet változatok már a költségeken is meglátszanak majd: kisebb módosításokkal 15 százalékkal spórolósabb így a 90 lóerős, 1,3-as vagy a 105 lóerős 1,6-os Multijet II dízelmotor. Szóval nem csak alibi ez a frissítés, tényleg odatették magukat, a számtalan változatban kapható Dobló valószínűleg kapós marad. Nem csak szolgáltatásaival, 3,47 milliós dízel alapárával is odacsap, csak Dacia Dokkert adnak ma ennél olcsóbban.

„Szép az élet” stílusú reklámfilm ide vagy oda, a Fiat Professional kis dobozosa meggyőzött. Nem a sajtótájékoztatón, hanem a terepen, a két nap alatt annyiszor szálltunk ki-be, húztuk a függőleges, ergonómiailag ideális kilincset, annyiszor indultunk el, álltunk meg, annyit ültünk benne és pakolásztunk a rakterében, hogy beleéljük magunkat a fuvarosok életébe. Nem lesz rossz dolguk, hacsak be nem szerzik az új Gateway rendszert, amivel a központból is ellenőrizhető, elég hatékonyan vezetnek-e…