A Bugatti bemutatta a világ legdrágább széria autóját, melyet egyetlen példányban gyártanak le, a Bugatti pedig bejelentette, hogy a Mulsanne részleg 10 darabos szériában készít el egy méregdrága nagyméretű luxusszedánt. A Brabus is csak 10-10 példányt ad ki a két legújabb Mercedes G-osztály átiratából, természetesen szintén fájdalmasan drága árcédulával megtámogatva. De miért nem gyártanak nagyobb szériában csúcsmodelleket a gyártók? Ennek az értékmegőrzésen kívül ma már van egy másik oka is: aki nagyon gazdag, az nem akar olyan autót, amit más is könnyen megvehet.

A folyamat azonban nem csak a legfelső szegmensben figyelhető meg, hanem bizony lassan beszivárog a "megfizethető" kategóriába is. Ott van például a Suzuki Sport Katana, melyből csak 30 darab kerül legyártásra, de ugyan ennyit dobnak piacra az Alfa Romeo Giulietta Veloce S Edition kivitelből is, igaz mind a kettő ország specifikus. Az Isuzu D-Max tömeg pickupnak számít? Van belőle alaposan átfaragott 10 darabos limitált széria is. Természetesen az alap modellhez képest ezek is jelentős felárral rendelkeznek.

A kisszériás modellek tehát egyre nagyobb teret nyernek maguknak, ennek pedig az az oka, hogy van rájuk igény. Világviszonylatban egyre többet költenek autóra az emberek, a pénzükért pedig egyediségre vágynak.

A folyamat azért is érdekes, mert egyre többet lehet arról hallani, hogy bizonyos gyártók az autómegosztó szolgáltatásokban látják a jövőt. Ha ez igaz, akkor viszont teljesen fölösleges egyedi modelleket fejleszteni, hiszen nem egy, hanem sok-sok használója lesz minden egyes kocsinak. Persze, lehet még ez a távoli jövő, de az biztos, hogy most még nagyon nem akarjuk elengedni az autót, mint magántulajdont.