1997 és 1998 között a Volvo S70 kapott egy egészen durva és éppen ennyire limitált szériát. Az R névre keresztelt változat a típus legdurvább képviselője volt, hiszen a sportos megjelenése mellett egy 250 lóerős 2,3 literes motort is kapott, ráadásul alig több mint 500 példányban gyártották le. A 90-es évek végéről beszélünk, amikor ez még nagy szó volt az utcai autók között, a 350 Nm-es nyomatékról nem is beszélve. Nem csoda tehát, hogy egy ilyen autót most is a sima S70-esek árának a többszöröséért vesztegetnek.

Így tehát azt hihetnénk, hogy akinek van egy ilyen kocsija, az alaposan megbecsüli azt. Erre egyszer csak találkozunk egy hirdetéssel, melyben egy aljas módon lerendezett példányt kínálnak eladásra. Nem, szó sincs arról, hogy össze lenne törve, a helyzet annál is durvább. Csináltak belőle egy elképesztően gnóm Mustang utánzatot. Nem, ezt egyszerűen nem lehet! Ezt büntetni kell és kész! Nem csak az elrontott arányokkal, az idióta részletekkel és az oda nem illő megoldásokkal van a baj, hanem azzal is, hogy emberünk még ezt a rondaságot sem tudta becsületesen megalkotni. Olyan hézagok és eltérések vannak mindenhol, hogy az még messziről ránézve is hirtelen és megmagyarázhatatlan fájdalomra adhat okot. Szerencse, hogy éppen itt van előttem a fájdalomcsillapító, be is dobok egyet gyorsan.

Az eladó ráadásul leírja, hogy mekkora összegeket költött rá. A saját bevallása szerint mindent összeszámolva 10 000 fontot, azaz több mint 4 millió forintot költött arra, hogy ilyen legyen a végeredmény. Nehezen találom a szavakat, talán inkább nem is mondok erre semmit. Álljon itt inkább végszónak az egyik hirdetésre érkezett kommentár, és arra a válasz: "Nagy örömömre szolgálna az autó megvétele, ha minden oda nem illőt ledobna róla és az autó az eredeti állapotában kerülne átadásra". Az eladó válasza: "Sajnos ez lehetetlen, az elemek a karosszériába lettek építve". Gratulálunk!