A mesés Írországba szervezett menetpróbán – óvatosságból – az automata Mokkával vágtunk neki a bal oldali közlekedésnek. Azóta sem tudom eldönteni, hogy a Rüsselsheimből egészen idáig eltrógerolt bal kormányos tesztautók könnyebbséget vagy nehézséget okoztak inkább az új környezetben. Az autó kezelésével nem kellett törődni, viszont nagyobb eséllyel húzódtunk a jobb oldalra, ha éppen egyetlen másik közlekedő sem volt a környéken. Az angolosan szűk vidéki utakon kifejezetten élveztem, hogy látom az útpadkát, előzni meg tudtam a pályán, ott, ahol már édesmindegy, ki hol ül az autóban. Sajnos az út nagyobbik részét a gyorsforgalmin tettük meg, így kevesebbet láttunk a hangulatos tájból, de hát nem is a birkák, hanem a kocsik miatt mentünk oda.

Mivel a szépérzékünket már nem kényeztetheti jobban az Opel, most ráfeküdtek az akusztikai élményekre. Viszonylag egyszerű és logikus lépés volt kikukázni a régi 1,7-es dízelt a Mokka orrából, már csak azért is, mert a helyébe lépett 1,6-os CDTi-t már régen bemutatták, mi meg azóta nagy sikerrel gyártjuk Szentgotthárdon. Persze érthető az átfutási idő, szükség van némi finomhangolásra és tesztelésre, de a lényeg, hogy már ilyen is van! Emlékszem, annak idején csak azért nem szálltam ki megnézni, hogy van-e egyáltalán motor a tesztautó orrában, mert a hangja még álmomba is elkísért. Na, ennek most vége, eldobhatjátok a füldugókat!


Masszív, divatos és könnyű vezetni, ennyi elég is a nőknek. Jól fogy a Mokka

Nem kérdés, hogy erősebb, érezhetően nyomatékosabb meg takarékosabb is a friss fejlesztésű blokk a réginél. Kisebb lökettérfogata szinte mindegy, fontos, hogy vagy 20 kilóval könnyebb és néhány dB-lel halkabb nála. Impresszív a műanyag burkolat felemelése után látható vastag hangszigetelés, néha az egyszerű megoldások a legjobbak, persze sok más trükkje is van még. Így végre olyan kulturáltan működik, amit az eltalált formaterv és a tágasnak csak jóindulattal nevezhető, de modern belső megkíván. Az automatát nem sikerült a szívembe zárni, gond nincs vele, országúton szépen dolgozik, csak a hirtelen tempóváltásoknál válik kapkodóssá.

Maga a Mokka meg olyan, mint a legújabb popcorn mozik. Nincs ezzel semmi baj, bár nekem sosem lesz ilyenem, a piacon szépen teljesít, Európa-szerte nagy siker, és minél jobb motorokkal vezetem, annál jobban megértem a lelkesedést. Még a régi gázolajossal is vitték, Írországban például az eladott Mokkák 86 százalékával a D betűs kútfőkhöz állnak be tankolni. Itthon inkább benzinessel szeretjük, de aki sokat megy, mostantól bátran gondolkodjon dízelben! 50 ezerrel kerül többe, és ha nem is a gyári 4,1-et, de valahol 5-6 liter körül eszik majd.


Sosem volt még ilyen jó. A dízel Insignia is nagy sláger, az új motor jól jön neki

A szó szerint nagyobbik dobást másnapra tartogattuk: a csúcs Opelt az új csúcs dízellel. Azért nem teljesen új az a dízel, maradt az olasz-eredetű 2,0-es blokk, csak éppen dobták a biturbós rendszert egy elektromotorral vezérelt, változó geometriájú turbófeltöltősért arccal a csendes működés, a kisebb fogyasztás és károsanyag-kibocsátás, a nagyobb teljesítmény és rugalmas viselkedés felé. Lemondtak a jól hangzó 195 lóerős teljesítményről, cserébe a szimpatikusabb tulajdonságokért. Ilyenkor érzem azt, hogy a fejlesztés tényleg előrelépést jelent, nem csak az adatokon akartak szépíteni. Azért ez is összejött, mert annál a 170 lóerőnél sokkal fontosabb nyomaték 350-ről 400-ra nőtt, emellett már tényleg csak poén a fél másodperccel megjavított gyorsulás és az 5 km/h-val nagyobb végsebesség. Majd kipróbálom. Egyszer.

Mert a lényeg az EU-t meggyőző 114 g/km-es szén-dioxid kibocsátás, és a korábbinál sokkal, de sokkal kifinomultabb és csendesebb működés. El is nevezték gyorsan suttogó dízelnek. Az ilyen marketing izéken mindig jókat mosolygunk, ezúttal nem jótékony nagyotmondásról van szó, az olasz-német-amerikai koprodukcióban továbbfejlesztett motorral csoda történt. Megy is, meg halk is. Nagyon halk, annyira, hogy hirtelen a gördülési zaj kezdett el zavarni odabent. És ennek mi örülünk a legjobban! Mindig is szerettem volna szeretni az Insigniát, hát most már nem nagyon tudnék belekötni.


Eltalálták a 2.0 CDTi áthangolását, végre megszabadult a zavaró zajoktól és vibrációktól

Azt hiszem, a frissítéssel és ezzel az új motorral érett be az autó. Minősége, szolgáltatásai sokat fejlődtek, most végre megszabadult a zajoktól és a vibrációktól is, ami hosszabb utakon áldás. Egyelőre csak kézi váltóval lehet kapni, azzal meg öröm a fokozatok között ugrálni. Még, ha nem is kell túl gyakran hozzányúlni, később azért jön az automata is. 260 ezerrel kerül többe, 8,8 millióért ülhetünk bele, de még az áremeléssel együtt is olcsóbb legfőbb konkurenseinél. Amiből biztosan tudjuk, hogy az Opel mégiscsak egy tömeggyártó, az a sokat emlegetett nagy önsúlya, amit többnyire sikerült így-úgy palástolni. Talán majd az új generáció hajlandó lesz diétázni.